Az Almásy, Dreher, Kincsem és Wagner paloták felújítása az Optinvest Zrt. és a Pyxis Nautica együttműködésében. Cikkünk az OCTOGON magazin 173-as (2022/1-es) lapszámából.
A szerencsés túlélő: az Almásy palota
Pollack Mihály jelentős életművet hagyott hátra, mégis kevés maradt fenn a Pestet egy időben jórészt meghatározó palotáiból. Épp ezért is különleges érték a hamarosan megújuló Almásy Palota a Szép utca és Reáltanoda utca sarkán.
„A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család régi nemesi família volt, nemességét 1677-ben erősítette meg Bécsben I. Lipót király, aki ekkor címereslevelet is adományozott az Almásyaknak.”
A hatalmas vagyonnal és tekintéllyel bíró, szerteágazó család hírnevét és anyagi javait Almásy János alapozta meg, aki 1677-től a királyi tábla hites jegyzője, 1693-tól Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja volt. 1751-ben megszületett Almásy Ignác, aki élete során jászkun kapitány, több vármegye főispánja, ülnök, kamarás és alkancellár lett egyszemélyben. Az 1810-es években azonban Pesten fogott építkezésekbe.
A 19. század első éveiben, a pesti városkapuk és városfal bontásával új perspektívák nyíltak az egyre duzzadó kereskedőváros fejlődése előtt. A korábban irányok nélkül alakuló város elindulhatott a szervezett, modern fejlődés útján. Az 1808-ban alakult Szépészeti Bizottmány városrendezési tervének nyomán 1812-ben a mai Belváros területén parcellázásba kezdtek azzal az elgondolással, hogy azokon pompás és igen drága lakóházak épülhessenek. Almásy gróf 1815-ben, kapcsolatai és hatalmas vagyona révén jutott hozzá a Szép és Reáltanoda utca sarkán lévő telekhez, ahova két évvel később már saját, egyemeletes városi palotát építtetett magának. A tervezéssel sikerült Pollack Mihályt megbíznia, aki ekkorra már három házat is jegyzett az utcában, amelynek kijelölésében, mint a Bizottmány aktív tagja, ő is részt vett. Noha az 1830-as évekig hatalmas lendülettel épített bérházakat, palotákat, amelyek a megújuló Pest városképét is nagyban meghatározták, ezekből csak kevés maradt meg az utókor számára.
A szerencsés túlélők egyike az Almásy Palota, ez a nemesi rezidencia, amelyről többen úgy vélik, hogy tervezőjének egyik legkarakteresebb, legszebb alkotása. Mivel a Pollack-féle tervek fennmaradtak, így jól megfigyelhető, hogy az eredeti elképzelésekhez képest mennyiben módosult a palota kialakítása. Legszembetűnőbb, hogy nem épült meg a tervezett második emelet, a döntés okait – egy kutatás szerint – Almásy gróf végrendeletében anyagi okokkal magyarázza. Ugyanakkor a homlokzati kiképzés is eltérő lett, a tervekben több, utcára néző ajtó és erkély is szerepelt. Az összhatás így is elegáns, mívesen díszített lett. A lépcsőház fölé egy későbbi átalakítás során üvegtető került, az udvar kialakításának különlegessége pedig a végében elhelyezett kagylószerű kiképzés, concha.
Az épület 1850-ben a Győry család kezébe került, majd leányágon öröklődve 1885-ben a Szapáry család kezdte el használni, akik a maguk igényei szerint korszerűsítették, de szerencsésen megőrizték. A historizáló szellemben modernizálódott belső térbe felbecsülhetetlen értékű – El Grecót, Tizianót és további remekeket magába foglaló – műgyűjtemény költözött Velencéből, egyenesen a baráti kapcsolatban levő dózséktól. 1907-ben azonban tűz ütött ki, amely komoly károkat okozott az épületben, és egyaránt megsemmisültek a belsőépítészet munkák, valamint a képzőművészeti ritkaságok is.
Az újjáépült és ezáltal ismét valamelyest átalakult épület a 20. század első évtizedeiben többször gazdát cserélt. Az 1930-as években, egy a tömbben terjeszkedő divatipari vállalkozó szerezte meg a palotát, amit le is kívánt volna bontatni, de a főváros, a ház műemléki jelentőségére hivatkozva, ezt sikeresen megakadályozta. A II. világháborút követő államosítás nyomán az ingatlan a Kereskedelmi Beruházási Vállalat székháza lett, tetőterébe ekkor további szinteket építettek.
