Másodpercek alatt végtelen számú teljesen különböző változatot hoz létre az ANTitecture algoritmusa.
Shortlistre került a Skyhive 2020 nemzetközi versenyen az ANTitecture virtuális felhőkarcolója. A terv fő célja bebizonyítani, hogy nincs szükség sztárépítészekre: egy egyszerű algoritmus másodpercek alatt végtelen számú teljesen különböző változatot hoz létre egy alapmodulból. Egy kis fricska Budapestnek, és egy jókora a sztárépítészeknek.
Az idén harmadszor kiírt Skyscraper Challenge a magasépítési struktúrák legfrissebb, egyedi szemléletű tervezését díjazza. A résztvevőknek a sablonoktól eltérő, lehető legkorszerűbb épületeket kell tervezniük, különleges technológiákkal, anyagokkal, térszervezéssel, esztétikával. Kiemelten figyelmet kap a fenntartható rendszerek innovatív tervezése, valamint a gazdasági, társadalmi és kulturális problémákra való érzékenység.
Nincs előre definiált helyszín, a résztvevők egy hipotetikus, 130x80 méteres, két oldalról közúton elérhető területre tervezhetnek. A terv a világ bármelyik városára szólhat, de összhangban kell lennie a környező terület látképével.
De lássuk az ANTitecture által tervezett felhőkarcolót! A szinopszis Rem Koolhaas S M L XL című könyvéből vett idézettel kezdődik:
„It is a zero degree architecture, architecture stripped of all traces of uniqueness and specificity. It belongs to the New World.” / „Ez egy jelentés nélküli építészet, az eredetiség és különlegesség minden darabkájától megfosztott építészet. Ez az Új Világ építészete.”
Ezt már a korai ’90-es években megírta Koolhaas a felhőkarcolók építészetéről, ennek ellenére építészek tucatjai tesznek úgy azóta is, mintha gomba módra szaporodó toronyházaik rendre valami újat, valami formabontót tudnának felmutatni a 19. század vége óta töretlenül tomboló felhőkarcoló versenyben.
Azonban valójában a séma már több, mint száz éve változatlan: a lehető legfunkcionálisabb alaprajz szinte végtelen ismétlése, amelynek egyedül az anyagi és fizikai korlátok szabnak valami határt. Tehát végül is mi egy magasház koncepciója? Lehet egyáltalán egy felhőkarcoló esetében bármilyen koncepcióról beszélni? Klasszikus értelemben valószínűleg csupán egy jöhet szóba: legyen a lehető legmagasabb.
De ha jobban megnézzük, ez teljesen független bármiféle építészeti megfontolástól, ez csupán az anyagi lehetőségeink nyers demonstrációja. Minél több, annál jobb.
A funkcionális modul véletlenszerű és végtelen ismétlése nem igényel építészt. Egy emberi lény egyetlen feladata ebben a műveletben, hogy létrehozza azt az egy funkcionális részletet, aminek a sokszorozásából végül összeáll a megrendelő által követelt működésnek megfelelő alapmodul. A többi, ennek a modulnak a sokszorozása már csak egy motorikus feladat, amit egyelőre még emberi erőforrások felhasználásával végzünk. Ezt az emberi erőforrást nevezzük úgymond „építésznek”, aki (amennyire magabiztos, sőt, szinte öntelt) motorikus tevékenysége végzése közben azzal áltatja magát, hogy mindezzel valami újszerűt, különlegeset és formabontót hoz létre.
A legnagyobb irodák pedig szégyentelenül licitálnak egymásra ebben a végtelenül álszent versenyben, túlértékelve saját magukat és a produktumot is, ami végeredményben még annyira sem egyedi vagy személyes, mint a világ bármely favelájának bármelyik viskója.
Az ANTitecture fő célja a tervével, hogy rámutasson: ehhez a feladathoz a tömegesen foglalkoztatott biodroidok és büszke vezetőik (az úgynevezett „sztárépítészek”) teljesen feleslegesek. Ugyanis a feladatot egy egyszerű, szerény hangya is képes elvégezni. Ráadásul teljesen egyedül.
A tervünk a bizonyíték rá, hogy miképpen képes egy egyszerű algoritmus felvenni a versenyt bármilyen nagy építészirodával. Végtelen számú egyedinek tűnő, és a valóságban is teljesen különböző változatot képes létrehozni másodpercek alatt, csupán egy előre elkészített alapmodult és az épületburkot alkotó szerkezeti részletmegoldást a megadott paraméterek szerint véletlenszerűen felhasználva. Bármekkora magasságban, bármekkora alapterülettel, bármilyen funkcionális programra, bárhol és bármikor. Ez a hírhedt globális építészeti trend végső megkoronázása: biztosítani a felhőkarcoló-építészet összes illúzióját, porig rombolva a legnagyobbat: az építész feladatát mindebben. A disztopia világos, de ami a legfájdalmasabb: valóságos. És létezik. Ez az ANTitecture projekt legfőbb üzenete.
A Helyszín
A toronyházunk elméleti helyszínéül Budapest szívét választottuk. A város a maga meglévő szövetével egyébként éppen a toronyház központi üzenetére reflektál, nem kevésbé disztopikus környezetet teremtve a torony számára. Úgy illik gondolni, hogy Budapest jórészt érintetlenül megmaradt, összefüggő, 19. század végi belvárosi szövete egy egyedi, jó minőségű és gazdag építészet környezetet alkot, valójában azonban ez tévedés. A budapesti belváros legnagyobb része nem egyéb, mint a kor spekulatív tömeges lakásépítésének gyenge minőségben kivitelezett terméke, nagy mennyiségben előregyártott gipszstukkó díszítésbe csomagolva, egyen sémára készült (szinte modulos) alaprajzokkal, végtelenszámban sokszorozva nem csak a fővárosban, de a több nemzetiségű, több kultúrájú Habsburg birodalom minden szegletében.
