Tégla és eozin – Zsolnay nyomában

Karlovecz Zoltán házai Pécsett.

• Szöveg: Bán Dávid
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Karlovecz Zoltán jelenleg Pécs városának főépítésze. Életművének szerves részeként pécsi társasházainak homlokzatán a tégla és az eozinmázas kerámia házasításával kísérletezett. Az OCTOGON 2020/3-as, 159. számában Bán Dávid elemezte az István utcában épült lakóházát, Bujnovszky Tamás pedig ennek kapcsán végigfotózott még két téglahomlokzattal készült házat is. Kerámia tematikánkból nem maradhatnak ki ezek a Zsolnay gyár hagyományait kortárs felfogásban újjáélesztő épületek. A galériát Bán Dávid szövegével publikáljuk.

A pécsi képzőművészeti hagyományok beköltözése az építészetbe

A Belváros közeli kis utca léptékváltásában úttörő szerepe van az abban élő és alkotó Karlovecz Zoltán építésznek. Legújabb társasházában pécsi kerámiás múltja ötvöződik az itt ritkán használt téglaarchitektúrával, egyben látványosan kísérletezik az eozin felületkiképzésekkel.

A Pécs belvárosa fölötti Mecsekalja erőteljesebben emelkedő hegyoldala és a városba kellemesen behömpölygő lankái számos zegzugos, időnként vadregényes, romantikus utcácskát rejtenek. A festői Tettye városrész neve nem csak a pécsiek számára ismert, a szomszédos Kálváriadomb sziluettje pedig az egész városból jól felismerhető jelet formáz a tetején álló, 1814-ben épült, egytornyos, kupolás Kálvária kápolnával, Pécs első historikus épületével. Maga a domb kellemes zöldterület parkos résszel, sétányokkal és a szomszédos utcákba belefolyó méretes kertekkel. A domb és a Tettye között húzódik az István utca, amelynek nyugati oldalán elterülő házsora abban a szerencsés helyzetben van, hogy a telkek legnagyobb része lényegében összenő a Kálváriadomb zöld burjánzásával.
 

Az 1720-as években kialakult utca hagyományosan külvárosi területnek számított, ahol fuvarosok és olyan iparosok telepedtek le, akiknek a munkájához nem volt szükség vízre, hiszen a szomszédos Tettyén átcsurdogáló patakocska innen már távolabb volt. A 18. század második felétől a hosszú telkeken egyre több helyen szőlőt telepítettek, majd a házak is bővülni kezdtek, az utcafront lényegében egy folyamatos egységbe állt össze. Mégis megmaradt a kisvárosias, már-már falusias jellege, állapota azonban egyre elhanyagoltabb lett.

Amikor Dévényi Sándor 1986-ban lakóházat tervezett az utca alsó szakaszára, az a maga idejében szokatlan helyzetet teremtett. Kilógott, majdhogynem túlnőtt a már meglévő, vegyes minőségű, félig a domboldalba húzódó házacskákon, a szakma viszont díjazta az épületet. Ekkor még közel másfél évtizedet kellett várni, hogy az ezredfordulón az utca építészete új irányba kezdjen megnyílni, megélénkülni. Ebben pedig fontos szerepe lett az itt eleinte csak irodát bérlő, majd ideköltöző Karlovecz Zoltánnak, aki – saját szavaival élve – az utcának egyfajta „falusi építésze” lett.

Az ezredforduló idején felélénkült ingatlanigények Karlovecz Zoltánt és építésztársait arra ösztönözték, hogy saját befektetésben társasház-építkezésbe vágjanak az utca egy megüresedett telkén. A lelkesedést – természetesen különböző kanyarokkal – aztán újabb épületek követték, így Karlovecz valóban az utca meghatározó építészévé vált. Házait a magas minőségű kivitelezés és anyaghasználat jellemzi, mindegyik épületet magáénak érzi.

Legújabb, egyébként az általa néhány évvel korábban tervezett épülettel szomszédos, azzal alaprajzilag jól kapcsolódó társasházának kialakításában is megjelennek azok a gondolatok és hagyományok, amelyeket hosszú ideje fejleszt, hordoz magában. Elképzelései leginkább a város intenzív kerámiás múltjából, valamint a város képzőművészeti életét nagyban meghatározó festő, Lantos Ferenc absztrakt geometrikus világából táplálkoznak. Mindezek az előképek jól ötvöződnek Karlovecz több házán – például a két évvel ezelőtt elkészült, díjnyertes Felsőmalom utcai lakóépületén –, leginkább a külső homlokzat karakteres téglaarchitektúráján és az abban elhelyezett eozin-elemeken. A pécsi épületeken leginkább fellelhető vakolt homlokzatok világából kilépnek az általa alkalmazott, minőségi téglafelületek, amelyeken szabadon kísérletezik mind a téglák elrendezésével kialakuló textúrákkal, mind az abban elhelyezett eozin-mintázattal, annak visszafogott meleg színeivel, a kiégetett felületek adta fényvisszaverés változatosságával.

