Beszélgetés Kovács Dániel muzeológussal a Magyar Építész Nők című kutatási projekt kapcsán.
A nők építészetben, építőiparban elfoglalt helye időről időre diskurzus tárgyát képezi. Az Instagramon induló, női építészekre fókuszáló kezdeményezéstől a szakmai beszélgetésekig különféle fórumokon találkozhatunk a témával. A konklúzió általában az, hogy még mindig nem foglalkozunk eleget a nők szakmai szerepvállalásával. De miért van erre egyáltalán szükség? Miért merül fel, hogy a nők építészetben betöltött szerepével foglalkozni kell? Miért beszélünk női építészetről? A férfiak által végzett építészet kapcsán miért nem fogalmazunk úgy, hogy férfi építészet? A kérdéseket még hosszan sorolhatnánk, de ezt teszik a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ muzeológusai is, akik Magyar Építész Nők címmel indítottak kutatást, aminek eredményét egy kiállítás keretében tárják majd a közönség elé 2024-ben. A kutatás kapcsán beszélgetünk Kovács Dániel muzeológussal.
Miként fordult a figyelmed, érdeklődésed a téma irányába?
Elsődleges inspirációs forrásom a frankfurti Német Építészeti Múzeum 2017-ben megrendezett, Frau Architekt című kiállítása volt, mely 22 német építésznő munkásságát dolgozta fel. Az ottani kurátorok is rácsodálkoztak, hogy milyen kevés építésznőt mutattak be a múzeum történetében – ha jól emlékszem, összesen négy monografikus női tárlatot rendeztek az évek során. A kiállítás kronologikus sorrendben tárt fel életműveket az első német építésznőétől, Emilie Winkelmannétól egészen a kortárs szerepvállalókéig, elsősorban azzal a céllal, hogy reprezentálja a női szerepek sokszínűségét az építészetben.
Olyan nagy hatással volt rám a kiállítás, hogy elkezdtem foglalkozni a téma hazai feldolgozásával. Eleinte csak hobbiként, de mióta a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa vagyok, professzionális szinten is. Állandó tapasztalat, hogy az egyetemen a nők számbeli fölényben vannak a férfiakhoz képest, majd amint kilépnek a praxisba, nehezen láthatóvá válnak. Szerintem két kezünkön meg tudnánk számolni, hogy hány saját irodát vezető nőt ismerünk a magyar építészetben. Elkezdett izgatni, hogy ennek mi az oka.
Vajon mindez társadalmi nyomásból vagy rosszul értelmezett hagyományfelfogásból ered? Esetleg a nők építészethez való hozzáállása különbözik a férfiakétól?
Érdekel, hogy lehet-e női építészetről beszélni vagy csak építésznőkről vagy még arról sem. Ezeket a kérdéseket mind szeretnénk megkapargatni a kutatás során.
Számos érdekes kérdést tettél fel magad is, de mielőtt ezeket is körüljárnánk, hadd kérdezzelek arról, hogy milyen időintervallumot ölel majd fel a kiállítás.
Előfordulhat, hogy a tárlat további kérdések megfogalmazására és további gyakorlati lépésekre ösztökél, de valahol természetesen le kell zárni. Azt könnyebb megragadni, hogy miként indult a kutatás. Az elérhető szakirodalom feldolgozásával és a nemzetközi példák áttekintésével kezdtük, bár azt meg kell jegyeznem, hogy a hazai szakirodalom ugyan sok szempontból jelentős, de nem túl számos. Néhány szakszerző foglalkozott a kérdéssel. Így Palasik Mária áttekintette a nők helyzetét a 20. századi mérnökképzésben és oktatásban, de Vámos Éva is végzett kutatásokat a témában műszaki fronton. A kortárs kérdéskörrel Simon Mariann foglalkozott. Mészáros Zsolt és Keller Márkus részterületekbe ásták bele magukat, Ritoók Pál és Prakfalvi Endre pedig a korai építésznők munkásságát foglalta össze tanulmányában.
