Műemlék-helyreállítás kategóriában nyert az épület.
Építőipari Nívódíjat kapott műemlék-helyreállítás kategóriában a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, az egykori zugligeti lóvasút-végállomás épülete. A műemléki felújítás terveit a ZDA Zoboki Építésziroda végezte.
 Fotó: Máthé Zoltán, MTI Fotó: Máthé Zoltán, MTI |
A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, a Budai Közúti Vaspálya Társaság alapítója, Festetich Béla kezdeményezésére a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig, utóbbi desztináció esetében a domboldalra épített, tágas svájci házig. 1900. június 4-én súlyos baleset történt, a lejtőn elszabadult az egyik szerelvény, a Virányosi út közelében kisiklott, négy ember meghalt. E tragédia következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík terepen. A szerepét vesztett, Kauser József (1848-1919) tervei alapján megépült svájci házban a későbbiekben üzemelt távírda, posta, sokáig egyetlen kis helyisége a villamosközlekedést szolgálandó, váróteremként is működött, és utóbb lakásokat alakítottak ki a belső terekben. Átalakítások, bontások, el-eltűnő épülettagozatok, beázás, majd végleg elnéptelenedik, és a ’90-es évek végétől lakatlanul áll ez a műemléki pavilonokból álló épületegyüttes. Többszöri, elvi kísérlet után, 2011-ben a ZDA Zoboki Építésziroda készített tanulmánytervet a lehetséges hasznosításra, s végül az iroda tervei alapján, 2016 végén indulhatott el a műemléki felújítás.
Beszédes adat, hogy ebben a volumenét tekintve nem túl nagy projektben közel 20 építész és szakági tervező dolgozott együtt az épület újjászületéséért. A generáltervezők számára a megmaradt elemek – szerkezeti és díszítők egyaránt – vizsgálata, restaurálásuk, konzerválásuk és az eredeti helyekre történő visszahelyezésük kisebb kihívást adhatott, nagyobb fejtörést okozhatott egyrészt a hiányzó elemek szakszerű pótlása, elkészíttetésük, legyártatásuk, hiszen a kapcsolódó szakmák képviselőiből már jó ideje kevés tapasztalt mestert találni a hazai pályán. A tegnap és a ma találkozásának szép példája a két pavilon közötti tér megformálása.a rekonstrukció, ami kiegészült egy látványos, ugyanakkor „láthatatlan” kortárs elemmel is: az egykor nyitott várócsarnok két oldalról üvegfalakat kapott
Az egykori zugligeti lóvasútról bővebben az OCTOGON Magazin 2017/7. 139. számában írtunk.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
