Téglaszövetes textúrájú főhomlokzatot kapott az új társasház a Horváth Mihály téren

Több problémát is le kellett küzdeni a projekt során, de úgy tűnik, megérte. Erről szóló írásunkat a 192-es, 2024/4-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Palkó György
• Olvasási idő: …

Profitorientált lakóingatlan-beruházásról kényes dolog írni. Egyszer egy nagynevű ingatlanfejlesztővel készítettem interjút, aki kétségkívül sikeresnek mondható a mai napig – nekem, mint a város szerelmesének, építészet-rajongóként viszont nagyon nehéz volt elfogadni egy-két általa irányított projekt épületének homlokzati minőségét. Az interjú elképesztően hasznos volt. Megértettem, hogy mennyire másként nézzük a világot és azt is megértettem, hogy valójában nincs igaza egyikünknek sem kizárólagosan. Az épületek anyagának kiválasztásáról szóló válasznál viszont őszinte büszkeséggel fejtette ki, hogy az építészek ugyan jó szándékúak, de neki, mint gazdasági szakembernek, befektetőnek megvan az a józan ítélőképessége, hogy meg tudja győzni a tervezőt a „gyorsabban megtérülő anyagokról”.

E prológus értelmet nyer a cikk végén, ígérem. Most viszont szegezzük tekintetünket egy másik fejlesztőre és az általa megbízott építészirodára. A Horváth Mihály tér mostani felújítása ellenére is alulértékelt, ha épületállományára és miliőjére gondolunk a templommal, a telefonközponttal, a Fazekas gimivel, a Balázs Ernő klinkeres házzal, vagy az olyan titkokkal mint az Őr utca 7. hátsó telkének kápolna-szerű építménye. Archív fotókat böngészve fedezzük fel, milyen érdekes ennek a térnek a folyamatos alakulása is – izgalmas például a telefonközpont mellett egykor állt timpanonos architektúra vagy éppen a Tavaszmező utca irányába húzódó földszintes házsor. Ez utóbbiak utolsó hírvivője még látszik egy 1958-as fotón, mely még a hajdani szűkebb utcaszélességet is jelölte. Szomszédjának bontása már elindult, s kettejük után egy tátongó, ék alakú hosszú parkoló jött létre a 21. századra, egészen a József utcáig.

Az FBIS építészirodának, Fernezelyi Gergő vezető tervezővel olyan telekkel kellett tehát szembenéznie, amely hatalmas ugyan, de keskeny és minden oldalról kényes terep veszi körbe. Egyfelől van egy art deco épületünk a 16-os szám alatt, aminek a belső udvara keletre nézett eddig, azaz a beépítetlen, reggel szép napos és világos városi vedutára volt nyitott belső homlokzata. A hosszú keskeny telek nyugati oldalán a késő modern telefonközpont épülete magasodik, mely alatt alacsony, régi épületeket találunk: egyikükről kiderült meglepetésszerűen, hogy tudtuk nélkül az önkormányzat tulajdona, de a telefonközpont József utcai oldaláról is kitudódott, hogy a kerítés amúgy közterületen húzódik. Tehát a tulajdonviszonyok szintén kalandosak errefelé. Aztán ott van a keleti Őr utca és régi történeti architektúrái: a Pais Antal emléktáblájával őrzött épület hátsó telkén egy titokzatos kis kápolna bújik meg, az Őr utca 3. szűk udvaros felépítése pedig szintén egy különösen régi hírvivő, és vissza is kell még rá térnünk a későbbiekben.

Az elkészült, Marone House nevezetű beépítés lakásállománya heterogén, a 25 négyzetméteres garzontól a 85 négyzetméteres penthouse-ig megtalálunk itt mindent nyolc emeleten, domináns azonban a tér és a József utca közötti hosszú, oldalfolyosóra felfűzött traktus lakástípusa. Ennek nagy erkélyei nyugat felé sorakoznak katonás rendben, melyekre egyszerre két szoba ajtaja nyílik. Ezen nyugati oldalnak a szomszéd telek alacsony épületei miatt egyfajta külső homlokzati nézete is van belső udvari homlokzat szerepe helyett.

Rajta a „balkon-tobzódás” esztétikai jelentőséggel bír tehát a József–Német utca sarok felől például, valóban látványos sűrűségük miatt azonban intimitás nem sok marad rajta a lakóknak. A teljes lakásállomány gyors értékesítéséből úgy tűnik azonban, a vásárlóknak ez nem negatív szempont és tulajdonképpen a lényeg az, hogy nekik legyen jó a választott megoldás. Külön öröm, hogy még a szokásos „erkély nád-takarás” sem indult el és rendezett kis otthonossággal vannak belakva ezek a lebegő kültéri szigetek.

A Horváth Mihály tér felől hét emeletig láthatunk fel, ez a traktus egy belsőudvaros elrendezéssel tulajdonképpen az art deco épület eddig nyitott gangját zárta be nem mindenki örömére. A belvároshoz ilyen közeli beépítetlen telek szinte szerencse volt eddig, és az a ház eredetileg is készült egy belsőudvaros struktúrára. Csak éppen olyan helyzet adódott, hogy a szomszédos telek régi földszintes épületeire 100 évig nem építettek aztán rá, és jóval a háború után is parkoló került csak a kis házak hűlt helyére. A 20. század eleji szűkebb megoldások helyett most legalább egy elnyújtottabb, tégla alapú udvarral folytatták a tervezők a kontúrokat, ráadásul az új épület ugyanakkora magasságban épült fel, mint maga az art deco objektum.