Az eredetileg nagyobb alapterületekkel számoló, de végül a vásárlói igények változása miatt már csak 50-90 négyzetméteres lakásokkal berendezett társasház nagyvonalúan kezeli a tereket. Az épületbe belépőt egy hosszabb folyosó vezeti el a lépcsőhöz, amelynek tetőbevilágítója az egész lépcsőháznak természetes fényt biztosít. Az orsóteret – amely manapság már kihalóban levő műfajnak számít – szalagszerűen fűzi körbe a tömör korlát, amely árnyalatával kellőképpen leválik a bézsszínű falakról, a türkiz kapaszkodó pedig külön kiemeli a vonalvezetést. Mindegyik lakás tág teraszt kapott, amelyek a hátsó fronton belefolynak a Kálváriadomb hullámaiba.

Karlovecz Zoltán házaival egy olyan minőségi léptékváltás indult meg az István utcában, amellyel nem nyomja el a meglévő kereteket és jól él a terepviszonyok szokatlan adottságaival.

„Inspiráció: Pécsett nagy hagyománya van az épületkerámia alkalmazásának. A Felsőmalom utcában 2018-ban átadott társasház homlokzati karakterét a különböző tégla és ezozinmázas kerámia megjelenése adja. 2019-ben az épületért Karlovecz Zoltán Forbát Alfréd-díjban részesült. Az épületet a tervező mutatja be.

Inspiráció: A Zsolnay gyár már a 19-ik században ipari méretekben gyártotta az épületkerámiát. Ellátta városunk és országunk építőmestereit falburkoló csempékkel, homlokzati díszekkel, mázas tetőcseréppel. A Zsolnay örökség és a pécsi környezet folyamatosan inspirálja az építészeket. Fontos említenem Gádoros Lajos 400 ágyas klinikáját, mely pirogránit burkolatot kapott. Ugyancsak pirogránit burkolattal látta el Tillai Ernő a hetvenes években a panelházait (ezek voltak a „pizsama házak"), Dévényi Sándor mázas kerámiát alkalmazott a nyolcvanas évektől tervezett homlokzatain” – Karlovecz Zoltán.

István utcai 8 lakásos társasház

„2016-ban (...) már építés alatt volt egy általunk tervezett nyolclakásos társasház az István utcában, ahol a tégla és eozin kombináción kísérleteztünk. Azt tapasztaltuk, hogy a nyerstégla és a matt vagy fényes felületű eozin mázas kerámia házasítása mindkét anyag karakterét, megjelenését jelentősen erősítette” – Karlovecz Zoltán

Felsőmalom utcai társasház – Forbát Alfréd Díj 2019.

Az építtető a zártsorúan beépíthető telekre egy társasház építését tervezte. A Felsőmalom utcában a meglehetősen (korban és minőségben is) vegyes beépítésű környezetbe egy viszonylag homogén, »felület« megjelenésű épületet képzeltünk el. Ehhez a célhoz jó eszköznek tűnt a sík, csak anyagában, mintázott kisméretű téglafal, »éppenhogy« testességével, mégis anyagszerűségével. – Karlovecz Zoltán

Rókusalja utcai 3 lakásos társasház – Az Év háza díj 2019 fődíjas épülete

A tömb jelleget a tégla homlokzati használatával hangsúlyoztuk. Egy olyan »ház-nem ház«-at képzeltünk ide, melyet egy határozott formájú téglafal kerít, szegélyezve a Rókus domb felé a teret, és a dél felőli kis utcácskának is megfelelő térfalat ad. A szomszéd épületekhez hasonlóan itt is kialakítottunk egy udvart. Ez az udvar az utca felé néz, az udvart egy perforált fal választja el az utcától. Ez a perforált fal azt a diffúz kapcsolatot jelenti, melyen keresztül az épület és az udvar kapcsolódik a környezetéhez. E diffúz falnak a zártságát-nyitottságát úgy határoztuk meg, hogy közelről áttörtséget, megfelelő távolságból pedig tömörséget mutasson. – Karlovecz Zoltán

További képek a galériában!