Mindezt összegezve láttuk, hogy nagy szükség lenne egy kronologikus áttekintésre, hiszen még az sem tisztázott, hogy ki volt az első magyar építésznő, legalább öt vagy hat névvel kapcsolatban felmerül. De számos további kérdés is megfogalmazódik, például az, hogy miért ennyire láthatatlanok a két világháború közötti időszak építésznői vagy, hogy miként alakul a helyzetük a második világháború után, amikor radikális fordulatként megnyílik a műegyetemi képzés a nők számára. Igazából túlságosan sok téma vetődött fel. Ezeket próbáljuk leszűkíteni és bízunk abban, hogy ha jól válogatjuk ki az életműveket, akkor azok bemutatása is választ kínál bizonyos részletkérdésekre.
Mondtad, hogy nem tudjuk biztosan, ki volt az első építésznő. Mi okozza a dilemmát?
A kérdés megválaszolásához azt kell tisztázni, hogy mit értünk építésznő alatt, hiszen Magyarországon 1918-ig nő nem vehetett részt a Műegyetem építészképzésén. Ennek ellenére voltak, akik tervezéssel és olykor kivitelezéssel és művezetéssel is foglalkoztak. Természetesen olyan is volt, aki szerezett egyetemi diplomát, csak éppen nem Magyarországon. De hogy rövidre zárjam a kérdést, jelen tudásunk szerint az első magyar építésznő az 1900-ban építőmérnöki szakvizsgát tett és sikeres praxist indító Paulas Erika. A korszakban nem volt egyedülálló, és nem csak a nőket érintette, hogy diploma nélkül, építőmérnöki végzettséggel terveztek volna. Utólag ezeket a szakembereket is építésznek nevezzük. Az nagyon érdekes, hogy míg az Építőmesteri Bizottság elnöke, Neÿ Béla társadalmi mérföldkőként értékelte Paulas vizsgatátelét, addig
a korabeli sajtó arról írt, hogy a nőknek a konyhában és a gyerekek mellett a helyük, illetve hogy el fogják venni a munkát a férfiaktól és össze fog omlani a piac. Ilyen és ehhez hasonló vérgőzös víziók láttak napvilágot annak kapcsán, hogy egyetlenegy nő építőmesteri képzettséget szerzett. Kutatásaink szerint a 20. század néhány meghatározó problémáját a 21. század is megörökölte.
Erre a helyzetre miként reflektáltok majd a kiállításon?
Körülbelül 25 életművet szeretnénk bemutatni, köztük ma élő, aktív építésznőket is. Ezzel arra szándékozunk rámutatni, hogy ezek a szakemberek ma is itt vannak köztünk és hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint az 1924-ben Magyarországon elsőként diplomázott Várnay Marianne. A téma szempontjából érdekes az államszocializmus időszaka, amikor ugyan léteztek ezek a problémák, de hivatalosan nem beszélhettünk róluk. Azt azért le kell szögeznünk, hogy az állam sokat tett a helyzet megoldásáért. A gyermekvállalással járó kötelezettségeket illetően akkor is az volt a hozzáállás, hogy a nő marad otthon a gyerekekkel, és ő adja fel a karrierjének egy adott szakaszát. A nagy állami tervezőirodák bölcsődei és óvodai szolgáltatásai azonban rengeteget segítettek a kor női munkavállalóinak, csakhogy ez a rendszer a rendszerváltással megszűnt.
Visszaléptünk tehát egy olyan pályamodellhez, melyben félreérthetetlenül a nők dobják sutba a karrierjüket a gyerekvállalással.
Másrészről azonban a hároméves GYES-t is az 1960-as években vezették be. Ez nem mond némileg ellent az általad említett pozitívumoknak?