A leromlott állagú, többször átalakult, de a Pollack-jegyeket még így is magán jól viselő palotát az Optinvest Zrt. vásárolta meg, és három másik palotával egyidőben újítja fel. Belső tereiben egyedi irodavilágot alakítanak ki, ahol – a klasszikus formákat meghagyva – modern bútorokkal, freskókkal vagy akár nyers betonfelületekkel igyekeznek majd finom kontrasztot, történeti kapcsolatokat teremteni régi és új között. A kibővülő pince és az udvar fölé üvegtető, a hátsó traktusra pedig modern ráépítés kerül. Megszűnnek a földszinti mezzanin-beépítések, így a terek eredeti belmagasságukkal és pompájukkal újulnak meg, a freskók is előbukkannak majd a fedőfestékek alól. A piano nobilén reprezentatív tárgyalókat és irodákat alakítanak ki, az udvarból nyíló egykori kocsiszín és istálló pedig közösségi térré alakul.
Fuvallat a Molnár utcában
Az Otto Wagner munkatársaként Budapestre érkező Kallina Mór hamar saját jogon is hírnevet szerzett magának. A főváros néhány középülete mellett számos villája és jellegzetes palotája valósult meg elképzelései nyomán, most a Molnár utcában levő nyeri vissza eredeti pompáját.
Jó idők járnak a morvaországi születésű – és a legenda szerint a fiatal magyar fővárosba szinte azonnal beleszerető – Kallina Mór építész megmaradt munkásságának egy részére. Több belvárosi palotája után az utóbbi időben két jelentős épülete újult meg: az 1899-ben elkészült Budai Vigadó, valamint a Weiss Manfréd és családja számára épített Andrássy úti eklektikus villa, amelyben tavaly nyílt szálloda. Jelenleg pedig a belvárosi Molnár utcában található, kevésbé ismert palotájának készíti felújítási terveit Tótszabó Tamás (Pyxis Nautica).
Az 1844-ben Morvaországban született építész prágai, majd bécsi tanulmányai után került az akkor még szintén kezdő Otto Wagner irodájába 1869-ben. Egy évvel később a pesti izraelita hitközség Wagnert bízta meg a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga megtervezésével. Wagner az építkezés vezetésére, a szerkezeti és részlettervek elkészítésére pedig Kallinát kérte fel, aki ekkor két évre Pestre utazott. A zsinagóga építési feladata mellett a város szellemisége olyannyira magával ragadta, hogy végül Budapesten maradt, és sorra vállalta az eleinte a hitközségből érkező palota-megbízásokat. Az idővel magyar állampolgárságot szerzett Kallina tervei alapján, a klasszicista és reneszánsz hagyományos stílusjegyeit megőrizve épült meg jó pár terézvárosi, Andrássy úti és belvárosi palota. 1879-ben kezdett hozzá a budavári Dísz térre építendő Honvédelmi Minisztérium épületének tervezéséhez, majd az ehhez kapcsolódó Honvéd Főparancsnokság elkészítéséhez, amelyek a II. világháború során olyan súlyos károkat szenvedtek, hogy máig torzóként állnak. A századfordulóval Kallina székhelyét a budai Városmajor utcába, egy saját tervezésű villába helyezte át, itt folytatta egyedül – a későbbiekben majd Árkay Aladárral – tervezési munkáit, ekkor már főleg budai villák megvalósítására koncentrálva.
1890-ben készült el a Belváros déli részén, a Molnár utca 28. szám alatti kétszintes, neobarokk hatású palota Mocsonyi György számára. Az arányos méretű, visszafogott, mégis pompás palota belső terében nagyvonalú lépcsőház és elegánsan díszített termek sorakoztak. A belső udvar felé U alakban nyitott épület kvázi kiegészítéseként a századfordulóra a Váci utca felől egy lényegesen magasabb, négyszintes lakóházat csatoltak. A Molnár utcai ház aránylag szerencsésen élte túl a 20. század viharait és az egyes belső átalakítások ellenére alapvetően jól őrizte meg eredeti formáját.
A házban egy időben egy állami tervezővállalat működött, amely az 1980-as években, a saját igényei szerint, posztmodern formában alakította át a belső tereket. Az udvarát befedték, de lényeges szerkezeti változás nem történt az épületen, elegáns lépcsőházát és a szellős, finoman díszített szobáinak nagy részét meghagyták. Homlokzata épségben maradt, az eredeti márvány és mészkő lábazatok is intaktak. Az épület 2008-ban kerületi védettséget kapott.
