Smink nélkül is

Dereszla borbár és bisztró, Bodrogkeresztúr. 

• Szöveg: Szira Péter
• Fotó: Máté Balázs / Studio Meter
• Olvasási idő: …

A Bodrogkeresztúrt és Bodrogkisfaludot összekötő út mellett, az ütött-kopott komp kikötőjétől látótávolságban, a Bodrog kanyarulatában, veretes előéletű telekre építette fel a település meghatározó pincészete vendégcsalogató éttermét. A Dereszla bisztró különlegessége abban áll, hogy – akárcsak a színpad vagy a gyöngyvászon kiválóságai – smink nélkül is kiragyog a tömegből. A látszólagos puritán egyszerűség olyan építészeti – és nyilván gasztronómiai – értékeket rejt, amelyekért feltétlenül érdemes betérni. Cikkünk az OCTOGON magazin 177-es (2022/5-ös) lapszámából.
 

A Bodrog karcsú és szelíd kanyarulata, a túlpart mocsaras ártere, a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet már-már elíziumi kulisszája Baló Dániel sok titkot rejtő, gazdag épületének. A területen korábban egy pálinkafőző üzem zakatolt, melynek fűtésére egy kiszolgált gőzmozdony hevenyészetten körbeépített kazánját állították be. Az ímmel-ámmal működtetett és karbantartott épület sorsát végül a tulajdonosi apátia pecsételte meg.

A területen ma már elvitathatatlanul meghatározó piaci szereplőként a Dereszla pincészet mai tulajdonosai egy végtelenül gazdag múltba is bevásárolták maguknak, amelynek elemei között nem csupán ez a többihez képest zsebkendőnyi terület található, benne szó szerint nagy idők, valamint baljós és komor időszakok egyaránt váltogatták egymást évszázadok során. Tokaj-Hegyalját a 18. után a 21. század második évtizede kezdi ismét feltenni a minőségi bortermelés térképére, ám a két időpont között elszenvedett lokális és nemzetivé terebélyesedő tragédiák időről időre szinte teljesen lerombolták az újra- és újrakezdő tájegység borkultúrára alapozott reményeit.

Ez a vidék – és földjének gyümölcse – ugyanis jó párszor csalóka illúziókkal kecsegtette csupán birtokosait. A hírek most azt a józan önmérsékletet helyenként mintha kissé nélkülöző, mákonyos képet festik föl a nemzet egére, hogy új aranykor köszöntött Tokaj-Hegyaljára, és az errefelé irányított uniós pénzek vissza fogják adni a borvidéknek azt a tekintélyt, amelyet korábban a borászok és a velük szoros szövetségben működő, betelepült iparosok és kereskedők megalapoztak. S elkölthető pályázati pénz láthatólag van bőven. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a gondos tervezés nem csupán a termelés és a termőterületek rekultivációjára koncentrál, de szívügyének tekinti a vidék egykori gazdagságának megteremtésében nem csekély érdemeket szerzett zsidó és keresztény iparosok és kereskedők emlékének ápolását is.) Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy a borvidékre kirajzó újdonatúj tulajdonosi kör ma már nem csupán szavakban, de szakértelemben is igyekszik utolérni a múlt nagy borászait, s tulajdonképpen innovációban és ötletben sincs hiány, miképpen lehetne kihasználni az ebben a kétségtelenül elíziumi tájban rejlő adottságokat.
 

Ennek az igyekezetnek az egyik dicséretes példája a tavaly átadott Dereszla borbár és bisztró – nem mellékesen idén BigSEE díjat nyerő – épülete. A megrendelő egyvalami kivételével teljesen szabad kezet adott a tervezőnek. Kívánsága szerint az étteremnek látványkonyhával kell fogadnia a vendégeket. Ebből fakadóan a pazar tervezői ötlet megduplázta az egyszerű téglány alapra szerkesztett nyeregtetős formát odabent is. A „ház a házban” koncepció egyrészt az Y-tartós tetőszerkezet egyediségével tudott átlépni a mai divatokon, továbbá ebből következően a tervező a helyiségek fölé egy bevilágító-ablaksort szerkeszthetett a tetősík jó részére, amely látványában valósággal kiszabadítja a konyhát a hagyományos zártságából és elszigeteltségéből. További, nem elhanyagolható előny, hogy a keleti tájolású házba a nyugati napfényt is betereli.

