A Telenor Ház egy jó pillanatban, jó körülmények közt épült, így lehet a mai napig is mértékadó. Zoboki Gábor mutatta be az épületet.
Ritka a hasonló projekt, talán nemzetközi viszonylatban is: építészetben, anyaghasználatban és gépészeti megoldásaiban is versenyre kel a legmodernebb épületekkel a törökbálinti Telenor Ház, noha az épület már tíz éves, és ebben az időben rengeteget fejlődött a technológia. Az épületbejáráson Zoboki Gábor, a ZDA-Zoboki Építésziroda vezetője több munkatársával együtt mutatta meg.
Tíz éve adták át a törökbálinti Telenor Házat, a telekommunikációs cég 12 ezer négyzetméteres irodaházát, amelyért azóta több díjat is besöpört a ZDA iroda. Arról, mitől is olyan különleges ez a ház, már korábban is írtunk, ám ehhez fontos adalékokat tett hozzá a Zoboki Gábor-vezette bejárás, amelynek mindjárt az elején elhangzott, hogy ott még most, tíz év után is megkérdezik az építészektől, hogy milyen legyen a törölköző színe, Zoboki szerint „ez az építészek álma, mert nem egy steril, szobor szerű épületet akarnak, hanem olyat, ahol élet van.”
Az épület még a válság előtt épült, a 2009-es átadása már belecsúszott a válság idejébe. Utána aligha kaphattak volna meg szinte mindent, ami az elképzeléseikhez illett. Építészként ugyan a ZDA-Zoboki jegyzi az épületet, de azért, hogy a skandináv világcég értékrendjét és technológiáját építészeti nyelven átültessék a hazai viszonyokra, a terveket jóvá kellett hagynia a Telenor építészének, Bjørn C. Sørumnak is.
„Kint jártunk az oslói központban, amelyben a fenntarthatóság már kódolva van. Akkoriban három mappám volt tele ötletekkel – emékezett Zoboki. – Van köztük olyan merész, amit egyszer majd Kínában meg kellene építeni.” A ház fele zárt unit, a másik fele ezt szolgálja ki. Aki belép, azt érzi, hogy pezseg az élet, könnyedén, természetesen elegyednek szóba egymással az emberek.
„Eldugtuk a lifteket, helyettük lépcsők vannak, ami erotikus szimbólum, a kapcsolatteremtés szimbóluma. A unitokon átlátni, nyitott, együttműködő terek alkotják az épületet. A horizontális mellett a vertikális koncepció is erős, köszönhetően a lejtős teleknek. A belső terek minden pontjáról látszik a ház teljes vertikuma, a mennyezeti hosszú, pöttyökből álló LED-sor a házban lévő mozgást jeleníti meg, össze van kötve kamerákkal.”
Kellett bérelhető unitokat is tervezni, és néhány valóban ki is ürült a válság idején. „Ezt nem szeretem, de el kellett fogadni – folytatja Zoboki. – Sørum bejött, de nem rajzolt, ami óriási dolog, mert legalább akkora egója van, mint nekem. A másik fontos név Alf Asheim, a Telenor beruházási igazgatója, aki minden megvalósíthatósági kérdésben szerepet kapott. Ove Fredheim, az egykori CEO a harmadik, aki elképesztő energiákat ölt a nyitott tervezesbe, hetekig pepecseltünk minden apró részlettel.”
A skandináv szellemiség megkövetelte az elmélyült egyéni, illetve a kommunikációra épülő irodai munka párhuzamos működését, az ezt segítő egyedi és flexibilis térszervezést, a különböző karakterű munkaterek létrehozását. „Egy magas elvárásokkal rendelkező irodakultúra leszivárgása ez, abból lett az épület.”
Miután a válság előtt épült, lényegében úgy bántak vele, mintha egy család saját magának építene otthont, nem spóroltak ki belőle semmit. Így lehet a mai napig is korszerű a ház gépészete, amiről Turi Zoltán projektigazgató elárulta: 1 megawattos hőszivattyú üzemel, 180 talajszondát építettek be, így nincs belül gépészet, nincs radiátor, álmennyzet helyett emelt padló segíti az átszellőzést. A ház melegvíz-ellátásának 60 százalékát 168 négyzetméternyi összfelületű napkollektor-rendszer biztosítja. A Telenor 2017 és 2018 között 33,3%-kal csökkentette éves papírhulladékának, és több mint 68 százalékkal az elektronikai hulladékának mennyiségét.
Ám a legérdekesebbek mégis a belsőépítészeti megoldások. Manapság az aktív design címkével lendületesen bánnak egy-egy iroda esetében a marketingesek, a Telenornál ugyanakkor már tíz éve is megjelent, például a unitokban nincs szemetes, azért fel kell állni, és sétálni kicsit, hogy kidobhassák a szemetet. Már a koncepciót is a belsőépítészekkel együtt gondolták végig, majd a megvalósítás során is konzekvensek maradtak a döntések, ahogy az anyaghasználat is: kint nemeskő burkolat, bent üveg épült, aminek a beruházók eleinte nem örültek. A preunit zónák közt akusztikai váltás is van, és terveztek átmeneti zónát a külső tér és a munkavégzés terei közé.
Az irodaterek kialakításakor elkerülték a szélsőségeket: nem ömlesztettek mindenkit egy térbe, de nem is darabolták szét apró egérlyukakra az irodát. Számos, különféle méretű tárgyaló, meeting room, pihenőszoba található az épületben – összesen 500-an tárgyalhatnak egy időben –, a közösségi tereket pedig láthatóan használják is, a tervezői szándéknak megfelelően.
Különleges még a vizesblokkok rendszere is, a mosdók koedukáltak, ami a skandináv gondolkodásból jön, és csak elsőre meglepő, de hamar természetessé válik, elvégre a lakásokban sincs külön férfi és női wc, de a kisebb irodákban sem. És nincs mennyezeti világítás sem (csak takarítási világítás), a fővilágítast állólámpákkal oldották meg. A ház belülről adja ki a fényt, nincs külső világítás, ami agyonvágná a benti szórt fényt.
A ház a vállalat birtokában lévő nyolc hektárnyi terület csupán 7,55 százalékát foglalja el. A székházat szándékosan nem választja el kerítés a környezetétől, így organikusan illeszkedik a környező zöldterülethez, amely Natura 2000 környezetvédelmi terület szomszédságában helyezkedik el. „Ha természetet akarunk, nem zöld fal kell” – mondja Zoboki, hozzátéve, hogy üvegfalra is csak a klimatikus viszonyok miatt van szükség.
Mi bizonyíthatná jobban az elvek működőképességét, mint a ház saját legendája, egy kedves mellszobor, akinek sokat simogatják a fejét, mert úgy tartják, hogy szerencsét hoz. Egy Norvégiában élő magyar művész, Lisztes István készítette fekete kőből, és a norvég anyacég adta ajándékba, az átadási ceremóniára a Telenor elnök- vezérigazgatója hozta magával. Pistinek nevezték el, de a legenda szerint Tóhányó István a teljes neve, merthogy sokáig kint, a tóparton állt, a víz fölé hajolva, azaz úgy nézett ki, mintha ő alkotta volna a tavat.
Ám ennél is fontosabb bizonyíték a személyes tapasztalat, vagyis az, amikor valóban beszédbe elegyednek egymással emberek a lépcsőfordulókban, a terek valóban tágasak, komfortosak, amitől egyfajta alapvető nyugalom járja át az épületet.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
