„Hiszünk az egyenlőségben és a csapatmunkában."
Márciusban nőnap alkalmából a szakma női hangjait és perspektíváit helyezzük előtérbe. Megkeresésünkre az építészek, belsőéptészek a kedvenc saját munkáikról meséltek nekünk. Bár sokan közülük nem szeretik a megkülönböztetést, mert úgy érzik, ugyanúgy és ugyanannyit teljesítenek, mint férfi kollégáik, a szubjektív választás mégis érdekes képet rajzol ki a női szempontokról, és határozottan azt sugallja, hogy az építész szakma feladatai egyre inkább hagyományosan "női feladatok", az érzékenység és gondoskodás irányába tartanak. Ezúttal a LAB5 iroda munkatársai Erdélyi Linda tolmácsolásával osztják meg gondolataikat.
A LAB5 Építészirodát négyen alapítottuk, 2 fiú és 2 lány, telve tenni akarással, tudásvággyal, kitartással.
Éheztük az újat, a mást, a gondolatokat, a beton illatát, a fa recsegését.
Ez ma sem változott, de kiegészült a régi értékek tiszteletével, az elemzéssel, a megfontolt válaszok keresésével.
Nekünk az alábbiak okoznak napi örömöket a szakmában:
Úgy gondoljuk mindegy, hogy ezeket férfi vagy női szemszögből nézzük. Hiszünk az egyenlőségben és a csapatmunkában.
Az Octogon FIFTY-FIFTY | SOF riportjában már olvashattatok a közös gondolatainkról részletesebben is.
A napokban Szántay Zsófi DLA építésszel a márciusi témáról beszélgetve az alábbi egyperces jutott eszünkbe:
HOGYLÉTEMRŐL
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva.
- Azok a beleim.
LAB5 Web | Facebook | Instagram
Olvassátok el a sorozat előző részét Pelényi Margittal! Katt a képre!
Dacos virtussal a légies és a profán közt.
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
