A Sas utcai Société Budapest.
A város egyik legértékesebb telkén álló épület sok évnyi bizonytalanság után végre újra visszakapta megérdemelt presztízsét, és bár 160 évvel ezelőtti állapotához képest a homlokzat gyakorlatilag alig változott, a mögötte lévő tartalom nem is lehetne újszerűbb. Kis Péter építészirodájának tervei alapján, Szendrő Péter és Demeter Nóra belsőépítészeti munkájával, és a Société csapat összetett koncepciójával új, izgalmas városi színtér jött létre Budapest szívében.
A belső udvarban emeletenként végigfutó függőfolyosó a második világháború során megsérült, négy közül csak kettő maradt meg, ám egy 1992-es nagyléptékű felújítás idején ezeket is elbontották, az első emelet fölé pedig acélszerkezetű üvegtetőt építettek be. Szintén ekkor a földszinti nyílások parapetjeit befalazták, így az udvar elszigetelt helyiségként működött, melyet csak a főbejárat felől lehetett megközelíteni. Ezek az átalakítások alapjaiban változtatták meg az épület belső működését és a terek egymással való kommunikációját.A Gerster Károly tervei alapján épült, eredetileg háromemeletes lakóház Jacob Pollack textilkereskedő megrendelésére készült el az 1860-as évek elején. Előképe nem titkolt módon a tervező korábbi munkája, a szomszéd telken álló ház volt, melynek homlokzatát ugyan nem, de alaprajzát teljes egészében lemásolja. A kéttraktusos utcai szárny és az egy-egy traktusos oldalsó- és hátsó átkötő szárnyak egy impozáns udvart zárnak közre, mellyel minden szint aktívan kommunikál. Az épület fennállása óta lezajlott többszöri átalakítás során ez olykor teljesen háttérbe szorult, ám mai formájában újra tökéletesen megvalósul.
A 2018-as átépítés egyik legnagyobb eredménye az udvar eredeti kiemelt szerepének visszaállítása. Szintenként két-két modern vonalú függőfolyosó visszaépítésével a hátsó traktusok közlekedése helyreállt, az ablakok alatti parapet megnyitásával pedig a belső homlokzat arányrendszere üdítően maivá vált. Az üvegtető a negyedik emelet fölé került, mely jótékonyan megnövelte az udvar légterét.
Az eredeti megrendelői igények szerint a földszinten és a pince egy részében kereskedelmi funkciót betöltő helyiségek voltak, míg az épület többi része lakófunkciót töltött be. Ez az arány az évtizedek során folyamatosan változott – először az első, majd a második emelet lakásai alakultak át üzlet- vagy klubhelyiséggé, később irodává. Az épület mai állapotában a lakófunkció teljesen hiányzik – a földszinten üzlethelyiség, vendéglátóegységek, a pincében mosdóblokk és konyha, az első emeleten rendezvénytér, míg a többi emeleten rugalmasan alakítható irodák működnek. A funkcionálisan tömör alsó szintek túlfeszítettségét ellensúlyozzák a felsőbb szintek rugalmasan alakítható irodaterei.
Felfelé haladva az alaprajz tovább lazul. A tetőtér szintjére érve körbejárható, áramló irodateret találunk, amely az udvar felé kényelmes méretű terasszal nyit. Az utcai traktus irodaterei vizuális kapcsolatban vannak az alatta lévő szint egyterű irodájával. Az épület ezen oldalán megmaradt az 1992-es ráépítésből származó tetővonal, a megfelelő megvilágítás érdekében azonban a fedést üvegre cserélték, melyre kívülről mozgatható, rézszínű lamellákból álló árnyékolórendszer került.
A réz a tetőtérben is visszaköszön: perforált lemezként a tetőteraszra vezető lépcső dobozán, majd expandált lemez formájában a tetőterasz mellvédjén és a gépészet takaróelemein. Az anyag textúrája a homlokzat finom részleteivel rezonál, miközben határozottan elválasztja a régit az újtól, a múltba tekintést a jövő fürkészésétől. Mint egy rézszínű korona ül az épület tetején, és bár az utcáról nem látható, a beavatottaknak megmutatja magát.
A teraszon állva olyan érzése támad az embernek, mintha a város titkos, kiváltságosoknak fenntartott helyére ért volna, ahonnan karnyújtásnyi távolságra van a Bazilika kupolája, a város pedig a lábai előtt hever.
  |
Ez az érzés egyébként már az épületbe belépve is elkapja az embert. Az enteriőr finom, mély pasztellszínei, a réz patinás fénye, az anyagok bársonyossága a kényeztető luxus érzetét keltik. Az udvar és a közlekedők agglomerát márvány burkolata eleganciát sugall, és hidegségével ellensúlyozza a vendéglátó terek maradásra csábító puhaságát. Az első emeleti „titkos” kék bár szemet gyönyörködtető, mély kékjével, diszkrét bársonyfüggönyeivel és sejtelmes fényeivel szinte magába szippant, kiszakít az időből. Az épületben bolyongva lépten-nyomon műalkotásokba botlunk, melyek hol az adott térre reflektálva, hol önmagukban a teret meghatározva hatnak ránk. A koncepció fontos része a magyar képzőművészek munkáit bemutató, félévente változó tárlat, mely az egész épületet kiállítótérként felfogva a Société világának fontos részét képezi majd.
A rendezvényterem és az udvar divatbemutatóknak, panelbeszélgetéseknek, kisebb tárlatoknak ad majd helyet. A város ezen új, izgalmas színtere 2018 végén nyílt meg a nagyközönség számára is nyitott étteremmel és földszinti, valamint és a membership program keretein belül üzemelő emeleti bárral. Az irodákba költöző bérlők egy kis, válogatott közösség tagjainak tekinthetik majd magukat, akik ráadásul a város egyik legjobb tetőteraszán ihatják a délutáni kávéjukat.
A cikk nyomtatásban megjelent az OCTOGON Magazin 2019/1 149. számában.
Adatok
- Építész tervező: Plant Atelier Peter Kis Kft.
- Vezető tervező: Kis Péter
- Építész munkatársak: Krausz Zsolt, Joó Éva, Rantal Gábor
- Belsőépítészet: Szendrő Péter (81 Font), Demeter Nóra (Demeter Design Studio)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