A Pyxis Nautica tervezte megújuló, az irodafunkciót megtartó épület alapvetően hű kíván maradni az eredeti elképzelésekhez, a Kallina Mór-féle örökséghez, ugyanakkor egy-egy modern tónussal fogja felpezsdíteni a tereket. Az utcai traktus elegáns, századfordulós, belvárosi palota hangulatot idéz majd, de modern színekkel, fiatalos parkettával, kortárs festők falfestményeivel, itt tárgyalók és közösségi terek kapnak helyet. A fedett udvarra nézve egy urban jungle tárul majd fel pálmákkal, banánfával, madárcsicsergéssel. A 2023 januárjában elkészülő felújítás során az épület visszanyeri eredeti arculatát, de egyben egy friss fuvallatot is kap majd.
Kincsem belvárosi rezidenciája
A Belváros közepén található egy megkopott palota, udvarában sokáig egy istálló is állt. Itt lakott az Európa-szerte csodalóként emlegetett Kincsem, a palotában pedig a társasági élet középpontjában fürdőző Blaskovich Ernő, tehetős ménestulajdonos. A Reáltanoda utcai Kincsem Palota hamarosan ismét élettel telik meg.
A tápiószentmártoni nemesi család jómódú sarjaként született Blaskovich Ernő ismert agglegény, társasági férfi, korának szinte minden fontosabb rendezvényén felbukkant. Legnagyobb hírnevét azonban mégis az azóta is csodaszámba vett versenylovával, Kincsemmel szerezte. A hírnév mellé persze jelentős bevétel is járult, hiszen a futamok után járó díjazás a már amúgy is tehetős földbirtokost illette. Blaskovich ugyanakkor a pesti Belvárosban szolid palotát építtetett magának és az idővel világhírűvé vált lovának.
A tervezéssel a korábban Ybl Miklós munkatársaként dolgozó és épp akkor saját irodát nyitott Bukovics Gyula építészt bízta meg. Ez lett Bukovics egyik első önálló munkája, majd idővel számos jelentős bérházzal – többek között a Kodály körönd két fontos tömbjével, a Hübner- és az Andrássy-udvarral –, illetve a Földművelésügyi Minisztérium épületével gyarapította a fővárost, de ismertté vált a turai Schossberger kastéllyal is.
A Reáltanoda utcában 1877-78-ban megépült kétszintes, négytengelyes, arányos, a cinquecento jegyeit felvonultató – egyes vélemények szerint részben a firenzei Pitti palota ihlette, ahol a robusztus élményt szintén kváderkövekkel nyerik el – neoreneszánsz épületet a megrendelő alapvetően maga és lova számára rendezte be. A földszinten házvezetőként kapott lakást egy visszavonult színésznő, Szabó Karola is, aki hosszú évtizedeken keresztül hűséges társa volt Blaskovich Ernőnek:
„ki számos éveken át terhes gondjaimat velem készséggel s jóindulattal megosztotta, betegségemben engem kiváló gonddal, hűséggel, egész odaadással ápolt, háztartásomat teljes megelégedésemmel és előnyömre vezette” – írta róla végrendeletében a kisasszonyra hagyott értékes kincsek kíséretében.
A palota belső udvarában istálló állt a csodaló számára, hiszen Blaskovich, érthető módon, szerette mindig közelében tudni féltett kincsét. A ménestulajdonos gazda emellett ismert volt arról, hogy házában rendszeresen tartott bálokat, társasági eseményeket, amikre még külföldi előkelőségek, nemesek is előszeretettel ellátogattak. Az események pedig szinte sosem érhettek véget a csodaparipa megtekintése nélkül.
A ház egyedi berendezésének, valamint eredeti tapétájának erőteljesen megkopott fragmentumai mind a mai napig megmaradtak. Blaskovich, dolgozószobájába még külön árnyékszéket is építtetett. A tulajdonos halála után, leszármazott híján, a ház még egy ideig a család tulajdonában maradt, későbbi sorsáról kevés a fellelhető információ. Ráday Mihály korábbi közlése nyomán úgy tudni, hogy a Kincsem számára emelt istállót a háztömb túloldalán álló hajdani Úttörő Áruház használta raktárnak, a kocsiszínt lakássá alakították át, a palota tereit feldarabolták, azokból kisebb bérlakásokat hoztak létre. Az épület évek óta üresen áll, korábbi pompája szinte teljesen megkopott, de töredékeiben fellelhetőek az egykori kidolgozások, ornamentikák.
  |
A ház szerkezete viszont alapvetően ép, ezért az elmúlt években előszeretettel használták rendezvények vagy filmforgatások helyszínéül. Ebben az állapotában lelt rá jelenlegi tulajdonosa, és a további három belvárosi palotához hasonlóan ide is az eredeti értékekre építő, de némi mai árnyalatot kapó minőségi irodákat képzel.
