A budapesti Basch-villa egyszervolt otthona magának a 20. századi magyar irodalomnak.
Vannak épületek, amiket nem a szerkezet tart össze, hanem az egykori lakók szellemisége. A Városmajor utca 48/B alatt álló Basch-villa is egy ilyen ház: egyszervolt otthona magának a 20. századi magyar irodalomnak.
A villát 1934-ben Vágó József tervezte dr. Basch Lóránt ügyvéd, a Baumgarten Alapítvány kurátora megbízásából. Vágó ekkorra ismert építésznek számított, számos magyarországi épület, többek között a Nemzeti Szalon és a Gutenberg-ház tervezése mellett a genfi Népszövetségi Palota pályázatának egyik nyertes tervezője volt. A Rómában töltött hét és fél év után hazatérő építésznek azonban a Horthy-rendszer gúzsba kötötte művészi autonómiáját. Kamarai tagság híján nem tervezhetett saját neve alatt, sőt, perbe is fogták jogosulatlan tervezés vádjával. Végül megkapta a tagságot, és utolsó megépült munkája, a Basch-villa saját neve alatt jelenhetett meg a szaksajtóban. A villaépület a közép-európai kortárs modernizmust és klasszikus építészeti formákat ötvözi; ezt a nyelvezetet Vágó római évei alatt kristályosította ki. Az épületbelső sajátos logikája: a három lakás tereinek felfűzése, funkciói a három Basch-testvér személyes igényeihez és életmódjához alkalmazkodtak.
A homlokzat tartózkodó, szigorúan geometrikus megjelenéséből fakadó erődszerűség mellett az épületet a magyar szellemi élet utolsó bástyájává tette a legnehezebb években. Lakóinak történetéről számos visszaemlékezés, regényrészlet, anekdota emlékezik meg. 1948 tavaszán Basch Lóránt hívta meg a második emeleti műteremlakásba Mészöly Miklóst, feleségével, Polcz Alaine-nel. A házaspár ötven évig élt itt.
Baschnál 1966-os haláláig számtalan fiatal író lakott rövidebb-hosszabb ideig, de Mészölyék barátai is vendégeskedtek a falak között. Gyakorta megfordult itt Örkény István és neje, Esterházy Péter, Sinka István, Tersánszky Józsi Jenő, Tamási Áron, Pilinszky János, Nádas Péter, Mándy Iván, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes is.
  |
Itt lakott egy időben Fodor András és Domokos Mátyás, Luzsicza Lajos és Kass János képzőművészek, de sűrűn járt ide Lator László is. Basch saját lakásában hozta létre az egészen 1994-ig működő Nyugat Emlékmúzeumot – az államosítások idején csak így tarthatta meg önálló lakrészét. Ekkoriban a cselédszobák helyén is önálló lakást alakítottak ki, valamint a kerti szárnyra ráépítettek egy szintet; így a ház ötlakásossá bővült. Az utcai földszintes szárny helyére viszont a nyolcvanas évek végén Vonnák János tervei szerint új társasház került, amelyhez a villa kertjének csaknem felét is leválasztották. Haris György vállalkozó és Haris Éva pszichiáter családjukkal 1987-ben lakáscserével költöztek az épület első emeletére.
A házban ekkoriban Czétenyi János szobrász és családja, Komoróczy Géza hebraista, történész, valamint a felső szinten Mészöly Miklós és Polcz Alaine laktak. A Haris család húsz év alatt fokozatosan felvásárolta a megürülő szomszédos lakásokat; utolsóként a Polcz Alaine 2007-ben bekövetkezett halálával megürülő műteremlakást, amelynek berendezését közreműködésükkel a szekszárdi Mészöly Miklós Emlékház kapta meg. Ezt a folyamatot az épület minden részletre kiterjedő, tíz évig elhúzódó felújítása követte. Visszaállították az államosítás alkalmával felosztott első emelet eredeti térstruktúráját. A háború után ráépített szekciót is a régi épülethez igazították, travertinnel burkolva. A felújításokba az első időben bekapcsolódott belsőépítész is, de a belső nagyrészt Haris Éva ízlését tükrözi, akinek Dávid Ferenc művészettörténész nyújtott szakmai segítséget. A három szintet három különböző stílusban rendezték be, a villa építési idejének ihletésében: a földszint art déco, az emelet vintage, a második emelet indusztriális.
A travertinkeretes bejárati ajtók, a kazettás fa tolóajtók, valamint a homlokzati nyílászárók mind restaurált eredeti darabok; sajnos a berendezésből csak a második emelet egykori öltözőjében található ruhásszekrény maradt fenn. Az első emeleti teraszon Vonnák János munkájaként ívelt lezárású, a nyolcvanas években készült télikert állt; ennek helyére az eredeti állapotot követő, egyenes lezárásút építettek. Új darab a második emeleti fém-üveg szerkezetű műteremablak is, valamint a kerti oldalszárnyának egykor nyitott folyosójának beüvegezése. A földszinten 2010-től kezdve lakásétterem működik. Az első emelet a család otthona, a másodikon jelenleg bérlők élnek. A kert egykor híresen szép volt rózsabokrairól; a ház vendégszobájában írta Babits Mihály a Hatholdas rózsakert című versét.
A nyolcvanas évek gumiabroncs-virágágyásai helyén ma az irodalmi leírások alapján helyreállított eredeti állapotot találjuk; a kertben a mai napig ott áll „ Alaine néni padja” is. Egy épületet nem csupán a felújítások sorozata, az állagmegőrzés, a konzerválás örökíthet tovább, hanem ha történetét, szellemi hagyatékát is óvják a későbbi korok. A belső tereket a felismerhetetlenségig lehet tovább alakítani. De ha a falak között megmarad valami szellemi értékéből, rendeltetéséből, ami egykoron jellemezte, akkor valósul meg a szellemi műemlékvédelem.
2018. szeptember 9-én a Basch-villa falai között megalakult a Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány, mely pályakezdő írók segítését, irodalmi estek szervezését tűzte ki célul, ahogyan a házban mindig is történt, emellett minden évben életműdíjat adományoz a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotójának. Az első díjat 2018. december 18-án Spiró György vehette át.
A cikk megjelent az OCTOGON Magazin 2019/1. 149. lapszámában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
