Sarazás, kunyhóépítés és tűzrakás egy városi játszótéren

Jógyakorlatok gyerekbarát városi közegekre.

• Szöveg: Molnár Zsuzsanna
• Olvasási idő: …
• A cikk támogatója:

2022 az Ifjúság Európai Éve. Ennek apropóján a gyermekek és a város kapcsolatát, illetve a gyermekbarát környezet kialakításának lehetőségeit vizsgálva indítottunk cikksorozatot idén tavasszal. Sorozatzáró írásunk következik.

Gyerekek a városban című cikksorozatunkban beszélgettünk urbanistával, tájépítészmérnökkel és kulturális antropológussal, megkérdeztük tőlük, hogy mi tesz gyerekbaráttá egy várost, valamint azt is vizsgáltuk, mitől lesz igazán szerethető egy játszótér. Visszatekintve ezekre a beszélgetésekre, illetve az ezekre való készülés során olvasott tanulmányokra, cikkekre és interjúkra, az körvonalazódik, hogy napjainkban kevesebb lehetőségük van a gyerekeknek a köztereken tölteni az időt, mint akár egy emberöltővel ezelőtt. Ezt példázza Beleznay Éva története is, miszerint egy SafeCity konferencián az egyik előadó azt osztotta meg a hallgatósággal, hogy míg gyermekkorában bármerre mászkálhattak a barátaival és nem kellett aggódni értük, addig a saját gyerekeit már nem engedi messzire.

„Az a tér tehát, ami számunkra egy egész városnegyed megismerését jelentette, ma már egy utcára korlátozódik. Ez azt vonja magával, hogy a közösségben való élés és a környezet megélésének lehetősége leszűkült” – mondja az építész, várostervező, fenntarthatósági szakértő.

Ennek okait többek között abban találjuk, hogy a városépítési szempontok sokkal inkább fókuszálnak gazdasági szempontokra és helyezik a hangsúlyt például az autósközlekedésre semmint az életminőség emelésére. Ennek eredményeként a gyerekek kevesebb időt töltenek a szabadban, holott a szabadtéri játék kiemelten fontos a fiatal korosztály fizikai, érzelmi, szociális és intellektuális fejlődését illetően. Ahhoz is nagyban járul hozzá, hogy a jövőben a környezetükért elkötelezett felnőttekké váljanak. 
 

Ahogy sorozatunk korábbi cikkeiben is rámutattunk, nemcsak annak van jelentősége, hogy kiváló közterekkel és bennük játszóterekkel legyen ellátva egy település, hanem annak is, hogy a gyermekek önállóan, biztonságos körülmények között tudják azokat megközelíteni. Ahogy Sándor Tamás okleveles tájépítészmérnök fogalmazott, a jó városi környezetnek

„részét képezik a megfelelő gyalogoszónák parkokkal és zöld terekkel, az autóutaktól jól elválasztott bicikliutak, a vonzó sportfunkciók. (…) Mindennek rendszert kell alkotnia, a zöldfelületeknek kapcsolódniuk kell egymáshoz”.

Szerencsére számos pozitív példát látunk arra a nagyvárosokban is, hogy a gyerekek és a fiatal korosztály tagjai a köztereken vagy természetközeli helyeken komfortosan érezhetik magukat. Ennek jó példája Vancouver családbarát városfejlesztési stratégiája, melynek eredményeként a 2000-es években megduplázódott a belvárosban élő gyerekek száma. Az előírások szerint adott negyedeket családok számára kell kialakítani, ami egyebek mellett azt jelenti, hogy a lakóhely egy kilométeres körzetében biztonságos gyalogos útvonalon megközelíthető óvodának, iskolának és élelmiszerboltnak kell lennie. Emellett arra is gondoltak a döntéshozók, hogy a társasházak legyenek ellátva babakocsi tárolóval, a lakóépületek alsó szintjei pedig rendelkezzenek kertkapcsolattal. Az nem kérdés, hogy játszóterek is vannak a környéknek. Ezek az irányelvek nagyban támogatják minden korosztály szocializációs lehetőségeit. Ilyen területe a városnak a River Distict, ahol közösségi központ és gyermekmegőrző is helyet kap. Tehát mondhatni minden adott a gyermekneveléshez, amit egy városrész kínálhat.
 

