A fardaa reuse projektje egy skót szigeten
A skóciai Mull sziget egyik lakosa kiadós, házi készítésű ételeket szolgált fel a helyieknek a háza egyik mellékszobájában. Hamar akkora sikert aratott ezzel, hogy megvásárolt egy kis tanyát egy romos bazaltpajtával, hogy új szintre emelje az üzletét. Az építészeti átalakítást a tulajdonos régi barátja, a londoni fardaa építésziroda alapítója, Edward Farleigh-Dastmalchi vezette.
Farleigh-Dastmalchi a pajtát egy nagy, kétszintes étkezőteremként tervezte meg, összekötve azt egy új, fából készült bővítménnyel, amely az előcsarnoknak, a konyhának és a látogatói létesítményeknek ad helyet. A pajta és a bővítmény sziluettjét két hullámos acélból készült nyeregtető határozza meg. A kontrasztos tetők erőteljes karaktert adnak az épületnek, amely azonban illeszkedik a sziget régi gazdasági épületeinek sorába.
„Elég sok időt töltöttem azzal, hogy a szigetet körbeautózva kis tanyákat látogassak meg. Nem akartam a múltat utánozni, ennek ellenére tanulmányoztam azt, hogy ezek a tanyák hogyan épültek a különböző korokban. Az egyik fő kihívás az volt számomra, hogy hogyan lehet a bővítményt úgy integrálni, hogy az jelentősnek tűnjön, de ne legyen oda nem illő, és ne nyomja el a meglévő épületet” – mondja Farleigh-Dastmalchi.
  |
A bővítéshez az építész kemény szibériai vörösfenyőt választott, amelyet speciálisan kezeltek, hogy ellenálljon a sziget zord időjárásának. „Ez volt a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy alacsony szén-dioxid-kibocsátású szerkezetet építsünk, és úgy éreztük, ez az anyag jól kiegészíti az eredeti kőépítményt. Két új kőoszlopot is építettünk, hogy azt az érzetet keltsük, hogy az épület súlyozott és a széllel szemben megerősített. Az is tetszett nekünk, hogy van némi kétértelműség azzal kapcsolatban, hogy a kőoszlopok ott voltak-e már korábban, vagy sem” – tette hozzá.
Az étteremhez a látogatók a fenti útról ereszkednek le, ami miatt a hosszú fekete tetők alacsonyabbnak tűnnek, mint a tenger és a mögötte elterülő kis sziget. Az épületbe egy alacsony, meghitt előcsarnokon keresztül lehet bejutni, ahonnan a vendégek egy magas, világos folyosóra, majd egy nagy étkezőbe jutnak, ahonnan látványos kilátás nyílik az öbölre. Itt Farleigh-Dastmalchi eltávolított egy régi fából készült szénapadlást, hogy megnyissa a teret. A mennyezet fölött a fenyőszarufákból és rétegelt lemezből készült, szabadon hagyott famennyezet szelíd melegséget kölcsönöz a helyiségnek.
A szerény belső tereket egyszerű, nyers anyagok határozzák meg. Az étkezőben az amerikai fehér kőrisfa padlója a nyers vakolat lágy rózsaszínes tónusait egészíti ki, egy egyszerű anyagot, amely azonban texturális érdekességet ad. A 30 fő befogadására alkalmas éttermet újrahasznosított francia kávézószékekkel, sörfőzők padjaival és hosszú, közös étkezőasztalokkal rendezték be, amelyeket a szigeten egyetlen Douglas-fenyőből készítettek.
Forrás: Iconeye
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
