Rejtett szépség

A Vasvári Pál utcai zsinagóga megújulása.

• Szöveg: Götz Eszter
• Fotó: Hlinka Zsolt
• Olvasási idő: …

Az Andrássy út mögött, rejtve a városlakók szeme elől, egy lakóház udvarán áll a Vasvári Pál utcai zsinagóga. Jószerivel csak az ide járók tudják, mi van kapu mögötti kis udvaron, a háromemeletes házak között. Az 1886-ban emelt, historizáló stílusban épült templomot 2022 augusztusában gyönyörűen restaurálva, régi fényét is meghaladó minőségben nyitották meg újra. Götz Eszter írása az OCTOGON magazin 181-es (2023/1-es) lapszámából.
 

A zsinagóga tervezője, toronyi Fellner Sándor építész 88 évesen a pesti gettóban halt meg 1945. január 14-én, mindössze négy nappal a gettó felszabadítása előtt. A Dohány utcai zsinagóga udvarán, egy tömegsírban nyugszik. Emléke méltatlanul elfakult, ma többnyire csak a szakma és az építészettörténészek ismerik a nevét, holott a századvég kiváló építésze volt, a historizmus igazi mestere. A zsidó emancipációt követően ő az egyik első alkotó, aki építészként jelentős pályát futott be: a pesti Műegyetem után a bécsi Akademie der Bildenden Künste hallgatója lett, majd Párizsban Charles Garnier, a párizsi Operaház tervezőjének tanítványa volt. 1879-ben, 22 évesen tért vissza Magyarországra, és saját irodát nyitott, első fontosabb munkája az esztergomi Bakócz-kápolna felmérése volt Pulszky Károly művészettörténésszel közösen.

Kevesen tudják, hogy ő tervezte a Vörösmarty téren álló Gerbeaud-házat, a Markó utcai Igazságügyminisztérium épületét, a II. világháborúban romba dőlt Ritz hotelt a Duna-partján, az Ezredéves Kiállításra a Pasteur Intézet klasszicizáló stílusú pavilonját és a budai Frankel Leó úti zsinagógát is.

Legismertebb műve a mostani átépítése miatt sok vitát kiváltó Pénzügyminisztérium a Budai Várban, amelynek átadása után, 1905-ben Ferenc József nemesi címet adományozott Fellner Sándornak; onnantól fogva viselte a toronyi előnevet. 1918 után az építészeti közéletben vállalt szerepet, éveken át ő töltötte be a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöki tisztségét.

 
A Budapesti Talmud Egylet megbízásából tervezett Vasvári Pál utcai zsinagóga – ahogy az egy évvel később átadott budai imaház is – az észak-német téglagótika és a neoreneszánsz stílusait ötvözi. Akkori szemmel nézve viszonylag kis számú gyülekezetnek épült (manapság a 100 fős rendszeres látogató hatalmas szám lenne Budapesten), Talmud-magyarázatok, bibliaórák és imák színhelyéül, fénykorában körülbelül száz rendszeres látogatója volt.

Híres talmudista tudósok is szerepeltek az előadók között, emiatt az 1920-as években megnőtt a fiatal hallgatók száma, ezért egy tantermet is kialakítottak az emeleti karzat mögött. Az udvarból nyíló lakóházakban sokáig az Egylet tagjai és a rabbik laktak, a rabbilakásból közvetlen átjáró nyílt a zsinagógába. Az épületben működött Magyarország egyetlen, a világháború után újonnan megnyitott jesivája, itt készültek vizsgáikra a rabbijelöltek. Itt avatták rabbivá Köves Slomót, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség jelenlegi vezetőjét is. 

A szent szövegekre való koncentrációhoz szerény építészeti kialakítás illik, de ez csak a külsőben nyilvánul meg: a sávos színezésű téglaburkolat, a négyszárnyú, szép vasalatokkal ékes fenyőfa kapu és felül az íves oromzat, csúcsán a mózesi kettős kőtáblával, emelkedett hangulatot, de a kor hazai zsinagógáihoz mérten visszafogott architektúrát mutat.

Belépve azonban szinte mellbe vágta a látogatót a zsinagógatér gazdag díszítettsége, a korai szecesszió magyaros motívumainak és a judaizmus szimbólumainak mozgalmas és színpompás ötvözete.

