Szonettkoszorú a hármas metró déli állomásainak felújításáról, első rész.
Alighanem több csodát rejt a hármas metró, mint a legtöbben gondolnánk: a szocialista design széles spektrumán mozogva űrdesignt, színkódos információs rendszert, társművészeteket is találunk, miközben az alapszínekben tobzódó falak mögött borzongató érdekességek bújnak meg. Zöldi Anna hatrészes design-időutazásának első megállója a kiindulópontot, azaz a felújítás előtti állapotokat mutatja be.
1. rész: Mesél a múlt
A felújítást tervező irodák a vonal eredeti atmoszféráját és belsőépítészeti kialakításának elveit tekintették kiindulópontnak, érdemes tehát elsőként a múltat szemügyre venni. A fiatal tervezők számára pusztán a designtörténelem része, ami sokaknak máig eleven valóság, egy korszak vizuális lenyomata. Ráadásul az Újpestet Kőbányával összekötő kék metró nagyon hosszú ideig, 1970-től 1990-ig folyamatosan épült, öt szakaszban adták át az állomásokat, így a szocialista design igazi példatára. A várost az egyik külvárosi lakóteleptől a másikig a Belvároson keresztül átszelő tengely emellett Budapest szociográfiai keresztmetszetének grafikonja.
  |
Az elsőként elkészült belvárosi mélyállomásokat a másik, piros vonallal egy időben kezdték építeni, de míg az a szovjet mintára súlyos és méltóságteljes, a kék vonalra már beszüremlett a hetvenes évek szerelt szerkezeteinek könnyedebb világa. A piros metró állomásainak kő-architektúrájával szemben a kék vonalon a bútorzat, az álmennyezet, a falburkolatok színesek, hangsúlyosan elemekből soroltak és áramvonalasak.
A stílusparádé a régi KÖKI mára már elhordott, szemétre került színes plasztik-architektúrájában érte el csúcspontját. A piros -narancs- sárga-zöld-kék űrdesign remekét ugyanaz a Kővári György tervezte, akinek másik korszakos művét, a Déli pályaudvart épp most ítélik halálra.
A hamburgerszaggal együtt az alapszínekben tobzódó vizualitás is beégett a budapestiek emlékezetébe. A tipizált bútorzat, az információs rendszer kialakítása során egyértelműen törekedtek arra, ami ma már evidencia, és a felújítást és annak előzményeként a négyes vonal sokszorosan díjazott álommásait tervező irodák alapvetése volt: a rendszerelvű tervezésre és a vonal elemeinek sorozatba szervezésére. A legkésőbb átadott újpesti állomásokon már színkódos információs rendszerrel is kísérleteztek (Nemcsics Antal professzor és csapata, BME Építészmérnöki Kar, rajzi Tanszék).
  |
Szintén korszerű, sőt korát megelőző módon jelentős szerepet szántak a társművészeteknek: az újpesti szakasz minden állomásán a Rajzi Tanszék egy-egy művész-oktatójának égetett zománc munkája látható ma is, de majd’ minden állomásra jut egy köztéri alkotás, amely olykor tematikájában is kapcsolódik a városrészhez. Szász Endre Dózsája a Dózsa György úton, Metky Ödön Mama szobra a József Attila lakótelep előtt, Kányádi Sándor padja az Arany János utcában, ahogy Hiúság című versében áhította, a „Felszab”, azaz a Ferenciek tere Budapest növekedését ábrázoló tűzzománc falképe Papp Oszkártól, vagy a Nyugati aluljáró hullámzó térplasztikája a forgalmas közlekedési terek kommunikációs lehetőségeit használta ki, csakúgy, mint méltatlan utódai, az óriásplakátok. A Deák téri megálló falán a betű-puzzle megoldását évtizedekig találgatták az utasok, míg egy cikk le nem leplezte a portugál művész, João Rodrigues Vieira trükkjét, amivel három portugál költő, Camoes, Césário és Pessoa, illetve Ady, Petőfi és József Attila sorait mixelte.
Borzongató érdekesség, hogy mi rejtőzik a színes falak mögött. A 2-es és a 3-as metró területén 26 kilométernyi alagútban, 12 szektorra osztva összesen 20 kilométernyi óvóhely található, ahol mintegy 230 ezer ember helyezhető el, de arra is alkalmas, hogy ezen keresztül ürítsék ki Budapestet katasztrófa esetén. A padlóba süllyesztve fél méter vastag és hat méter széles acél zsilipajtók rejtőznek.
Zuhanyzók, raktárak, orvosi rendelő, férfi és női vécék állnak rendelkezésre, nagy mennyiségben tárolnak olajat a generátorok működtetéséhez és zsiliprendszeren keresztül a felszín is megközelíthető. Három napig még akkor is túl lehet élni, ha atom- vagy vegyi fegyverrel támadnák a fővárost.
A középső és a déli szakasz berendezései és burkolatai a kor gyenge kivitelezési és erős tervezési minőségének példái, közülük a legjellegzetesebb darabok, mintegy ötszáz relikvia a majdan megnyíló új Közlekedési Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
