Az OCTOGON 161-es (2020/5-ös) számában régi adóságunkat törlesztettük az épület bemutatásával.
A Miskolctapolcai Strandfürdővel nem volt szerencsénk: több laptervből is kikerült, ám végül törlesztettük az adósságot, és az OCTOGON 161-es (2020/5-ös) számába végül bekerült. Ha igazak a hírek, egész szeptemberben strandidő lesz, így nem késő megismerkedni az épülettel. Martinkó József írása és Bujnovszky Tamás képei a magazinból.
Régi adóságunkat törlesztjük azzal, hogy két év késéssel ugyan, de végül bemutatjuk a Miskolctapolcai Strandfürdő átépített, felfrissített épületét. Talán már három év is elmúlt azóta, hogy a strand bejárása során Rosta S. Csabáék munkájáról Bujnovszky Tamás fotósorozata elkészült. Nehéz pontosan rekonstruálni már a miérteket, de a tény tény marad: a ház több laptervből is kikerült az elmúlt években. Ráadásul a strandot hivatalosan 2015-ben nyitották meg, szóval a fotózás sem a legfrissebb állapotot rögzítette. Rostáék tervezőirodája az idén harmincéves lett. A karantén alatt a RAS harminc évét bemutató kiállítás nyílt a Fugában (OCTOGON, 2020/3. 159. lapszám), amit a pandémia enyhültével végül a nagyközönség is láthatott. Ez az esemény, illetve a debreceni Aquaticum megnyitása most új kontextust teremtett a megjelenéshez.
Jó volna élesebben emlékezni most a kisgyermekkorra, ami részben ehhez a strandhoz, Tapolcához, az Avashoz, Lillafüredhez, Diósgyőrhöz kötődött. Kereken negyven éve költözött el a családom Miskolcról, szóval kevéssé érezném hitelesnek, ha az akkori strandfürdőről próbálnék felidézni valamit ebben a kritikában. Mintha egy emeleti teraszról kidobott égő csikk megégette volna a vállamat... Nem, az nem itt volt, hanem a kecskeméti vagy a debreceni strandon. Nincs emlék, nincs tiszta kép, nincs mit felidézni.
Hagyjuk is a személyes nosztalgiát, hiszen kritikánk szempontjából sokkal használhatóbb nézőpontot kapunk, ha az épület változástörténetét vesszük szemügyre. Ez a nézőpont nem csak azért kézenfekvő, mert esetünkben egy határozott mértékű átépítésről van szó, hanem azért is, mert az átépítés „alapanyaga” egy későmodern épület volt, a 70-es években épült strandbejárat, a „Kupolás”.
A harmincas éveiben járó ifjú építészet-teoretikusok, építészek, művészettörténészek intenzív érdeklődést mutatnak az ún. középmodern és későmodern hazai építészet még megmenthető, illetve elpusztult épületei iránt. Elég csak a jövőre elhalasztott 17. Velencei Építészeti Biennálé magyar programjára (Othernity) gondolni, hogy bizonyítva lássuk az említett korszakok iránti érdeklődés felfutását. Nézzünk meg immár a valóságban egy rekonstrukciót, ami ebből az időszakból indul ki!
  |
A 2004-ben bezárt, az akkor már valószínűtlenül lelakott strand végül majdnem az enyészeté lett. Elmocsarasodott medencéi, szétmálló öltözőépülete a tapolcai Barlangfürdő (a jellegzetes betonhéj-szerkezet tervezője Zsuffa András, 1971) felé vezető sétány valódi szégyenfoltjává vált. Miskolciak tízezrei fordíthatták el szomorúan a tekintetüket a másik irányba a Hejő patak partján sétálván.
Pedig az 1920-as évek derekán kiépült strand eredeti, kitöltő téglafalazatú épületét Miskolc legendás templomépítő főépítésze, Szeghalmy Bálint tervezte 1937-ben, majd a hetvenes években ezt az épületet bontották le, hogy helyet csináljanak az emeletes, két, egymásra merőlegesen álló főtömegű, feszes szerkezetű betonváz-épületének, aminek legjellegzetesebb attribútuma a raszteres tetőlemezre ültetett nyolc darab tetőidom. A raszterváz tartotta födém dedikált helyeit átnyitó nyolc vékonyfalú lőttbetonkúp formavilága egyaránt utalhat Szeghalmy egykori fürdőjének „görögmedencés öltözősüvegeire” (?!) vagy Zalaváry Lajos jászberényi tisztasági fürdőjének (1960-64) két népies főmotívumára. Meglátásom szerint azonban a formára vonatkozó legerősebb párhuzam mégiscsak valamilyen huta, kohó, olvasztókemence vagy egyéb kohászati, nehézipari objektumra vonatkozhat, gondoljunk Miskolctapolca, Miskolc és Diósgyőr ötvenes, hatvanas és hetvenes éveinek hatalmas ipari fejlesztéseire.