Szolid fényűzés / Téli rezidencia a belvárosban
A valaha még pálmafáknak is otthont adó egzotikus, a Károlyi-kertre néző telekre 1884-ben épült visszafogott belvárosi palota. Az épületet későbbi tulajdonosai a maguk igényei szerint bővítették és alakították át, utoljára Dreher Jenő ismert sörgyártulajdonos töltötte itt családjával téli hónapjait.
A schwechati születésű Eugen Anton Dreher, akinek nevét leginkább Dreher Jenőként ismerhetjük, maga volt a 20. század első felének sikeres iparmágnása, aki nem csak családi öröksége és üzleti kapcsolatai, hanem házassága révén is hatalmas szeletet hasíthatott ki a hazai serfőzés piacából. Apjától, Dreher Antaltól örökölte meg a részvénytársasággá alakuló, már akkor is jelentős piaci pozíciót birtokló óriás sörgyárat, majd sorra vásárolta be magát a konkurens kisebb sörfőzdékbe. Birodalmára a koronát a budafoki sörgyáros család lányával, Haggenmacher Berta Lujzával kötött házassága jelentette, amelynek eredményeként a két család egymás üzleteiben is részt vett, azokat erősítette. A Dreher–Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. idővel hatalmas söripari konszernné nőtte ki magát.
Az 1936-ban az ország legnagyobb keresetű földbirtokosaként és gyártulajdonosaként számontartott Dreher Jenő amellett, hogy a gyár munkásainak életét számos jóléti intézkedéssel igyekezett könnyíteni, a maga kényelméről is megfelelően gondoskodott. A Dreher–Haggen- macher házaspár az év nagy részét a martonvásári családi birtokon, az 1897-ben megvásárolt Brunszvik kastélyban töltötte, majd a Belvárosban vásárolt téli rezidenciát magának. A választásuk az akkori gróf Károlyi, ma Ferenczy István utca 20-as szám alatt álló kétszintes, kevésbé hivalkodó neoreneszánsz palotára esett.
  |
Az eredetileg feltételezhetően Tutkovits István tervei alapján 1884-ben épült, a maga idejében igen visszafogott méretűnek számító belvárosi palotát Beregszászy Lajos rendelte meg az építő- mestertől. Az épület későbbi tulajdonosa Paul Pál lett, aki Hajós Alfrédot bízta meg annak bővítésével, valamint a homlokzat átépítésével. Ismerve Hajós egyéb épületeit, a palota 1922-es átformálása munkásságának egy szokatlan kis ékköve. Hat évvel később már valóban a Dreher–Haggenmacher házaspár birtokában volt a palota, és ők is bővítést vizionáltak, aminek tervezésére Sorg Antalt kérték fel. Ekkor valósult meg az épülettömb hátraugratott ráépítése is.
Dreher Jenő, nem sokkal cégbirodalma 1949-es államosítása után az akkor még a család birtokában levő palota falai között lelte halálát. Hamarosan azonban a ház is a cég sorsára jutott, az 1950-es években óvodává kívánták átalakítani, ehelyett végül irodákat létesítettek a díszes szobákból. Feljegyzések szerint eleinte az Észak-pesti Háztartási Bolt Vállalat, majd az ebből létrejött Fővárosi Háztartási és Illatszerbolt Vállalat birtokolta a palotát a rendszerváltásig.
A Károlyi-kertre néző, nagyjából 1000 négyzetméteres valódi kis gyöngyszemre 2021-ben lett figyelmes Dobos Máté, aki hosszútávú befektetési lehetőséget látott a leromlott állagú, de kopottságában is visszafogottan elegáns palotában, amely sajnos mára mindent elvesztett eredeti pompájából. Noha akkori tulajdonosa csak bérlőt keresett a házba, de sikerült őt meggyőzni, hogy abban az állapotában lényegében kiadhatatlan a ház, amely így bekerült az Optinvest Zrt. portfóliójába. Most, négy társával együtt, homlokzata látványos, ideiglenes aranyponyvába burkolódzik, hogy eközben mögötte butik irodaházként újulhasson meg. A beépülő pince fölé üvegfödém kerül, az üvegtetővel ellátott udvarban pedig pálmakert létesül. A hátsó traktus helyére egy modern szárny épül, ahol irodákat alakítanak ki, míg a megújuló utcai fronton reprezentatív tárgyalókat és közösségi helyiségeket nyitnak.
Optinvest Zrt. | Web | Facebook
Pyxis Nautica | Web | Facebook | Instagram
Még több és nagyobb fotó a képgalériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
