Örömépítészet

„Feltörekvők” sorozatunkban szó szerint a toronyból tudósítunk.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Óbuda, a volt Harisnyagyár épülete. Elvarázsolt világ, csupa tégla, vas, törött üveg, graffiti. A gyomos gyárudvar sarkában utánfutón egy fapanelből épült szauna várakozik türelmesen – a rekkenő hőségben mindenre vágyunk, csak forró gőzre nem. Véget nem érően caplatunk felfelé a dekoratív ipari vaskorláttal szegélyezett lépcsőkön, egészen a valaha volt víztorony legfelső szintjéig. Útközben reklámstúdió, pékség, kerámiaműhely, zenei próbaterem; bizarr zajok, képek, szagok egyvelege. A hajdani víztartály szintjét elérve azt hihetnénk, nincs tovább, ez már az iroda, makettek, gépek és egy nélkülözhetetlen dobfelszerelés, meg egy jó pohár víz fogad. Ám kiderül, hogy van még feljebb is: meredek, gyalulatlan fából ácsolt lépcsőt kell leküzdeni, a visszaút fenyegető kilátásaival együtt. Fent aztán végre megpihenhetünk, fizikai és szellemi értelemben is – a jólesően tágas művészmenedékben Vass-Eysen Áronnal és Máté Tamással, a BIVAK stúdió alapítóival beszélgettünk, akikre nem csak a makacsul felfelé vezető lépcsők miatt illik a jelző: Feltörekvők. 
 

Miért Bivak az iroda neve?

Erre volt egy frappáns válaszunk, csak közben elfelejtettük… A bivak jelentése eredetileg ideiglenes lakhely a szabad ég alatt, ad hoc menedék. Az egyik első munkánk 2016-ban egy ilyen építmény volt: az Urban Nomad Flat project. Ez a műfaj kifejezi a személetünket:

kísérletezünk, kevés eszközt használunk, a lényegre koncentrálunk – egyszóval, bivakolunk.

Honnan érkeztetek az építészet területére, volt valami előkép vagy családi indíttatás?

Mindketten a képzőművészet felől érkeztünk.

Tamás: A szegedi Tömörkény Művészeti Szakközépbe jártam díszítőszobrász szakra, eredetileg azon gondolkoztam, hogy a festészet vagy a szobrászat irányába menjek-e tovább. A MOME nyílt napja viszont meggyőzött az építészetről, és első próbálkozás után felvettek, így viszonylag egyenes utam volt.

Áron: Én Kecskeméten a Képzőművészeti Szabadiskolába jártam sokat, nagyon sokáig festő akartam lenni. Amikor a MOME-ra rátaláltam, rájöttem, hogy itt is ugyanazt lehet művelni, csak más céllal. Nem önmagukért készülnek az alkotások, másfajta az építőművészet „haszna”.

A MOME mennyire váltotta be az elképzeléseiteket?

Nagyon komoly generáció tanított minket, az igazi nagyok: Csomay Zsófia, Ferencz István, Janáky István, Nagy Tamás, Reimholz Péter, Turányi Gábor, U. Nagy Gábor. A MOME családias légköre, az építészettel foglalkozás közös öröme kitartott az egyetem után is. A 2010-es évek elején diplomáztunk, ma már mindketten visszajárunk tanítani. Az elsősökkel foglalkozunk, ez a generációs összhang miatt előnyös. Nagy felelősség: nekünk kell a hallgatókban érdeklődést kelteni, feltüzelni őket a mesterség iránt. Az utolsó évben egy-egy diplomázót elvállalunk, egy-egy mestermunkát végigkísérünk. 

Tamás: Én az anyagokkal, szerkezetekkel foglalkozó kísérleti műhelyben veszek részt – ezt Ferencz István honosította meg az egyetemen. A félév végén a hallgatóknak az asztalosműhelyben meg is kell valósítaniuk az elképzelésüket. 

