Családi idill egy budakalászi passzívházban.
Szinte tapintható a budakalászi négyszobás, kompakt családi ház nyugalma: letisztult forma – és színvilág, szellős berendezés, ügyesen megtört, elforgatott síkok. Cikkünk az OCTOGON 151-es lapszámából, amelyet teljes egészében is letölthetsz.
Békés tavaszi napsütés, komótos átkelés a HÉV sínpárjain, szétnézés. Enyhe rendezetlenség, mozgó, formálódó környék, majd egy séta felfelé a dombra. Azonnal világos: a nívó a tengerszint feletti magassággal párhuzamosan emelkedik, ahová mi tartunk, onnan tehát nem nagyon van tovább, energiahatékonyságban biztosan nem. Passzívház a domb tetején.
Később a házigazda az erkélyről körbe mutat az elénk szórt házakon: két-három éve ezek közül egy sem állt még. Új környék, új lehetőségek – a megteremtőjük, Szekér László DLA a hazai passzívház-építés veteránja, bő három évtizede foglalkozik energia- és környezettudatos tervezéssel, a Passzívház Magyarország Egyesület alapítója. Bármennyire is formálja az építész a hazai passzívház-színteret, Budakalászon a megrendelő és még a telek is beleszólt a folyamatokba.
Eleinte készházon gondolkozott a kétgyermekes – de bővülni vágyó – család, majd némi tájékozódás, ötletelés és töprengés után a passzívházra szavaztak.
Itt szólt közbe először a telek, amely az utcafront felől lejt, így a házon belül lett egy szinttörés. De a keskeny telek további két fontos döntést is kikényszerített: a kezdeti egyszintes tervek helyett kétszintes lett az épület, L-alakú helyett pedig téglalap alaprajzú.
  |
A kedvező fekvés érdekében az utca vonalát a garázs veszi fel, hozzá képest a ház kissé elfordul, hogy merőlegesen nézhessen a teniszpályányi (csak annál sokkal lejtősebb) hátsó kertre, a nyeregtető ezen oldalán lévő napelemes cserepek pedig üzletelhessenek a délnyugati napsütéssel. Ez utóbbi elem alapjaiban határozza meg a ház kinézetét: bár egy
ideig fontolgatták a hagyományos terrakotta színt, miután az antracit színű bádoglemez mozdíthatatlan volt és meghatározó látványt nyújtott, jöttek hozzá a szürke keretes nyílászárók, majd a grafitszürke Terrán-cserép.
És tessék, újra itt vagyunk az energia kérdésénél. „Januárban már nem is fűtöttünk” – mondja a tulajdonos, kicsit félvállról, kicsit büszkélkedve. Valójában nincs is fűtés a házban: sem a padlóban, sem a falakban nem kering meleg víz, radiátorok pedig főleg nincsenek. Noha az alsó szinten egy inverteres klíma fújhat be meleg levegőt, fentre beszereztek két kis villanyradiátort, ám ezekkel a lakók inkább csak nyugtatják magukat, mintsem fűtenének.
Maga a lakás egyszerű, praktikusan szervezett. Alul az előtérből nyílnak a vizes helyiségek, illetve egy folyosó végén a gépészetet befoglaló szoba. Mivel a ház hosszanti tengelyében van egy szinttörés, néhány lépcsőn jutunk le a konyha-étkező-nappali térbe.
A hosszúkás szobában praktikusan elkülönül a főzés-étkezés tere a nappalitól; a kertre jókora üvegfelület néz, a négyes felosztás lehetővé teszi egy szoba majdani leválasztását. Fent két gyerekszoba, szülői háló és egy vendégszoba található, illetve itt is adott a lehetőség egy leválasztásra. Voltaképpen belül semmi nem árulkodik arról, hogy passzívházban vagyunk, sokkal inkább a letisztult, visszafogott enteriőr tűnik fel.
  |
A berendezés szellős, sok az üres tér, mert még nem lakta be a család, másfelől később sem szeretnének nagy zsúfoltságot.
Nem is kell: a laza elrendezés kiemeli a különlegességeket, a moha-képet a falon, a régi családi bútorokat, a személyes tárgyakat. A családtagok érezhetően boldogok az eredménnyel, a fű kiserkent az udvaron, a gyerekek cseperednek a házban, jöhetnek a testvérek – és kicsit odébb a passzívház újabb testvérei is.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
