Nívós pihenőpark épült a Fejér vármegyei horgásztónál, a lámákról nem is beszélve

Egy horgász- és pihenőpark építészete a Hello Wood gondozásában – erről szóló cikkünket a 192-es, 2024/4-es lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: …

Nagyon nehéz! Tényleg embert próbáló feladat ennek a cikknek az arányát tartani úgy, hogy ne kalandozzak a lámák felé. Az elemzésre szánt épületegyüttes szép. A koncepció óriási. A lehetőségek egy ilyen horgászpark sikerében adottak… De a lámák! Istenem, hát megkoronázzák az egészet! Ennek ellenére a Hello Wood majd 100 hektárt átfogó projektjére fókuszálok mostantól, és ígérem, maximum pár szót ejtek e hosszú gyapjas, eredetileg Dél-Amerikából származó teherhordó állatfajról.

Az etyeki dombok festői látványában, a Szent László pataknál és a Korda Filmpark szomszédságában terül el a Diana és Zoltán Horgászpark, ami azért nem semmi, de tényleg. Ahogy Fülöp Tamás projektépítész beszámolt arról, milyen szürreális körülményekkel kezdett a tervezésbe, úgy én sem hallottam építészt a házáról ilyen sztorival kezdeni, az biztos. Az ember bekanyarodik egy felejthetetlen zöld csodavilágba, ahol a tóvá terebélyesedő patakban máris keressük tekintetünkkel az iroda specialitásának számító kabinokat, míg végül megérkezünk a Hello Wood életében is léptékváltásnak tekinthető, impulzív, sötét színű, nagy főépületekhez. Idilli kép…aztán tőlünk balra középkori díszletváros, paticsfalas várfalak meg random lámák, mely lények dominancia-építéséről – hogy utaljak a címre is – olyat tudok meg, amelyre nem voltam felkészülve.

A Hello Woodnak ezen a hatalmas területen az építészeti és tájépítészeti egységet kellett rendeznie, ami a többéves táborépítési tapasztalat után testhezálló lehetett. Voltaképpen ez a munka párhuzamba állítható a saját jelenséggel, miszerint egy egyetemi építőtáborból kész franchise-zá cseperedik fel a vállalkozás. Ebben a parkban is elindulunk a mindössze pár négyzetméteres, aszimmetrikus stégektől a fahíd-konstrukciókon át a kabinokon keresztül két főépületig és az egészet összefogó rendezési koncepcióig.

A tó menti kabinok valójában kompakt nyeregtetős házikók, amelyeknek üvegfelületein ügyesen nem lehet belátni, van tehát némi intimitás. Az ugyanis a kunyhókhoz tartozó nagyobb stégek esetében már nincs, de jól tudjuk, hogy a horgászatnak büszke velejárója az is, amikor a part mentén haladva elismerve bólogathatunk a másik kapására. (És amúgy a lámák is odajönnek hozzád a stégen, de ahogy ígértem, itt meg is állok.) A kabinokhoz tartozó nagyobb pallók a legkifinomultabb pecafelszereléseknek szolgáltatnak installációt; feladatuk a csalik, szerelékek tárolása, és nem mindegy az sem, milyen magasan van a szerkezet a vízszinttől, ahogy az sem, hogy van-e elég hely a hálóknak stb. A tervezők tényleg igyekeztek ezeket a kényes feltételeket megismerni, és ennek mentén tervezni ideális spotokat mindamellett, hogy a kabinoknak is gyönyörű kilátás jusson a tóra.

Olyan, mintha nem is Magyarországon járnánk. Harapható a csend, amelyen még a halkan suhanó, motorját kikapcsolt csónak is csendben kúszik át, maximum a békák zenélnek. Ez viszont bizonyára nem mindig van így, hiszen olykor több száz fős piknikek, fesztiválok és esküvők is zajlanak e parkban, amihez rendes főépület és kiszolgálóépületek telepítésére lett idővel szükség.

