A TARKA Architects koncepciója az új pasaréti közösségi ház és plébánia tervpályázatán.
Mi kell ahhoz, hogy egy közösség létrejöjjön? S ahhoz, hogy újra és újra összegyűljön? Egy olyan tér, amely hellyel kínálja a betévedőket, amely marasztalja őket. A TARKA Architects csapata az új pasaréti közösségi ház és plébánia épületének pályázatára egy olyan koncepcióval állt elő, amely a Rimanóczy által megkezdett téri szövetet szövi tovább.
Pasaréten a folytonosság valódi tartalommal bír. Ahogy közösségi és szellemi értelemben, úgy az épített környezet minőségében egyaránt: ezt kell csupán tovább építeni. Közösség kovácsolásához a ferences hagyományok szerint kezdetben elegendő egy tál pogácsa, melyet elhelyezünk egy asztalon. "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek..." Ám ahhoz, hogy a közösség szellemisége kibontakozzon, az épített környezetnek egyfajta keretként kell szolgálnia. Ez persze többféle téri minőséget is jelenthet: lehet kifelé kommunikáló, nyitott, hívogató, marasztaló és lehet befelé figyelő, mely védettséget, csendet, nyugalmat ad. Leggyakrabban mindezt a szabad térben éljük meg, miközben arcunkat lágyan melegíti a nap, érezzük a friss szellőt és a közösség derűs hangjait semmi nem zavarja.
"A Pasaréti téri templommal id. Rimanóczy Gyula nagy mestereket idézve egy szerkesztett rendet teremtett a buszforduló-bisztró horizontális erővonalaival és a torony hangsúlyos vertikális elemével. Ezt a szövetet szükséges továbbszőni. Koncepciónkban a horizontális elem folytatását választottuk, mert a közösségi ház helyszínéül választott telek ezzel oly módon tud egységet képezni, hogy az kölcsönös előnyökkel járva szimbiózist jelent, erősítve a Pasaréti tér városi alközponti szerepét." - mesélik az építészek.
Tervezéskor az építészek számára cél volt, hogy a közösségnek keretet adjanak, ami szoros összefüggésben van a városi szövet léptékével is. A tér és a fény minőségével játszottak, továbbgondolva a már adott léptékeket, a közösségi ház esetében többféle minőségben: az invitáló előkert - zárt belső - védett hátsó kert hármasságával és az ezek feletti szellős tetőterasszal. Ezeket az előkert körül kerti pavilonná alakuló kéreg burkolja be. Sőt, az épület mellett árnyékolóként és közlekedőként viselkedik, míg a hátsó kert körül akusztikai fontosságú: szűri a szomszédok felől érkező zajokat, de a közösségi házban megrendezett események zaját is csökkenti, így a környezetet sem zavarja meg semmi. E hangelnyelő kéreg egyúttal a nézőtér, játszótér, szabadtéri konyha szerepét is betölti. Emellett a ház kulcsfontosságú elemei a nyitható falak, melyek megnyitásával a jó idő közeledtével még közelebb kerülünk a természethez.
A teljes hosszában nyitható - zárható terekkel a kevés hely többcélú felhasználása is megvalósul. A terek használatának elosztásánál elsődleges szempont volt a kert-terasz-udvar meglévő adottságaihoz való kapcsolódás.
"Az utca felől befogadónak kell lenni, de nem az épület hívogat, hanem az emberek, akik benne vannak, így egy olyan csalogató projektteret hoztunk létre, mely közösségi események színtere, kávézó, étkeztető, kiállító vagy éppen termékárusító felület, ahol az adventi koszorúkötéstől a lelkiségi könyvvásárig, a zarándoklatok fotókiállításaitól a plébánia történetét bemutató vetítésig, a szociális ellátás keretén belül a déli ebédosztástól a krumpliebédig számtalan átmeneti kül- és beltéri történés helyet kaphat. E tér természetesen a közösségi ház belsejében zajló események nyüzsgő előtere, mely önmagát hirdeti az utcán, így bevonva azokat is, akik nem tudnak e hely programjairól."
Építészek: Lévai Tamás, Jószai Ágnes, Szász László, Podlovics Tamás
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