Más jellegű, de szintén figyelemre méltó példa a Rotterdamban – bár a városi szövetben, mégis természeti környezetben – található Speeldernis, ami egy játszótérrel vegyes parkerdő. A játszótéri elemeket maga a természet biztosítja növények, kövek és víz formájában. Ez a terep nyújt lehetőséget a kúszásra, mászásra, futkározásra, sarazásra, de a természet, akár egyes állatok megfigyelésére is.

A gyerekek építhetnek kunyhót vagy tutajt és tábortűzrakásra is lehetőség van. Ez a helyszín bár nem egy várost vagy városrészt tesz gyermekbaráttá, de igazán különleges élményt biztosít a városlakó gyerekek számára, számos képességüket fejlesztve.
 

Olyan projektek is gazdagítják a – gyerekek számára is – élhető városról kialakult képet, mint a Spanyol Logroño városában évente megrendezett Concrético fesztivál, mely bár időszakos esemény, egy adott időben azonban számos példán keresztül irányítja a városlakók és látogatók figyelmét az épített környezetre és a szabadidő eltöltésének lehetséges módjaira. Teszi mindezt építészek, designerek és művészek bevonásával. A prágai központú SKULL Studio az idei fesztiválon egy olyan üres építési telken helyezett el tárgyegyüttest, ahol az elképzelések szerint Kengo Kuma tervei alapján épül majd technológiai központ. A SKULL érdeklődésének fókuszában játszóterek, kerti pavilonok és egyéb városi térbeli struktúrák állnak, aminek megfelelően az idei Concréticon is egy játékos elemrendszert mutatott be.

Az objekt arra a kutatási eredményre reflektál, miszerint a tanulás hatékonysága megsokszorozódik, ha az ismeretek elsajátításának folyamata a komfortzónán kívül történik. A geometriai egységekből álló színes elemek megtréfálják az érzékszerveket és az emberi agyat, illetve a térrel kapcsolatos beidegződéseket és előzetes koncepciókat. A projekt izgalmas példája annak, miként lehet a design és művészet eszköztárával fejleszteni nemcsak a gyerekek, de minden bizonnyal a felnőtt korosztály készségeit is. Ezzel párhuzamosan pedig a város egy olyan területe is bejárhatóvá és megismerhetővé válik a Concrético fesztivál és a SKULL Studio által, mely a hétköznapokban el van zárva a széles közönség elől. 
 

Végül egy igazán nagy város, Mumbai jó gyakorlatát mutatjuk be. A One Green Mile nevű közösségi park az MVRDV rotterdami és a Studio POD mumbai-kaliforniai építésziroda tervei alapján valósult meg a 15 milliós lakosú metropoliszban. A koncepció szerint a Senapati Bapat Marg felüljárót és annak környékét adták vissza a tervezők a városlakóknak. Az útszakasz egy Mumbai belvárosában futó 11 kilométer hosszú főút része, mely amellett, hogy jelentős zajszennyezést okozott a beavatkozás előtt, a környékbeli városrészek közti átjárást is korlátozta. A felüljáró alatt különböző funkciók mentén jöttek létre egymástól részben elkülönülő, mégis egymáshoz kapcsolódó szektorok. Ezek között minden korosztály megtalálja a számára megfelelő területet.
 

A kisebb gyerekek hepehupás dombokkal, alagutakkal, mászófalakkal és egyéb eszközökkel tarkított részen érezhetik jól magukat, míg a nagyobbak és az idősebb korosztály a testmozgásra ösztönző fitnesz parkban mozgathatja meg magát. Aki lazításra vagy kikapcsolódásra vágyik, az se fog csalódni, hiszen nyugalmasabb egységek is helyet kaptak az egykori felüljáró alatt, de olvasósarok és kültéri előadások megtartására alkalmas terület is található a helyszínen. A One Green Mile gyalogosátkelőkkel és kerékpárutakkal is el van látva a biztonságos és kényelmes közlekedésért. A projekt amellett, hogy jelentős méretű köztéri területet biztosít a környékbeliek szabadidős programjaihoz, a generációk találkozásának is lehetőséget biztosít, erősítve a szociális kapcsolatokat.
 

A sorozat szakmai partnere az S-TÉR Kft.

Fotók: River Distict Vancouver, De Speeldernis, The Guardian