Tervezte: Möller Károly.
Vannak Budapesten látványos, meglepő vagy jól ismert modernista épületek, azonban talán nincs még egy, amely ilyen mértékben merített a Bauhaus elveiből, ennyire szem előtt van és mégis ennyire ismeretlen. A Belgrád rakpart 2. olyan ház, amelyet valószínűleg mindenki látott már, hiszen a főváros világörökségi panorámájának szerves része, a dunai látképet ábrázoló fotók többségén felfedezhető. Ugyanakkor mégsem zavar sok vizet, a historizáló városképet preferálók szemét sem szúrja, sőt, valószínűleg a legtöbben észre sem veszik. Möller Károly épülete olyan könnyedén illeszkedik történeti szomszédjaihoz, mintha mindig is itt állt volna.
Csak közvetlenül a második világháború előtt, 1938-ban készült el, helyén addig egy csúcsíves, a velencei gótika hatásait mutató eklektikus lakóház állt. Bár az épületek változhattak rajta, a telek már az 1880-as években is az építtetők, Lenz Gyula és József nagykereskedők családjának tulajdonában állt. Egyedülálló sikertörténet az övék, a pozsonyi kőfaragó, Lenz József által alapított cég a századfordulóra az ország legnagyobb gyarmatáru, déligyümölcs és fűszerkereskedő vállalatává vált. Az 1920-as évek elején alapított nyékládházi mintagazdaságukban nemesített növényekkel, majd az 1935-ben létesített budaörsi hűtőházukkal forradalmasították a hazai élelmiszertermelést. Még a világháború közepén is nagy nyereséggel működtették az ország egyik legjelentősebb export-import vállalatát, azonban a tulajdonosok 1943-as emigrálása utána a cég lejtőre került és az államosítást már nem érte meg.
A Lenz-testvérek székhelyüket már 1922-ben áthelyezték az akkori Ferenc József rakpartra, ekkorra három bérpalotával rendelkeztek a belvárosban. Ennek ellenére az új épületben üzlethelyiség nem kapott helyet, az továbbra is a korábbi, Petőfi téri központjukban működött. Möller ennek köszönhetően tisztán lakóház tervezésére kapott megbízást, amelyet
a Bauhaus hagyományok szellemében egy vasbeton pillérvázas, tégla kitöltőfalazatos épülettel valósított meg.
A Belgrád rakpart-Molnár utca közötti átmenő telek adottságainak megfelelően, a két utcai szárnyat a nagy ablakokkal ellátott, ovális lépcsőház köti össze, amely így minden szint számára egyfajta aulaként, közösségi térként működik. Ennek köszönhetően nem jöttek létre a korábbi bérházak rákfenéi, a sötét, belső udvari lakások, hiszen minden lakrész rendelkezik utcafronttal. H-alaprajzában a korábban már bemutatott Pozsonyi út 38-ra, vagy a Hofstätter-Domány építészpáros másik nagyszerű épületére, az úgynevezett Dugattyús-házra is nagyban hasonlít.
A két szárny közötti félszint-eltolást a Molnár utca felől rámpán megközelíthető mélygarázs indokolja, amely egy Duna-parti, belvárosi lakóháznál a mai napig ritkaságszámba megy. A garázsban parkoló autók sofőrjei számára a tetőtérben alakítottak ki saját lakást, amely amellett, hogy jól jelzi a ház presztízsét, ráirányítja a figyelmet a ház modernizmustól idegen jellemzőjére, a magastetős kialakításra. Az aszimmetrikus rakparti homlokzat kőburkolattal készült, a bejárat a déli második tengelyben nyílik. Az első emelettől konzolosan kiugratott három tengely északi oldalán egy, a ház stílusától idegennek ható, majolika domborművet találunk: virágfüzér keretezésben, kék háttér előtt a firenzei Della Robbia-műhely stílusában Szűz Máriát láthatjuk a kis Jézussal.
  |
A szép mintázatáról ismert ruskicai márvánnyal burkolt előtérből két lakás is nyílik, az egyik egykoron a házmester lakóhelyeként szolgált. A csarnokon keresztül megközelíthető, hajdan fűtött lépcsőházban, a lakásokhoz hasonlóan, a központi kazán biztosította a kellemes meleget. Az emeleteken szárnyanként négy ajtó nyílik, a Molnár utca felé három, a rakpartra két lakás néz. Előbbi esetén a negyedik a mérőórákat rejtő szekrényt takarja, a dunai oldalon emellett az utolsó a liftet rejti. Noha ennek ajtóit egy régebbi modernizáláskor a lakótelepekből ismert példára cserélték, kevés fantáziával is elképzelhetjük az egykori, egyforma nyílászárók nagyvonalú hatását.
A kívülről jó állapotú, bántó kiegészítésektől mentes ház belseje sajnos magán viseli az eltelt évtizedek szakszerűtlen beavatkozásainak nyomait, azonban nagyvonalú térformálása, minőségi anyaghasználata ma is megrendelőinek gazdagságáról és Möller Károly kiváló tervezői vénájáról tanúskodik.
Forrás: Budapest100 kutatás (Starowicz Annamária, Virág Katalin)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
