Látványtervek áradata a Notre-Dame tetőszerkezetének és huszártornyának újragondolására.
Hosszas vita után fogadta el a francia parlament alsóháza a Notre-Dame székesegyház helyreállításáról szóló törvényt, de a szenátusnak még szavaznia kell róla. Mindeközben a megsemmisült tetőszerkezet és a huszártorony újjáépítésére pályázatot hirdetett a francia kormány, amely erősen megmozgatta az építészek fantáziáját. Arany lángok, üvegtető, tetőkert, a végtelenségig magasodó torony - de vajon mindez komoly koncepció vagy sok esetben fricska jelen társadalmunkra és építészetünkre?
A Párizs szívében, a Cité-szigeten található épület a legjelentősebb európai turistalátványosság, évente 13 millióan keresik fel. Április 15-én a kora esti órákban azonban tűz ütött ki a 850 évnél is idősebb katedrálisban, melynek következtében a tetőszerkezet gyakorlatilag teljesen leégett, leomlott a kúp alakú huszártorony, ám a boltíves mennyezet csak kevésbé sérült meg, és a struktúra is menthető. A műkincsek és kegytárgyak nagy részét sikerült kimenekíteni, de vannak olyan festmények és ablakok, amelyek elpusztultak. Az előzetes vizsgálatok szerint a tűz az épület felső részében folyó felújítási munkálatok közben keletkezett. A most elfogadott törvény többek között adókedvezményt irányoz elő azok számára, akik pénzügyi segítséget nyújtanak a székesegyház felújításához, megkönnyíti a helyreállítási munkálatokhoz szükséges döntések meghozatalát, egyszerűbbé teszi közbeszerzés eljárások lebonyolítását. Különbizottság alakul a költségek felügyeletére.
A Notre-Dame helyreállításának ténye, meg persze az, hogy a leomlott huszártorony újjáéptésére nemzetközi építészeti tervpályázatot terveznek, egészen elképesztő gyorsaságban mozgatta meg az építész társadalmat. Milyen legyen ma a gótikus katedrális régi-új éke? Mi történne, ha aranyszoborként örökítenénk meg a lángokat? S ha az ég végtelenségébe magasodna az új torony? Vajon milyen lenne, ha a tető csupa üvegből készülne? Utóbbi elképzelés meglepően sok koncepcióban visszaköszön: hol ólömüveg tetőszerkezetként, hol tetőkerttel ötvözve. A hajmeresztő és provokatív terveken túl vannak olyanok, amik a fenntarthatóság jegyében születtek, a tetőkertet alkalmazó megoldások többsége ilyen. Egészen idealisztikus a Notre-Dame tetején veteményest és zöldellő fákat vagy éppen a saját energiáját megtermelő épületet elképzelni, de az ötlet egyes elemeit érdemes lehet a valóságban is megfontolni, esetleg alkalmazni - de nem biztos, hogy egy székesegyház tetején. Az ömegvalósító tervekre hamar érkeztek "kritikus" válaszok is, megszülettek jelen korunk és jelen építészetünk paródiái: medence, parkoló, toronyház a katedrális tetején. Persze látunk olyan koncepciókat is, amiknél csak reménykedünk, hogy az építészek maguk sem gondolják komolyan: ilyen a Quasimodo inspirálta penthouse lakás.
Sokakat megmozgatott a tűz, a nemzetközi pályázat lehetősége, az eredeti állapot vagy a kortárs megjelenésének vitája. A sajtót elárasztották az építészek olykor hajmeresztő, polgárpukkasztó vagy éppen ironizáló elképzelései, melyek leginkább negatív véleményhullámot, sőt vitákat generáltak a közvéleményben. Mindemellett vannak egészen jövőbemutató koncepciók is. Mindezek persze csak hirtelen felindulásból született ötletek, a komoly tervekre még várnunk kell.
A francia kulturális minisztérium által a magánemberek és vállalatok adományának fogadására kijelölt négy hivatalos szervezet több mint 400 millió eurót (127,7 milliárd forint) gyűjtött össze a Notre-Dame helyreállításához. Az adományok és felajánlások teljes összege ennél jóval magasabb, ha beszámítják a francia állam különböző mecénásainak adományait is. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az unió tagállamait is felszólította, hogy vállaljanak szolidaritást Franciaországgal, és segítsék a munkát. Becslések szerint a teljes összeg elérheti az egymilliárd eurót (319,2 milliárd forint) is. Ekkora összeget korábban sohasem sikerült összegyűjteni adománygyűjtéssel Franciaországban. A Notre-Dame fontosságát, ikonikus voltát nem kérdőjelezzük meg, azonban érdemes elgondolkodnunk azon, hogy
miközben egy műemlék felújítására, helyreállítására rekord idő alatt gyűlt össze rekord mennyiségű pénz, addig környezetünk megóvására, az élővilág életben tartására, nemcsak a mi, de a jövő generációinak otthont adó Földre, valamilyen oknál fogva nem gondolunk. Vagy ha gondolunk is, kevesen vagyunk.
Olyan világban élünk, ahol feltétlen szükségünk van arra, hogy ami "érték", az előbb teljesen elpusztuljon, mert olybátűnik, utólag ismerjük fel annak nagyságát, esszenciális voltát. A Notre-Dame is hasonló cipőben jár: régóta rossz állapotban volt, de felújítását pénz híján folyamatosan halogatták. Egészen addig, amíg majnem megsemmisült. Nem telik el úgy nap, hogy ne olvasnánk, hallanánk, látnánk híreket világunk egyre szomorúbb helyzetéről, nem telik el úgy nap, hogy ne kérdőjeleznénk meg létünket ezen a bolygón, ha zömében rombolunk. Ahogy nem telik el úgy nap, hogy ne keresnénk és találnánk olyan megoldásokat, melyekkel megmenthetjük a környezetünket és segíthetünk jobbá tenni ezt a világot. Mindez persze egészen más irányokba visz és olyan témákat érint, melyek nem képezik e cikk tárgyát.
Még több látványterv a képgalériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.