Birmingham. Földre szállt felhők között.
Építész: Jan Kaplicky, Amanda Levete
Szöveg: Martinkó József
Fotó: Future Systems Archive
Két évvel ezelőtt a húszfős, 1979-ben alapított Future Systems stúdióba tett látogatásunk alkalmával, illetve a múlt évi Velencei Építészeti Biennálén személyesen is benyomásokat kaphattunk arról az épületről, ami formáját, homlokzati kialakítását, léptékét tekintve akár paradigmaváltó kulcsmomentuma is lehet az ezredforduló nemzetközi építészeti stílusának. Aztán idén, szeptember elején elkészült végre a nagy mű.
A száz évnél is hosszabb tradícióval rendelkező, a kereskedelem klasszikusának tekinthető, és eleganciájában, szakértelmében csak a Harrod’s-dzal összehasonlítható Selfridges áruházlánc legújabb birminghami kereskedelmi épülete nehezen hasonlítható egyetlen máig felépült objektumhoz. A tér mindhárom dimenziójában dinamikusan megmozgatott, ívelő, lágy kontúrvonalával a puhaság, alakíthatóság képzetét felidéző homlokzat a hagyományos tető-fal fogalmakat is látványosan dekonstruálja. Egyetlen lepelszerű, rendhagyó textúrájú fluid alakzat, amit a hazai építészeti közbeszéd kissé pejoráló hangsúllyal valószínűleg a veszélyesen design és divat közeli, ún. „skin” (bőr) építészet kategóriájába sorolna.
Jan Kaplicky és Amanda Levete építészek a mintegy huszonötezer négyzetméter összterületű és átlagosan harminchét méter magas épülettömeget körülölelő, tizenötezer darab, hatvan centiméter átmérőjű alumínium diszkosszal borított, kék alapszínű rendhagyó homlokzatot egyaránt eredeztetik organikus formákból, mondjuk egy kígyó vagy egyéb hüllő külső megjelenéséből, illetve az olasz divattervező, Paco Rabane egyik flitteres kreációjából. Ez a felületi burkolat, kiegészülve az igen szabadon formált épülettömeggel, különös, szoborszerű megjelenést is kölcsönöz az épületnek, amit tovább fokoz az igen redukált méretű főbejárati nyílás kiképzése, illetve az a megoldás, ami az épületbe való bejutást egyfelől az utca felett tizenhét méter magasságban ívelő karcsú hídon a parkolóház irányából, másfelől az oldal-homlokzatokon hátrébb található kapukon át teszi lehetővé. Így a tömeg és a felület egyetlen homogén minőségben, zavartalanul tárulkozhat fel.
Az épület bírálóinak legtöbbet hangoztatott érve, hogy az új jövevény arrogánsan semmibe veszi a már meglévő épített környezet adottságait, milyenségét. Főképpen az a konfliktus zavarja a kritikusokat, ami a Bull Ring, Moor Street, High és New Street által határolt terület eddigi képét alapvetően meghatározó, a tizenharmadik századtól épített, gótikus Szent Martin-templom és az áruház épülete között létrejött. Pedig a templom melletti tér egyfelől évszázadokon át egy nyüzsgő, virulens piacnak adott helyett, másfelől az áruház felhőként elterülő homogén homlokzati felülete előtt a gótikus formák kontrasztjai szépen kiemelődnek. Valószínűleg egy részletgazdagabb, hagyományos-modern új épület sokkal inkább elnyomná a klasszikus építészeti alakzatot.
Van azonban még egy momentum, ami az új Selfridges-komplexum és környezetének kapcsolatáról tudósít. Ugyanis a felületet borító enyhén domborodó alumíniumkorongok a brit szigeteken oly változékony időjárásnak, a mindenkori felhőzetnek és fényviszonyoknak megfelelően, változatos reflexeket produkálnak. Visszaverik, másrészről viszont felveszik a környezet, az ég, a felhők színeit.
Nagy Britannia második legnagyobb városában, a közel hétmillió lakosú Birminghamben az új épületegyüttesnek hasonló szerepet szánnak, mint London vagy Newcastle hasonló beruházásainak: egyfajta modernizációs csomópontként, a régi városi szövet revitalizációjában, rekonstrukciójában kell viszonyítási pontként működnie. Beruházás-élénkítő, kulturális és turisztikai együttesé kell válnia, aminek hatása és hozadéka jóval túlmutat egy egyszerű áruház üzleti sikerén.
A cikk szövege nyomtatásban megjelent az OCTOGON magazin 2003/5-6. -os számában.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