Áron: Én építészeti tervező stúdióban tanítok első évfolyamon. Néha elvont problémákkal foglalkozunk, máskor nemzetközi pályázat adja a feladatot, ez már igazi mélyvíz. Nyáron aztán az év közbeni tervet meg kell építeni, ezt a kurzust Nagy Tamás hozta létre és vezette. Fontos a szakmai munkánkban a tanítás, frissen tartja a mi gondolkodásunkat is, ha az új generációk problémáival foglalkozunk. Valójában egymást tanítjuk, az oktatás megtermékenyíti a mi munkánkat is, kiszakít a szürke hétköznapokból.

Az egyetem után mihez fogtatok?

2010-ben illetve 2014-ben diplomáztunk, közben a 2008-as válság besüllyesztette a szakmát, nem nagyon volt munka. Külföldben is gondolkoztunk, végül Kovács Csaba irodájában a Nartarchitects Stúdióban dolgoztunk mindketten. Jó iskola volt, szép feladatok, minőségi megrendelői kör, nívós szakmai diskurzusok. Négy-öt évet el kell tölteni egy irodában, hogy egy egyetemről kikerült hallgató megtanulja, milyen valójában építésznek lenni.

A saját iroda hogyan indult?

Szó szerint egy albérlet konyhájának az asztaláról. Úgy döntöttünk, megpróbálunk ketten egy kalandot. Közös volt a szakmai célunk: a közjóval foglalkozni, a középületek tervezéséhez közel kerülni, olyan építészetet művelni, ami sok ember életét szolgálja. Sok tervpályázaton indultunk, akkor még voltak pályázatok, részben ezek díjazásából élünk. Kicsit olyan volt, mintha újra egyetemre járnánk, alig vártuk hogy jöjjön a következő kihívás. A saját irodánknak ez volt az egyik fő lába, mellette családi házak tervezésével foglalkoztunk, ez jó terepe a kísérletezésnek. A pályázatokon keresztül azután egyre nagyobb munkákhoz jutottunk, gyűltek a referenciáink. Közben nagyon sok mindent a saját örömünkre csinálunk, megrendelés nélkül… Ilyen volt a madáretető projektünk, és ilyen a legutóbbi mobil szauna is, amit az udvarban láttál. Extrém nagy és nagyon kicsi projektek együtt alkotják a tevékenységünket. Az egyik nagy léptékre példa a GUBAHÁMORI-val és Soóki-Tóth Gáborral közös munkánk Prága Zizkov városrészének pályázatára. Ez egy 106.400 négyzetméteres terület fejlesztéséről szólt. Idén az Építész Stúdióval közösen készítettünk egy hasonló léptékű pályázatot a prágai vásárcsarnok köztes tereinek újragondolására.  

Nagyon jó szellemi torna a léptékek között ugrálni. A kis lépték tanulságai beépülnek például egy középület belsőépítészetébe.

Most miken dolgoztok, hogyan működik a praxisotok?

Ami a gyakorlatot illeti, a közösségi média szerepét a legelejétől sokra tartjuk, olyan platform ez, amit kár nem kihasználni. A szellemi alapot az anyaggal való kísérletezés jelenti, a manuális gondolkodásnak nagy szerepet tulajdonítunk. Projekt alapú csapatban dolgozunk, nálunk ez alkati kérdés, a MOME-n megszoktuk, hogy az együtt gondolkozás segít. Közös a műtermünk Bene Tamás építésszel és István Gergely képzőművésszel, most is az ő festményei között beszélgetünk. Ami a munkákat illeti, 2018-ban indult a szentesi piac projektje, amiből 2020-ra lett végleges terv, ez már egy nagy és közcélú munka volt. Most épül Pápán a Református Egyház megbízására egy 4000 nm-es kollégiumunk, egy meghívásos pályázaton nyertük a megbízást. Két országos tervpályázaton is első helyet értünk el, az egyik a Budapest Diákváros-Nagyvásártelep és környezete, a másik a Hortobágyi Deportáltak Emlékhelye – ezek egyelőre várakoznak a tovább tervezésre. A kisebb projektek sorába tartozik egy épülő nyaraló a Balaton-felvidéken, és a legkisebb „örömprojekt” most a szauna, amit már kipróbáltunk, még teszteljük-alakítjuk. Az apropó az volt, hogy egy CLT szállítmányhoz az ehhez szükséges mennyiséget még hozzá lehetett csapni, amúgy ilyen kis tételt nem érte volna meg ide szállíttatni.  

