Szociális lakhatás volt állami gondozottaknak

Manhertz Albert diplomamunkája.

Szöveg: Octogon
Olvasási idő: …

Az Otthon X Nyitott Műhely célja a fiatal felnőttek integrálása az állami gondozás után. Manhertz Albert mestermunkája a MOME Építőművész szakán a gondozotti élet elhagyásának körülményeit, a továbblépés nehézségeit kutatja. A munkát a hallgató mutatja be.

Több problémával szembesültem, ami miatt sokan nehezen vagy nem tudják elkezdeni az önálló életüket segítség nélkül. Az állami gondozás hirtelen szűnik meg, ez a biztonságos környezet/lakhatás elvesztését jelenti a legtöbb esetben. Az állami gondozottak általában rossz szociális hálóval, alacsony iskolázottsággal kerülnek ki, ami megnehezíti a társadalomba való beilleszkedést.

Diplomamunkámban egy átmeneti szakasszal hidalom át az állami gondozás és az önálló élet közti árkot. A tervben nem csak a lakhatási válságukra igyekeztem reagálni, hanem a társadalmi kirekesztettségükre, a gyenge szociális hálójukra. Az épület az ide költöző fiatal felnőtteknek biztosít lakhatást, munkahelyet és közösséget, míg a helyieknek egy új tér- és rendeltetésbeli központot, így létrejön egy találkozási pont, ahol a különböző helyzetekben / eltérő életstádiumokban lévő emberek interakcióba tudnak lépni egymással

A kiválasztott telek a VIII. kerületben a Mátyás tér mellet a Koszorú u. 2-6 alatt található. A tervezési területen 4 ház áll, amelyből egy klasszicista épületet megtartandónak ítéltem, mívesebb kidolgozottsága és díszes homlokzata miatt. A telket tűzfalak ölelik körbe, ami meghatározta az épületem kialakulását.

Az épület részben követi a helyszínen jelenleg fellelhető beépítési mintát. A Mátyás tér felőli sarok felszabadításával és a régi klasszicista épület vápájánál való megcsonkításával a ház belső udvara is egy más minőségben használható köztér funkcióját látja el. A földszinten az új épületegységbe műhelyek, galéria/shop a régi épületbe szolgáltatói egység került, a pinceszinten parkoló és raktárak biztosítják a földszint működését. A műhelyekben zajló folyamatok kikúsznak az épületegységek közti fedett nyitott terekbe valamint a belső köztér burkolt területeire. A műhelyekben és egyéb szolgáltatói egységekben a fiatal felnőttek, mint alkalmazottak vannak jelen, illetve részt vehetnek a műhely alkotói tevékenységeiben. Az alkotói munka önbizalom-megerősítő hatással bír, nagyon könnyen kialakulhat egy alkotói közösség / biztonságos környezet. Ezek a szituációkkal mesterségesen megteremtik a találkozást a városnegyedben élők és a házban lakók között.

Az új épületet több egységre bontottam, amit a telek mentén elhúzott függőfolyosóra fűztem fel. A két hosszú egységben kaptak helyett a galériás lakások, a középső egységben a fő vertikális közlekedő, illetve a közösségi helységek. A házat eltartottam a tűzfalaktól, így két különböző minőségű teret kaptam. Kifelé köztérre néző homlokzat készült, franciaerkélyekkel, míg a tűzfal felé egy intimebb közösségi teraszokkal rendelkező teret hoztam létre. A tűzfalak és az épület közti tér lehetőséget ad a lakások természetes átszellőztetésére, valamint létrehoz egy privátabb zónát, ahol könnyebben kifolyhat az élet a gangra.

A tűzfal mellett egy falat kellett felhúznom, amit rendhagyó módon ablakokkal nyitottam meg, ezzel megtartva és láttatva a régi téglahomlokzatot, ami erősen meghatározza a városrész karakterét. A megnyitások lefutnak a földig, a födémek magasságában megszakítva. Az így kapott oszlopstruktúra a telek szélén kifut a Mátyás tér felöli főhomlokzatra, az épület pedig visszahúzódik, így tudnak a lakások egy racionális derékszögű rendszerben elhelyezkedni.

A telek környékén a már kialakult homlokzati architektúrát az épület nem bontja meg, hanem egy modernebb köntösben folytatja. A régi és új találkozásának kérdése végigkísérte a tervezést, a tervemben létrejött megoldások adják meg a problémára az én válaszomat.