A Fuzzy Earth, Tüdős Anna és a BÜRO imaginaire pályázata a 2023. évi Velencei Nemzetközi Építészeti Biennáléra.
A kiállítás az üvegházi termesztési gyakorlatokban összefonódó történelmi, társadalmi és építészeti kapcsolatok feltérképezésére ösztönzi a pavilon látogatóit. Rendhagyó módon a vendéglátónk maga a Capsicum növény, azaz a cecei vagy ismertebb nevén „TV” (tölteni való) paprika, amely egyes szám első személyben kalauzol végig bennünket saját történetén. A kiállítás címét – Séta az éjjeli nap alatt – az üvegházak által kibocsátott fényszennyezés inspirálta. A pályázatot a tervezők mutatják be.
Utunk során a pavilont teljes mértékben betöltő, helyspecifikus szőnyeg és egy hangjáték segíti tájékozódásunkat. A szőnyeg narratív tere felvonultatja a Capsicum növény természeti, technológiai és materiális társulásainak szereplőit, rávilágít a közöttük lévő és a környezetükkel való, térben és időben dinamikusan változó kapcsolatokra.
A globális élelmiszer- és klímaválság egyik fő kihívása az élelem előállításának, elosztásának és fogyasztásának módja. A „zöld forradalommal” párhuzamosan a hatvanas évektől kezdve, a technológiák fejlődésével a zöldségtermesztés egyre nagyobb mértékben helyeződött át a részben automatizált üvegházi rendszerekbe. Ezek a zárt mezőgazdasági tájak Európában és Magyarországon is egyre nagyobb területeket fednek le, ennek ellenére a közvéleménynek jellemzően korlátozott ismeretei vannak az üvegházi termesztés gyakorlatáról. A projekt egyik célja, hogy lehetőséget biztosítson a látogatóknak az élelmiszertermelés kevésbé hozzáférhető, rejtett, fekete-dobozszerű tereibe való betekintésre.
A Velencei Biennále igazgatótanácsának döntése alapján a 2023-ban megrendezendő 18. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále főkurátora Lesley Lokko ghánai-skót építész lesz. Lokko az elmúlt három évtizedben építészként, akadémikusként és íróként is többek között a kulturális identitás, a társadalmi, különösen a faji egyenlőtlenségek, a tér és az építészet összefüggéseit kutatta. A paprika története a természet – bizonyos növény- és állatfajok, tájak – és egyes társadalmi csoportok feletti kontroll történeteként is leírható, a projekt így Lokko dekolonializációs gyakorlatával is rezonál.
Fontosnak tartjuk, hogy a projekt koncepciójában a lokális és a globális szempontok egyaránt érvényesüljenek. A paprika egyfelől egy igazán magyarnak tartott, fajtájától függően zöldségként vagy fűszerként hasznosított növény; a hagyományos magyar gasztronómia egyik sarokpontja, számos „magyarosnak” tartott étel alapanyaga. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a paprika eredetileg a közép-amerikai régióból származik, és a gyarmatosítás folyamán terjedt el szerte a világban, így jutott el többek között hazánkba, illetve Itáliába is. Más, jelenleg élelmiszerként fogyasztott növényekhez hasonlóan eredetileg dísznövényként elsősorban dekoratív célokat szolgált, élelmiszerként való termelése ugyanakkor a 18. századtól vált csak jelentőssé régiónkban.
A kiállítás kiindulópontjaként szolgáló kutatás a Fuzzy Earth „Nem egészen kaliforniai csoda” című projektjéből inspirálódott, ezúttal azonban a kaliforniai paprikának nevezett növénnyel szemben a fókusz a klasszikus magyar paprikafajtákon és termesztésükön van.
A szabadföldi termesztés mellett napjainkban Magyarországon is egyre jelentősebb a paprika fóliás vagy üvegházi termesztése, a paprikatermesztéssel kapcsolatban azonban máig romantikus elképzelések uralkodnak. Ennek egyik oka lehet, hogy a paprika gasztrokulturális identitásunk egyik fontos pilléreként jellemzően vizuálisan egy romantikus, a régmúltat idéző formában ábrázolódik.
Magyarországon a szabadföldi paprika termesztése évről évre csökken. Elsősorban azért, mert a klimatikus körülmények itthon is jelentős mértékben megváltoztak, így a hangsúly fokozatosan áthelyeződött a fóliás/üvegházi termesztésre, ami az egyre szélsőségesebb és nehezebben kiszámítható klimatikus viszonyok miatt a szabadföldi termesztés jó alternatívájának tűnhet. A szabadföldi termesztés kétségtelenül védtelenebb a szélsőségesebb időjárás okozta károkkal – a jégesővel, a faggyal, az extrém hőséggel –, valamint a különböző kórokozókkal szemben. A szabadföldinél sokkal jobban kontrollálható, zártabb rendszerként működő, globális léptékben egyre nagyobb teret nyerő fóliás/üvegházi termesztési módok ugyanakkor számos környezeti, gazdasági, társadalmi és etikai kérdést vetnek fel.
Az üvegházak legnépszerűbb, kiemelkedően elterjedt típusa a hollandiai Venlo városról elnevezett üvegház, mely ma már szinte a világ bármelyik pontján megtalálható. Az élelem nagyipari léptékű termelése – és így a paprikatermesztés is – globális hálózatokba kapcsolódik, a paprika szavaival:
“Magkoromban gyűjtöttek be Hollandiában, majd életem egy lengyel növénygondozóban kezdődött.
Hat hét után Ausztriába kerültem.
Most már mindenhol ott vagyok.
Gyümölcseimet megtalálod szerte Európában.
Gyümölcseim benned vannak.
Benned vagyok.
Egyesülünk.”