Jogos kritika inkább a kelet felőli bezártsággal van. Az ugyanis majd négy emelettel túlemelkedik az Őr utca legalacsonyabb épületein, ami egy dolog, de ráadásul egy hatalmas tűzfallal teszi mindezt. Pedig az Őr utca mentén a lakások külső folyosóról érhetőek el, ahogyan az a legfelsőbb emeleteken is tapasztalható. Ez a tűzfal és alapozása károkat okozott az Őr utca 3. számára is, melyet évek óta nem tartottak karban. Sajnos a fővárosi, 19. századi épületállomány folyton ezzel a problémával küzd – a magyar házak forráshiánnyal szembesülnek, ám az is igaz, hogy a lakóközösségek stratégiája általában a folyamatos, kisebb összegű karbantartások helyetti halasztás addig, míg végül megfizethetetlen felújítási költség nem lesz az utolsó pillanatnak a vége.

Az Őr utca 3. szűk udvaros háza, de maga a Marone House is elkerülte volna legszívesebben ezt a tűzfalat, ám létezik egy kétségtelenül fontos szakág, mely – újságíróként úgy látom – az utóbb években már olyan szinten ver éket építész és használók között, hogy talán érdemes lenne a témával kezdeni valamit. Ez pedig a tűzvédelem. Szakemberei szerint feltétlenül kötelező volt egy ekkora tűzfal megépítése, ehhez viszont a környező épületek statikai állóképességére és a kis házak udvarának levegőminőségére is figyelni lett volna érdemes.

Az ominózus szerkezet az FBIS számára is kihívást jelentett. A tűzfal magasságáig belső folyosóvá vált a lakások bejárata előtti gang. Meghagyva a szabad eget és egy kis zöld kertlehetőséget a fal és a bejáratok közötti távolságon, az iroda végül kisebb kis hidakat eszközölt a betöltetlen űrbe. Fernezelyi Gergő bevallása szerint a Fény utcai piac (építész stúdió, 1998) belső udvari híd-párbeszédei jutottak eszébe, mikor ő is ilyen feszes kis kapcsolatokat gondolt a két helyzet közé, de a híddal való geg a Horváth Mihály téri traktusnál is játszik a legfelső emeleten. E kis hidakkal való játékhoz kapcsolódóan eszünkbe juthat Kis Péter nem messze álló Práter utcai épülete is, mely szociális bérlakásként izgalmas és típusát tekintve feszültségekkel teli párhuzam lehet a Marone House profitorientált opusával összevetve.

Azonban a prológusra utalva, mindenképpen a FBIS nagy erénye, hogy egyszerű, olcsó főhomlokzat helyett sikerült téglaszövetes textúráról meggyőzni a fejlesztőt, melynek egészen egyedi árnyalata erős karakter, mégis illik ide, ha a Telefonközpont, Balázs Ernő vagy éppen a hajdani Zsiga bár épületének téglahomlokzatára gondolunk. A Horváth Mihály tér felőli erkélyek között acéltartók által határolt hengerekre fűzték fel ezeket a sötét égetésű darabokat. A József utcai homlokzatra is ez a burkolat került, ott viszont egy behúzott homlokzati síkon már kiugratott erkélyek tűnnek fel oly módon, hogy a szomszédos historizáló ház vonalát nem lépik túl.

Kétségtelen, hogy ez a két főhomlokzat legitimálja ebbe a környezetbe ezt a hatalmas beépítést, és az építészek jó meggyőző képességéről is sokat elmond, hogy a Kapás utcai lakótömb után nem ez az első jobb minőségű irányt vett gigaberuházásuk. Az egész projekt szempontjából szintén szimpatikus lépés volt még, hogy a József utcai főhomlokzat felett egy hatalmas közösségi tetőterasznak jutott négyzetméter egy újabb lakás értékesítése helyett, amelyen a VIII. kerület egyik legklasszabb kilátása fogad minket a Gellért-hegy felé. Itt jóízűen, magas asztalokon vacsorázhatunk meg vagy grillezhetünk a naplementében, de bármelyik lakó kiülhet sütkérezni is a kitett napágyakra. Ez a terasz nem mutatóba készült, ottjártamkor is aktívan használták a fiatalok.

A Horváth Mihály tér a felújítása ellenére sem telt meg még klassz kiülős, kultikus helyekkel. Bár még a legendás cukrászda nyitva áll a klinkeres ház földszintjén, a tér Baross utcai túloldala azért virágozhatna tovább, ahogy e ház mellett az egykori Zsiga bárt is kívánatos volna újjáéleszteni. Új lakókkal, bontás nélküli, ehhez hasonlatos ingatlanfejlesztésekkel talán idővel ez is beindul, hiszen akárki akármit mond, a belvároshoz közel ebben a területben van az egyik legnagyobb potenciál kulturált pezsgés szempontjából.