A kis alapterület és a két szintnyi belmagasság a gótikus templomok misztikájával telítette a teret, a karzatot alátámasztó mészkő oszlopok, a tóraolvasó fölötti bevilágító, a színes, geometrikus mintázatú ólomüveg ablakok, a tóraszekrény kifinomult építménye, a falakat, pilléreket és a mennyezetet borító díszítőfestés, a háromkarú kovácsoltvas gyertyatartók összhatása rendkívül intenzív, egyszerre szakrális és pompás volt.

1945 után a közösség megfogyatkozva, de újra használni kezdte az egyre rosszabb állapotú zsinagógát. 1966-ban a belső teret egységesen sárgára festették, ekkor tűnt el az eredeti díszítés. 1990-ben egy nagyobb renoválás történt, majd felújították a padokat, az udvart, a mellékhelyiségeket – és persze minden átalakítás elvett valamit: a karzat alatti oszlopokra vakolat került, egyre több réteg fedte el a tér eredeti megjelenését.

2021-ben az épületet jelenleg használó EMIH megbízásából Nógrádi Bálint, illetve a kivitelező Centralwood Kft. részéről Hegedűs Zsolt irányításával megkezdődött az átfogó rekonstrukció. Mindössze egy 1920-as fekete-fehér fotó adott támpontot a zsinagógabelső egykori kinézetéről, és a falkutatások nyomán előkerült színek, motívumok is okoztak néha meglepetést. A helyreállítást végző csapat szándéka a történeti hűségen alapuló különleges minőség volt. Arra törekedtek, hogy minél többet őrizzenek meg a megmaradt eredeti elemekből, csupán ott alkalmazzanak mai kiegészítést, ahol mindenképpen szükséges.

Így maradhattak meg – szépen felújítva – az utolsó pillanatban megmentett ólomüveg ablakok üvegdarabjai és gyönyörű öntöttvas nyitókarjai, a tóratartó darabjai, a fa padlózat, a kijárat mellett falba süllyesztett perselyek retesszel ellátott öntöttvas ajtócskái, a női karzat felnyitható padsorai, az épületbe vezető négyszárnyú kapu a levéldíszes pántokkal, a kandeláberek és sok más elem. Az oldalfalakat ún. falvarrásos technológiával erősítették meg, a falakon körbefutó indás-virágos mintákat sablonnal, az árnyékolásokat és a finom részleteket kézzel festették.

Az oldalsó falfelületeket tagozó kettős félkör pilaszterek motívumait aranyfüst festéssel emelték ki, a tóraolvasó utólag készült faszerkezetét lecserélték, a fölötte lévő mennyezeti bevilágító nyílás körül is visszakerültek a festett minták. A mára megsemmisült részletek – mint a karzati ajtók alsó üvegbetétei, vagy az emeleti ebédlő udvarra nyíló ólomüveg ablakszárnyak – helyett az eredetit ismétlő új készült, és új a világítási koncepció is, utóbbinak fontos eleme a mennyezeti bevilágító fölött elhelyezett négy reflektor, amelyek szépen kiemelik a tóraolvasó építményét és arannyal kontúrozott díszeit.

A kor elvárásaihoz igazodva több fényre volt igény, így a térben megjelenő új fényforrások még magasabb szintű precizitást kívántak meg a díszítőelemek kidolgozásakor, mint eredetileg, a zsinagóga építésekor szükséges volt. Tehát elmondhatjuk, hogy a templomtér sosem volt ilyen alapossággal kidolgozva, mint most. Az egész projektre igaz, hogy egy restaurált teret láthatunk rekonstruált minőségben.

Ezen a projekten a restaurátor generálkivitelező teljes komplexitásában meg tudott jelenni, a kutató- és tervező munkálatoktól a szerkezeti megerősítéseken és a hagyományos, finom kézimunkákon át (mint pl. aranyozás, stukkómunkák) egészen a 3D tervezésig.

A rejtőzködő zsinagóga igazi kincs lett, méltó arra a szerepre, amit a rendszerváltás után megindult magyarországi zsidó reneszánsz egyik központjaként azóta is betölt.

További képek a galériában!