A honlapotokon kísérleti építészeti műhelynek nevezitek magatokat. Mit takar ez a megfogalmazás?

Egyrészt a gondolatok evolúcióját. A tanulságok mindig organikusan épülnek be a következő munka koncepciójába. A Corvinus pályázat tanulságai a pápai kollégium épületében jelentkeztek, Pápa tanulságai a Nagyvásártelepnél. A győri, Hajós Alfréd által tervezett fürdőépület újragondolása szintén tanulsággal szolgált a Nagyvásártelep pályázathoz. A másik irány, ami kezdettől, már a MOME óta fontos, és az oktatási munkánkban is hangsúlyos, a manuális kísérletezés jelentősége. Hiszünk abban, hogy ha a kezünkkel dolgozunk, az közelebbi út a gondolatok kommunikálására – sokszor tapasztaljuk, hogy a kéz gyorsabb a fejnél. Ez talán a képzőművész véna továbbélése. A rajzolás és modellezés nálunk alapvető tervezői eszköz – láttad lent a műhelyünket. A kicsi léptékű munkáink, amiket saját kedvünkre alakítunk, valójában a gondolatok manuális modelljeit teremtik meg – most épp a szauna tölti be ezt a szerepet. Ezeknek a manuális jegyzeteknek a koncepcióalkotás idején van nagy szerepük, táplálják a terveket. Egy térbeli skicc lehet akár egy papírgalacsin is. A terv és a rajz oda-vissza formálják egymást – ezt például a számítógép nem tudja.

Örülünk, ha ez a manuális gondolkodás aztán leolvasható a házainkról is.

Mit gondoltok az építészetben ma zajló folyamatokról, hová teszitek ebben magatokat?

Hiszünk abban, hogy a pusztuló épületek megmentésének nagy jövője van. Ugyanakkor szívesen megmérettetjük magunkat új, nagy, városi projektekben is, mint például a prágai pályázatok. Az agglomerációs terjeszkedéssel az a probléma, hogy egyrészt sok helyet elfoglal, sokat elvesz a természetből, másrészt nincs központ, nem alakul ki közösség. Az urbanisztika, illetve településhasználat terén fontos új tényező a jövőre nézve a mobilitás – egy gyárépület tetején is lehetséges humán élet – a korai 2016-os Urban Nomad Flat projektünk erre keresett alternatív választ.
 

Fontos, hogy egy ház szép legyen? 

Nehéz kérdés, sokáig lehetne magát a kérdést is elemezni. Szerintünk nehéz előre megmondani, az idő dönti el. Alapvető kérdés, mihez képest szép a ház: egy urbanisztikai területet díszít vagy egy ember lelkét. A használat sokat számít a szépségben, elcsúnyítja vagy megszépíti az épületet. Mi abban hiszünk, hogy a működés következetes elemzése és formába öntése a végén kidob egy épületet. Ha a feladat által feltett kérdésre jó válaszok születnek, a ház széppé válik. Olyan ez, mint a vázlatfüzet a zsebben. Menet közben az éppen aktuális feladatra mindig készítünk skicceket, felvázoljuk a látott motívumokat. Nem fontos, hogy szép-e maga a skicc: mikor a füzet betelik, együtt szép az egész.

Mi az álmotok, hogy látjátok magatokat a jövőben?

Számunkra az építészettel való foglalkozás örömforrás.

A külföldi munka nem üzleti megfontolásból érdekel, hanem annak a tanulsága miatt, hogy más kultúrában hogyan gondolkodnak ugyanarról. Erre a külföldi pályázatok pedig jó alkalmat adnak. Nagy vágyunk, hogy megvalósulni lássuk egy nyertes tervpályázatunkat, olyan dolgok alkotása a célunk, ami más emberek életére jó hatással van. A saját életünkben szeretnénk fenntartani a mostani állapotot: a szabad kreatív alkotó létet, amiből meg is tudunk élni a magunk igényei szerint. A munkánk a hobbink is, akkor is ezen gondolkodunk, amikor épp nincs munka. Mi mindig elfoglaltak vagyunk...

További képek a galériában!