Ebben az időszakban az itt strandoló nagyközönség tagjai ezt a finom, formai utalást biztosan értékelték. Városi legenda szerint a tervezői szándék a természetes átszellőzés által fellépő hűtő hatás volt. Az áttervezés során Rosta S. Csaba és munkatársai erre az eredeti főépületre koncentráltak, pontosabban ennek a főépületnek a megújító transzformációján dolgoztak.
Ha láttuk a RAS iroda harminc évét bemutató kiállítást, akkor meggyőződhettünk arról, hogy Rosta tervezői világának forrásvidéke egyfajta izgalmas keveréke az avantgárdnak, a későmodern finn építészet világának és a hazai és nemzetközi konstruktivistáknak. Kulcsfogalma az utópia (lásd Octogon 2020/3, 159.), amit a kommersz high-tech, a minimalizmus, a posztmodern, a re-Bauhaus, a regionalizmus ellenében definiál. Noha a főépületen kívül a Hejő medrével párhuzamos vasbeton-vázas, teraszos, régi épületrész, illetve annak a folytatásában a nagymedencéhez kapcsolódó lelátó épületéről, az azzal átellenben egy mesterséges dombra felfutó lelátórészről itt részletesebben nem szólunk, a főépület rekonstrukciójának karaktere magába sűríti Rosta jellegzetes építészeti nyelvét.
  |
Adott tehát a vasbeton raszterváz, illetve a tetőn „elszórt” betonsüvegek. A tervező egy új, billenő tetősíkkal kilép ebből a rendszerből, hogy annak túlnyúlásával lehetőséget teremtsen az eredeti vázrendszer folytatásában kiépített, fedett élménymedencék építésére. Ez a gesztus ellenpont nélkül maradna, ha a hegyes sarkokat mutató tetősík kifutása alá, az új épületelemmel ellentétes oldalon nem formálná át az eredeti épületkontúrt egy ellipszis alaprajzú teraszsarokkal, ami falécezéssel kap áttört homlokzati membránt. Így a billenő tetősík megmozdításának dinamikáját is könnyen olvasható dramaturgiában dolgozza fel. Immár kész is az a kompozíció, amelynek az eredeti rasztervázas fizikai dimenziója az üveg függönyfalakkal történő homlokzati bezárásaival teljesedik ki.
Ebből a fő tömegből kifutó hidak teremtenek összeköttetést az új strand másik jellegzetes épületrészével. A három darab, csúcsára állított kúp egyértelműen utal az eredeti épület betonkúpjaira, amelyek az átépítésnél is markáns formai elemek maradtak, felülvilágítóként átértelmezve. Játékos faburkolatú alakzatok ezek a szauna- és jakuzzi- egységek; egyaránt emlékeztetnek dézsára, ám eggyel szabadabb formai asszociáció akár a borsodi szénégetők boksáinak csúcsára állított verzióját is beleláthatja.
  |
Rosta saját alkotói értékrendjének, évtizedes gyakorlatának megfelelő stílusban oldotta meg a feladatot. Az indusztriális hagyomány tiszteletben tartásával, bátran konstruál, felszabadultan nyúl a pillér-sík-kúp-hasáb-oszlop alapszerkezetek alapformáihoz. Konstruáló szellem, aki sohasem rest kísérletezni. Bis hundert und zwanzig, RAS!
Miskolctapolcai Strandfürdő
Tervezés/megvalósulás éve: 2013-2015
A főépület bruttó területe: 6000 m2
Szabadtéri vízfelület: 2600 m2
Generáltervező: RAS –DESIGN KFT.
Vezető építész tervező: ROSTA S. CSABA
Építész munkatársak: PADOS MELINDA SZABÓ DÁVID, SZABÓ RENÁTA, SEBŐK ANNAMÁRIA, MAGYAR BARBARA, MOLNÁR SZILVIA, ZÁMBÓ VIKTÓRIA, MOLNÁR BOGLÁRKA, BÖRÖCZKI BRIGITTA FRUZSINA
Dombház kiviteli terv/építész tervező: NAGY MIHÁLY, HIRI ZSOLT
Építész munkatársak: HORVÁTH GABRIELLA, SZŐNYI PIROSKA
Kerttervező: POTTYONDY FLÓRA
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
