ZHU & CO. kínai bisztró a Nagymező utcában. Cikkünk az OCTOGON 174-es (2022/2-es) lapszámából.
Ázsia nagyvárosairól szóló útifilmek megkerülhetetlen toposza a helyi piacon játszódó jelenetsor. Főképpen a piacokon működő, sokszor kaotikus képet mutató helyi kifőzdék, büfék, konyhácskák, gyorséttermek, bisztrók, lacikonyhák bemutatása vált hálás témává a közösségi, illetve hagyományos médiában. Noha az illatoknak és ízeknek a médiacsatornákon történő megosztása egyelőre nem megoldott probléma, ezek – és a helyszín ismerete, a tényleges utazás – nélkül is felidézhető képek épülnek be a tudatunkba Ázsia piaci kifőzdéiről. Tapasztalat ugyanakkor az is, hogy gyakran kiábrándító végeredményre vezet, ha az ázsiai földrésztől távol – nyugaton, Európában, idehaza – próbálják éttermesek felidézni egy-egy kínai, japán, thai stb. étkező enteriőrjében az autentikus ázsiai vendéglátás miliőjét.
Sablonos megoldások, sorozatgyártott díszek, közhelyes konfekció kiegészítők, rutin bútorok próbálják becsalogatni a vendégeket. Éppen ezért figyelemre méltó egy tavaly nyílt, aprócska, galériával bővített Nagymező utcai kínai gombócbisztró belsőépítészete, ami
úgy képes megteremteni a piaci büféatmoszféra keresetlenségét, hogy közben semmit sem használ fel szolgai módon a megszokott ázsiai éttermes dekorációk konzumelemeiből.
Minőségi részletek, impulzív tarkaság, kreatív és humoros megoldások lüktető káosza jellemzi Zhu & Co.-t. Kis utánaolvasással tudható, hogy a Zhu (dzsú) étterem – a kínai szó kismalacot jelent – mögött az orosz származású Mása és kínai születésű Csi áll, pontosabban mondva a másfél évtizede Magyarországon élő Csi szülei.
Nem tisztem a tésztabatyus büfé menüjéről gasztronómia szempontból írni (finom), ugyanakkor elbeszélésünk szempontjából fontos, hogy itt nem pusztán PR-szempontból esik szó a szülőkről, családiasságról. Csi édesanyja és édesapja valóban a bisztró konyhájában dolgozik a kézzel készült házias tésztaétel, saláták és levesek elkészítésén. Így a tésztatáskák elkészítésének folyamata, a vendéglátó család munkája hasonló módon kerül testközelbe, mint a bevezető gondolatban megidézett ázsiai piaci kifőzdék esetében. Hiba volna a vendéglátás intimitását, a gyakorlott és kifejező mozdulatokat, ezt a közelséget feszesen szerkesztett keretek közé szorítani.
A belsőépítész jó úton jár, amikor a csempézett, illetve „bádog” hatású trapézlemezzel, perforált fémlemezzel fedett pult- és falszakaszokat egyfajta esetlegességgel szerkesztette egybe, míg a fémkorlátokat, a konyhát leválasztó üvegfal keretét úgy fogalmazta meg, mintha egy kaotikus piaci kifőzdén keresztül különféle csővezetékek indáznának át.
  |
Számomra a galériáról lecsüngő szobanövények is a piaci zöldségeket idézik, és a látszólag ide-oda felszerelt színes neonok, a színek spontán montázsa, vagy a szinte odavetett, a galériához és falhoz támasztott csigalépcső vékony lemezből hajtogatott idomai is a piachatást illusztrálják. Jól megfogalmazott, jól elgondolt design-narratívával, vagy ha tetszik, storytellinggel van tehát dolgunk, ami egyetlen részletében sem bicsaklik meg. Nem imitál, hanem jól működő, egyedi, hiteles atmoszférát teremtő vizuális és belsőépítészeti rendszer, ami felidéz ugyan, de nem feszíti túl a felidézhetőség a keretét.
Még több fotó a galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