A konyha így az átlátásokkal tulajdonképpen eggyé válik a vendégtérrel és a parkolón túl a Dereszla vinotéka több száz éves pincéinek látványával is. A tetőszerkezet további érdekessége, hogy sehol sincs benne András-kereszt, a súlyt a pinceszinten lehorgonyzott középső betonpillérek hordozzák, a hosszanti merevítés pedig rejtett acélprofilokkal történt. A látszó szarufák feletti, kétirányú pallóvázas szerkesztésnek köszönhető, hogy – a hagyományos nyeregtetős megoldásokkal ellentétben – a nyeregtető mindkét oromfalon jócskán ki tud nyúlni a teraszok fölé. A látható és a láthatatlan viszonya az épület alsó szintjein viszont a zegzugos, ide-oda lépcsőző szintekkel támfalak és teraszok változatos rendszerévé alakul át.

A teraszok szintenkénti többszörözése, emberléptékű felaprózása az otthonosság élményével ajándékozza meg a vendéget, aki még akkor sem érzi magát elveszettnek, ha történetesen egyedül birtokolhatja valamelyik terasz-szintet.

A fa, a kő és a réz a ház minden pontján meghatározó jelentőségű, ez a vállalás gyakorlatilag hozzásimítja az egyébként nem csekély tömeget a folyópart természeti adottságaihoz.

Az egész épületet látványában és hangulatában is meghatározó burkolt súlytámfalakhoz a tállyai mészkőbányából vásárolták a köveket. A mennyiségre elég talán egy adattal utalni: egy Balaton-felvidékről származó csapat tízhónapos munkával rakta meg a falait.
 

A ház belsőépítészetét és egyedi tervezési bútorait Szüts Nórával közösen jegyzi Baló Dániel. A döntő kérdés itt az lett, vajon mi tud melegséget adni egy hatalmas belső térnek. Evidensnek tűnő válasz, hogy egy alapvetően fa könnyűszerkezetes ház belül se akarjon másnak mutatkozni, de ezzel még csak a válasz alfájáig jutottak a tervezők.

Az ómegája viszont egyértelműen a ház szerkesztési elvéről lerántott fátyol és a szerkezet megmutatása a beltérben is: látszó tetőszerkezet, beton és fa pillérek, melyek között a fekete parkettával burkolt konyha tömege magától értetődő módon foglal helyet.

Ebbe a racionális rendbe robban be az a három egyedi tervezésű csillár, amelyek ebből a nem tájidegen csűrhangulatból áttranszponálják az enteriőrt egy elegáns, fiatalos és kötetlenséget sugárzó térré, de annyira, hogy a látvány valósággal leülteti a belépőt.

A gasztronómiai értékek vállaltan a francia konyha felől próbálják meghódítani a betérőt. A nem hivalkodó, de nyilvánvaló igényesség minden vendéglátáshoz kapcsolódó elemben is evidensen fellelhető. Büszkén említik példának okáért a valóban feltűnő, pikkelyes mintájú, kézzel készített marokkói zöld csempét, amellyel a bárpultot burkolták. Az üzemeltető nagy lehetőséget lát a lakóhajó-turizmusban, ezért a Bodrog partjára két kikötőt is telepített. A ház energetikáját hőszivattyús rendszer biztosítja, és nem mellékesen, teljesen akadálymentesített is. Hogyan lehet mindenféle izgágáskodás nélkül kitűnni a tömegből? Ha házról van szó, vegyünk nyugodtan példát a Murum studio bodrogkeresztúri munkájáról.
 

Még több fotó a galériában!