Fülöp Tamást az immáron nemzetközi piarcra törő Hello Wood kabin-építészetről, például a Kapolcsi Sziklákról (OCTOGON 176. szám, 2022/4) ismerhetjük. Nagyon izgalmas építészettörténeti fejtegetést megérő téma ez, és külön cikk lehetne arról is, miként tanult hozzájuk Tamás például az autó-designból, a műszaki formatervezésből. Ám most az ő életében is egészen más feladatról volt szó, a horgászpark két főépülete a nagyságrendet és a típust tekintve is debütálásnak számít.

Jól sikerült munkánál kötelező kiemelni a megrendelők nyitottságát, tanultságát és világlátását, hiszen hiába a jó építész – értő megbízó nélkül a projekt lehangoló kanyart tud ugye venni. Ránézve a sötét színű házakra, nem kérdés, hogy a skandináv design jut eszünkbe róluk. Hosszú, nyeregtetős struktúrákat látunk, melybe a közösségi épületnél fedett átjáró is illeszkedik az alaprajzba, és arra nagy üvegajtók révén nyithatóak rá az őt közrefogó terek: hasonlót már csak ezen lapszám első oldalain is láthatunk a finn szigetvilágból.

Az északi forma és alaprajz tehát gyakori, de tény, hogy igazán jó példái hiányoznak még itthonról. E skandináv kiindulópont a megrendelő és a Hello Wood közös ötletelése során született, az építészek tovább kutatták ezt a témát és lekonvertálták a főbb karaktereket helyi éghajlatra, a göböljárási miliőhöz. A két elnyúló, nyeregtetős épület telepítésére óriási hangsúlyt fektettek és külső szemlélőként olyan, mintha milliméterre pontosan lenne kiszámolva a látvány a tó túloldaláról, ahogyan a kánonban elhelyezett épületek között sem mindegy, hol bukkan elő a legideálisabb lombkorona.

A vertikális faburkolatok sötétszürke színe ideális választás volt a természet zöldjéhez. A külső megjelenésben szintén látványos, ahogy a lécek csavarozásai tiszta rendben sorakozó finom kis homlokzati elemek a rögzítéstechnikai feladatukon túl. A bádogosmunka vagy a fekete kémény ugyanúgy az esztétika egyenrangú résztvevői elsődleges rendeltetésük mellett, és nem kevésbé szép, de hasznos a fafedélszék láttatása és az alatta elterülő szürke szigetelés is. Ez az anyag alulról mindkét épületnél attraktív – divatos és meleg hatást kelt –, holott antikondenzációs filc bevonatról van szó, aminek a páralecsapódás megakadályozásában van fontos szerepe.

A halőrök és a gazdaság karbantartását segítő melléképület, bár a közönségforgalomtól el van zárva, ennek ellenére ugyanolyan minőségi anyagokkal épült, mint a közönség architektúrája. Utóbbiban halőri iroda, vizesblokkok, közösségi konyha és tárgyalásra, olvasásra alkalmas, afféle otthoni nappalinak beillő üvegfelületes helyiség is van. Minden térnek külön ajtaja nyílik közvetlenül az épületet körbeölelő teraszra, ami az egyik sarkon lépcsőzetesen evalválódik szépen le a tópart elé. Nagyon vagány, ahogy ennek a háznak a tetőhajlásszögét lekövetve válik le külön egy „elegáns fészer” is, benne pedig a tüzelni való faanyag, a gépészet, de még a jegyautomata is megbújik ízlésesen.

A főépületek odabenn lakkozott fatáblás mennyezetekkel, hullámos fémburkolattal és minőségi olasz, műkő hatású padlóval emelik ki még jobban a tényt, hogy itt azért egy Magyarországon, de még az egész régióban is szokatlan nívóról van szó egy horgászparkhoz képest. Úgyhogy a Hello Wood is szemmel láthatóan építi dominanciáját, kvalitásait új épülettípusok és műfajok felé, és mindezt – megengedve magamnak, mert sikerült tartanom az arányokat – ilyen erős projekttel és lámákkal megkoronázva teszi.

További képek a cikk végén található galériában!