Szőttes falak

A környező tájba illesztette szövött falú házát Santiago Pradilla és a Zuloark.

Szöveg: Octogon
Fotó: Federico Cairoli
Olvasási idő: 2 perc

Kolumbia vadregényes táján, egy kávéültetvény környezetében áll a Casa Tejida. A házat tervező Zuloark és a Santiago Pradilla Arquitectos építészstúdiók munkáját a nyitott, innovatív tervezés, a megrendelőkkel folytatott együttműködés és közös felelősségvállalás jellemzi. A fenntarthatóság irányában elkötelezett ügyfelek és szakemberek a minél kisebb környezeti hatásra törekedtek. A napos tájolású, többféle ökoszisztémával körbevett létesítmény építésénél a különféle helyi építészeti hagyományokat követték.

A Casa Tejidának otthont adó La Vereda Fical igazi paradicsomi táj, ahol a terület éghajlata és időjárása határozza meg a biológiai sokszínűséget és a hely megközelíthetőségét is. A kis létszámú, egymásra utalt és összetartó lakóközösség tagjai mindentől távol, elszórtan élnek. Az építészek olyan tartós, élhető megoldásokra törekedtek, melyek a helyi természetet és társadalmat is szolgálják.

A Zuolark és Santiago Pradilla úgynevezett „háromlépéses” tervezési módszerhez folyamodtak. Ezzel az eljárással az építkezés fázisában is maradt arra lehetőségük, hogy az időközben a környéken felfedezett, helyspecifikus építési megoldásokat is bevonjanak. Egy véletlen találkozás eredménye a Casa Tejida jellegzetessége, a szőtt fal is.

A ház nyitott, fa szerkezetében tetten érhetők a korai hispán architektúra megoldásai is. A struktúra oszlopainak egy részét beásták a földbe, míg másokat a sziklákra támasztottak. Az egyedi építési módszer szerint a létesítmény első éveiben a földbe ásott oszlopok tartják a házat, majd miután azok elkorhadtak, a sziklákon nyugvók veszik át szerepüket.

Az építészek a fenntartható jövő érdekében igyekeztek minél egyszerűbben építkezni. Az eredeti elképzelés a megrendelőktől eredt: jól átgondolt, funkcionális, kisebb alapterületű házat szerettek volna. A tervezők ennek megfelelően kihagyták a folyosókat és átmeneti helyiségeket, csökkentették a felhasznált anyagok mennyiségét, és egybefüggő fapadlózatot hoztak létre, ami maximalizálta az élhető tereket.

Kolumbiában – bár gazdag erdőkben – a szegénységhez kötik, és igen ritkán használják építési célokra a fát. A Zuolark és Santiago Pradilla ezen kívánt változtatni, méghozzá úgy, hogy minőségi, előgyártott, a helyszínen összeállított elemekben gondolkodtak. A Casa Tejida példáján keresztül szeretnék megmutatni széleskörű alkalmazását ennek a környezetbarát, jól szellőző, egészséges, könnyen hozzáférhető alapanyagnak.

„A ház otthon. Hol kezdődik ez az otthon? És hol ér véget? Kint vagy bent? A ház arra szólít, hogy járj benne, létezz. Soha nem vagy teljesen bent, soha nem vagy teljesen kint. A ház különleges létezésre invitál: fent vagy lent, nyitva vagy zárva, a kávéültetvényen vagy a párás paradicsomban, orchideák, bambuszok, páfrányok között.” – ez az otthon pedig nem más, mint a Casa Tejida.