De a városszövet eredetétől függetlenül mindez ma mégis valami különlegeset és egyedit képvisel, olyan értéket, amelyet mindenáron meg kell védelmezni a globalista építészet minden aljas támadásától (mint Zaha Hadid vagy Norman Foster irodái, akik korábban már mindketten vereséget szenvedtek a Belvárost foggal-körömmel védő erőkkel szemben), vagy legújabb ellenségétől, a város félreeső, egykori iparterületen épített első „magas” házától, egy mindössze 120 (!) méteres toronytól.
Tehát toronyházunkat ennek az egyedinek tűnő, történeti városszövetnek a közepében képzeljük el, ott, ahol a kérlelhetetlen neokonzervatív városvédő attitűd álszentsége a leginkább kézzelfogható: ott, ahol az „egyedi” és „kiemelkedően értékes” (mégis szinte homogénnek tetszően egyforma) homlokzatokat és házakat szégyentelen mértékben borítják a reklámhálókról pajzánul kacsintgató dús keblű hölgyek és kockás hasú urak.
A tervünk könnyedén tűnhet cinikus viccnek (talán valahol az is) a magyar főváros szívében, ezzel együtt valójában reflexió is a korai ’30-as évek belvárosi toronyház építési törekvéseire, amelyek legnagyszerűbb tervei a Városháza új szárnya és tornya kapcsán születtek.
Ezek az érvek együttesen szolgáltak alapul a helyszínválasztáskor, még akkor is, ha éppen annak nyíltan felvállalt hiperglobalista és szándékosan személytelen karakteréből fakadóan valójában semmi szüksége nem lenne konkrét helyszínre.
Az Épület
Az épület kizárólag előregyártott elemekből épül fel. A torony alapelme egy 5x5x5 méter befoglaló méretű merev szerkezet, a torony magjában ez foglalja magába a közlekedő- és gépészeti magot, de ugyanez szolgál a lakó- vagy irodamodulok alapjaként is. A cél ennek a modulnak a kialakításakor a lehető legnagyobb flexibilitás elérése volt, bármiféle speciális karaktertől a lehető legszabadabban.
  |
Ugyanez volt a helyzet a függönyfal homlokzat alapmoduljának meghatározásakor is. A lehető legsemlegesebb megoldást választottuk, ami lehetővé tette számunkra, hogy az épületet megtisztítsuk bármiféle további jelentéstől vagy ideológiától, létrehozva ezzel a legmegfelelőbb alapot egy hiperglobalista, algoritmus generált építészet számára.
Az út, amin keresztülmentünk nem új, nem is formabontó és nem egyedi. Pontosan ugyanazt tettük, mint bárki más, aki az elmúlt száz év során toronyházat tervezett. Az egyetlen különbség, hogy ezt mi egy rövid algoritmus segítségével tettük, anélkül, hogy egy, a világ minden pontján ezreket foglalkoztató multinacionális cég erőforrásait hónapokra lekötöttük volna.
  |
Hogy is mondta Lao-ce két és fél ezer évvel ezelőtt?
„An ant on the move does more than a dozing ox.” / „Egy mozgó hangya többet tesz, mint egy szunyókáló ökör.”
A hangya algoritmusa:
1. lépés: A hangya előre (x tengelyen) mozdul a következő elemre.
2. Megvizsgálja az elem színét
- Ha az elem fehér, akkor elfordul óramutató járásával megegyező irányba 90 fokot (z tengelyen +90 fok) majd megváltoztatja az elem színét szürkére és előre lép a következő elemre.
- Ha az elem szürke, akkor elfordul óramutató járásával ellentétes irányba 90 fokot (z tengelyen -90 fok)majd megváltoztatja az elem színét feketére és előre lép a következő elemre.
- Ha az elem fehér, akkor felfelé fordul 90 fokot (y tengelyen +90 fok) majd megváltoztatja az elem színét fehérre és előre lép a következő elemre.
Paraméterek:
Tér szélessége, hosszúsága és a magassága.
A hangya 5,20 x 5,20 x 5,20 m-es modulokra osztja a területet
Terület:
A hangya térben korlátok között mozoghat
Ha a hangya kilép a területéről, akkor az ellenkező oldalra lép.
A mozgását ugyanúgy folytatja, kvázi egy végtelen tér alakul ki számára.
"ALGORITMUS (python)"
"Mozgás
Terület betartása"
"Modul színének változtatása"
"Hangya elfordulása"
A hangya 6 színt kezelhet, a 3 tengelyen (x,y,z) fordulhat óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányba.
A mi hangyánknál három szín használtunk, így a hangya az alábbiak szerint viselkedik:
1. szakasz: rövid ideig (x,y) síkban mozog, majd z irányban lineárisan építkezik, ezt a sémát ismétli.
2. szakasz: mind három tengelyen káosz alakul ki.
3. szakasz: mintázatok alakulnak ki.
A hangyánk így hatékonyan használható felhőkarcolók kirajzolására.
Az ANTitecture pályázó csapata:
Kovács Károly Lehel
Kovács Tamás
Sági Gergely
Schvarckopf Csaba
A teljes méretű képekért és a feliratokért kattints a galériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