Az üvegházak – Marc Augé fogalmaira támaszkodva – a szürmodernitás terei, nem-helyek: fogyasztóként kevéssé van hozzáférésünk ezekhez az építményekhez, mégis elmondható róluk, hogy földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül kísérteties hasonlóságot mutatnak egymással, nemcsak szerkezetileg és a felépítésükhöz használt alapanyagok terén, hanem a termesztést segítő és lebonyolító termőközegek, vegyszerek, szoftverek, robotok, technológiák és maguk a magok tekintetében is.
Az üvegházak falai áttetszőségük ellenére szimbolikus értelemben áthatolhatatlannak tűnhetnek a mindennapi ember számára.
A biennále jellemző befogadói attitűdjéből kiindulva – a csupán néhány napra a városba érkező látogatók többnyire 1-2 napot szánnak a teljes biennále megtekintésére – a projekt elsősorban nem szövegalapú narratívákkal dolgozik, így a kiállítótérben a projekttel kapcsolatos alapvető információkon túl nem alkalmazunk szöveges leírásokat. A kiállítás fő médiuma a szőnyeg, amely hagyományos építészeti elemként teremti meg a történetmesélés terét. Térképhez hasonló útmutatóként irányítja a látogatókat a pavilonban: ornamentikája végigvezet az üvegházi termesztés történetén. A perzsa szőnyegek egyik alaptípusán megjelenő növényi- és mértani motívumok kifejezetten kertet modellálnak: a szemlélődés, az aktív gondozás és a növekedés terét. A szőttesek, falvédők és egyéb népművészeti textilek mintakészletében tradicionálisan megjelennek az agrártermelésből átemelt szimbólumok (pl.: a kalocsai paprika), ezzel is jelezve a mindennapi életben elfoglalt fontos pozíciójukat.
A Séta az éjjeli nap alatt projektben egyszerre használjuk a szőnyeg viselkedésünket szinte észrevétlen módon befolyásoló képességét, és az épített kertet ábrázoló szőnyegminta hagyományos kompozíciós megoldásait. A pavilonban végigterülő szőnyeg ugyanakkor a legújabb tervezői eszközökkel készült: teljes egészében a digitális térben épült fel, a végső minta alapja a háromdimenziós elemek felülnézeti képe. Az alkotók előzetes kutatásaik alapján saját mintakészletet hoztak létre, amelyet a végső narratíva kialakításával párhuzamosan használtak fel a szőnyeg különböző szegmenseinek megalkotásakor. A kész szőnyeg mint a kiállítás fő médiuma egyszerre bír vizuális, narratív és kényelmi funkciókkal, valamint bemutatja a folyamatban kiemelt szereppel bíró növényeket, épületeket, gépeket és más fontos szereplőket, tényezőket.
A kiállítás két fő szálon fut: az absztrahált narratíva egyrészt a kiállítóteret egy nagyvonalú gesztussal totális installációvá alakító szőnyegen, valamint a térben hallható hangjátékon keresztül bontakozik ki. A falakon a címmel összhangban a fény útját színátmenetes falfestéssel jelezzük. A befogadó a pavilon belső udvarába belépve találkozhat a kiállítás alapvető információival – a pavilon koncepciójának rövid leírásával, a közreműködők listájával és más hasznos információkkal. Itt található a Fuzzy Earth által tervezett ülőbútor, amelyet az üvegházak belső berendezése ihletett, a párnák formáját és tapintását az a kőzetgyapot kocka inspirálta, amelyben a paprikapalánták nőnek.
  |
A szőnyeg mint a kiállítás fő médiuma, amellett, hogy a biennále vizuálisan túltelített környezetében könnyen beazonosítható és életkortól és kulturális háttértől függetlenül megragad az emlékezetben, szenzoriális szempontból is szokatlan tapasztalatot nyújt: a puha felület lehetőséget ad arra, hogy a sétálva, „madárnézetből” történő befogadás mellett a látogatók akár leülhessenek és megpihenhessenek a térben. A szőnyeget egy „hangjáték” egészíti ki, végigvezetve a látogatót a pavilonon. Az elektronikusan összehangolt, részben hangfalakból, valamint irányított hangforrásokból hallható hangrészletek a paprika nézőpontjából narrálják a szőnyeget. A kerettörténet jegyében a paprika „vendégül látja” és kíséri a befogadókat, ráirányítva figyelmüket a szőnyeg egyes részleteire, információkkal egészítve ki a szőnyeg absztrahált mintarendszerét és kérdéseket feltéve nekik.
Valószínűleg eddig sosem figyeltél.
Csak ételként juthattam eszedbe, amit megvehetsz a boltban.
A fejedben csak vitaminok és tápértékek színes hordozói vagyunk, néha ízletesebbek, néha kevésbé.
Tárgyiasított zöldségként gondolsz ránk.
Imádod műanyagba bújtatni gyümölcseimet, szivárványszínű bőrünket végtelen polcokon teszed közszemlére.De ez most megváltozik.
Most te vagy az én vendégem, az én üvegházamban.
Néhányan talán szentélynek neveznék ezt a helyet, de nekem ez az otthonom.
Azt hiszem, itt születtem.Több vagyok, mint egy tárgy.
Élő organizmus vagyok, akárcsak a többi lény, ami körülvesz, én is élek.
Mind élünk, és fáradhatatlanul figyeljük a körülöttünk lévő világot.
Érzünk, kommunikálunk és reagálunk.Minden nap megetetünk, termelünk neked, az éghajlati változásoktól függetlenül.
Többet termelünk most, mint valaha.
Értékes gyümölcseink a világ minden pontjára eljutnak, hogy fajtád millióit szolgálják.”
A kiállítási koncepció és leírás részletesen megtekinthető a Ludwig Múzeum honlapján, a pályázat címére kattintva.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