Arra Keller Márkus világított rá a Magyar Építész Nők projekt nyitóbeszélgetésén 2022 októberében, hogy a hosszú távú GYES bevezetése a női munkavállalás elleni intézkedésként is felfogható, hiszen arra sarkallja a nőket, hogy maradjanak otthon, ne vállaljanak munkát. Márkus kutatása szerint akkoriban túltermelés volt építészekből és a legegyszerűbb megoldásnak az bizonyult, hogy a nőket szorítják ki a munkaerőpiacról. A GYES egy népjóléti intézkedés, mégis a társadalmi sztereotípiákat erősítő hatással jár.
Említetted Várnay Marianne nevét, ő szerzett először építészmérnöki diplomát nőként Magyarországon. Ismerjük megvalósult épületeit?
Általában a szegedi OTI székházat kötik a nevéhez, ami valójában nem az ő munkája. Egyetlen megvalósult épülete az 1960-as években lebontott szegedi Anna-kút forrásháza. Ennek ellenére olyan sokoldalú és hihetetlenül izgalmas életmű az övé, amely monografikus feldolgozást is megérdemelne. Külföldön tanult, bekopogtatott Le Corbusier irodájába, rendszeresen publikált. Végül azonban fel kellett vállalnia azt a skatulyát, amibe a társadalom helyezte, nevezetesen, hogy a nők az otthon és a lakhatás szakértői, így ebből faragott magának pályaképet. Pedig az egyetem után városi léptékben gondolkodott, nemzetközi pályázatokat csinált, de el kellett fogadnia a hazai valóságot. Élete 1944-ben ért véget, mikor haláltáborba került. Az ő sorsa megmutatja, miként szakad félbe egy negyvenes éveiben járó ember pályája akkor, amikor valóban beindulhatna.
Ennek ellentettjére példa a hozzá hasonló körülmények közül induló Kovács Zsuzsa, aki a két világháború között belsőépítészként futott be karriert, majd a második világháború után építészként is elkezdett dolgozni. Hangadó volt a szakmai sajtóban, kritikusként lépett föl és meghatározó alakjává vált a magyar építészeti közéletnek.
Paulas Erika kapcsán mondtad, hogy több, 20. században felmerülő probléma napjainkban is megjelenik.
Sokan számolnak be arról, hogy nehéz elérniük, hogy partnerként kezeljék őket. Még mindig nem épült be a köztudatba, hogy egy nő is lehet felelős szerepvállaló egy tervezés vagy kivitelezés folyamatában. Hiába van több száz, több ezer építésznő Magyarországon, hiába van rengeteg megvalósult épület, jól levezetett építkezés, Ybl-díjak, társadalmi szerepvállalás, publikálás és így tovább,
az emberek fejében az építész még mindig férfi.
  |
Visszatérve a kiállításhoz: a ma élő építészek kapcsán milyen szempontok mentén dől el, hogy kinek a pályáját, munkásságát mutatjátok be?
Nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Kit reprezentálunk? Milyen alapon reprezentáljuk? Mi a mi pozíciónk ebben? Feladatunknak tartjuk-e, hogy a tájépítészetet, a belsőépítészetet, az oktatást reprezentáljuk? Mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik a háttérmunkában vállalnak jelentős szerepet? A 20. század második felében jellegzetes női karrier volt gyakorló építészként a pálya szélére szorulni, és inkább kutatással vagy adminisztrációval foglalkozni. De így is komoly életművek jöttek létre, gondoljunk csak a nemrég elhunyt Fejes Máriára, aki az Építésznők Nemzetközi Szövetségében is komoly szerepet vállalt.
Az azonban kétségtelen, hogy a hagyományos értékkategóriák mentén nem összemérhető a munkássága számos Ybl-díjas építészével. Mindezt látva a kutatásunk azoknak a szempontoknak a felülbírálásáról is szól, amelyek alapján az építészeket általában értékeljük vagy elismerjük. Azt is ki kell mondanunk, hogy nem feltétlenül a szakmai elismerések vagy a megépült épületek száma alapján minősíthető egy építészi életmű izgalmasnak, értékesnek vagy kutatandónak. Szeretnénk új szempontokat is behozni és ezek mentén összeállítani a válogatást.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
