Telepi srácok

Az ózdi Újváros Téri Általános Iskola tornacsarnoka  

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Danyi Balázs
• Olvasási idő: …

Május témája a fiatalok városa. Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy egy város szubjektív térképén az iskola az a hely, amely a gyerek számára a „nemszeretem” kategóriájába esik. Azért, hogy ez ne így legyen, az építészek sokat tehetnek. Ezért döntöttünk úgy, hogy a májusi tematika jegyében jó „iskolapéldákat” mutatunk be lapunk korábbi nyomtatott számaiból. Következzék az ózdi Újváros Téri Általános Iskola bővítése, Csontos Györgyi munkája az OCTOGON magazin 156-os (2019/8-as) lapszámából.
 

Egyöntetű szakmai elismerés mellett valósult meg Ózdon Csontos Györgyiék rendkívül izgalmas rehabilitációs projektje három éve. Az egykori kohászati üzem megmaradt épületeinek kulturális célú fejlesztése nagyszerű kihívásnak bizonyult. Noha a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark és Digitális Erőmű intézményi működése, valódi funkciója rengeteg kérdést vet fel, kétség sem fér ugyanakkor ahhoz, hogy az építészeti koncepción dolgozó tervezők érzékenyen és jól oldották meg a feladataikat. Kisebb nyilvánosságot kapott azonban az építészek egy kicsit korábban megvalósult ózdi projektje, ami a szívhez hasonlóan közel áll.

Napjaink Ózdjára sajnos nehéz a remény és az optimizmus városaként gondolni. Noha Ózd a 19. század óta az ipari innováció és mérnöki szakértelem egyik régiós központja volt, manapság nem tudunk a szocialista nagyipar, a privatizáció kudarca ejtette sebek nélkül a városra tekinteni. Ráadásul az elmúlt három évtizedben sem körvonalazódott valódi identitást teremtő, átfogó támogatási terv, ami az ország észak-keleti régióját reménnyel hatja át, segíti, a jövő felé fordítja.

Ilyen reményt és új identitást adhat egy városnak a jó és megalapozott kortárs építészet is, ami habos elvágyódás és kisszerű illúziómakettek helyett a város valódi értékeit tárja fel, önbizalmat és optimizmust sugároz a városlakók felé. Ennek a folyamatnak egyik nagy témája a szocialista korszak házgyári panel lakótelepeinek rehabilitációs kérdése, ami kapcsán egyébként Közép-Kelet-Európa sok szegletében, Pommerániától Szlovákiáig találunk kiemelkedő építészeti, urbanisztikai megoldásokat.

Ha lakótelepekről beszélünk, gyakran elfelejtkezünk a lakóépületek közötti közterekről, egykori szolgáltató épületekről, iskolákról, óvodákról. Szép példák, szép kihívások és tennivalók pedig ezekkel is adódnak. Korábbi lapszámunkban Holló Mátyásék salgótarjáni projektjét mutattuk be (OCTOGON 2019/7.), míg a laikus médiában is hatalmas nyilvánosságot kapott az Archikon tervezőinek a Vizafogó Tagóvodát megújító nagyszerű terve (OCTOGON 2016/7.). Nyilván hosszan sorolhatnánk, ugyanakkor sajnálatosan nem elég hosszan azokat az elképzeléseket, amik lakótelepi intézményeket újítanak meg a kortárs építészet eszköztárát használva.    
 

 „Ózd városépítészetét úgy képzeld el, mint a fa évgyűrűit”− hívja fel a figyelmemet a városszerkezet sajátosságaira Csontos Györgyi.

Míg a századforduló a várost övező dombok ölelte medencében zajlott, az 50-es, majd a 60-as évek immár a medencén kívül vont újabb gyűrűt a gyártelepi városmag köré, hogy legutoljára megjelenjen a korszerű házgyári panel, mint ahogyan a város nyugati nyúlványában található Újvárosban is történt. Az itt található 16 osztályos általános iskola eredeti tornaterme kicsinek, korszerűtlennek bizonyult és az EU-támogatás igénybevételével nem pusztán az iskolaépület kaphatott új gépészeti rendszert, új szigetelést, hanem a sporttagozatos iskola mára valóban korszerű, kettéosztható belső terű épületszárnnyal gazdagodhatott.
 

Az építésztől azt is megtudhattam, hogy a tervezés első fázisában vizsgált lakótelepi iskola-típusépülete nem rossz kiindulási alap, ugyanakkor azt is észrevették, hogy ennek esetében, mintha az eredeti tervezők „fordítva” tették volna le az épületet, ami a bejáratok, menza, gyülekezőudvar stb. esetében egy sor funkciózavart eredményezett. Az új tornaterem tervezése során ezeknek egy részére is le tudtak tenni tervötleteket, amik végül be is épültek a projektbe. 

A szűk anyagi keret ellenére az iskolatömbre lényegében merőleges, a telekhatár vonala miatt mégis enyhe szögtörésre „kényszerülő” tornaterem fő nézete északi, ami miatt úgynevezett séd-tetős megoldással lehetett komponálni az épületszárnyat. Az északi sávablakok vékonyan strukturált üvegfala semmiféle árnyékolást nem igényel, miközben a tetőcsúcsok ritmikus dinamikájára, a dombok felől az öltözősor felé lelépcsőző épülettömeg egészére is szépen rímel.

Egyébként a séd-tető az egykori ipari építészet, az ipartelepek csarnokainak kedvelt, nyílászáróknál használt megoldás volt, újabban gyakran látunk ilyen szerkesztést kortárs múzeumok, kiállítóterek esetében, hiszen az innen beáradó, szórt fény több funkcionális elvárásnak is megfelel. A kritikus mindenesetre hálás azért, hogy az új tornacsarnok ezzel az erős, ám távolról sem öncélú gesztussal fordul a város egykori ipari múltja felé, miközben a tetővonal valódi középületrangú megjelenést is kölcsönöz az új szárnynak. Ez a tiszta, őszinte szerkezeti logika a csarnok belső terére is igaz, miközben a külső vakolat nagy, egyöntetű mezői sem adnak túlságosan zárt, dobozszerű hatást. Egyébként a séd-tető déli oldalárra fotovoltaikus táblák kerültek. 

Jó látni, hogy a kissé levegőben lógó kulturális „nagyprojektek” mellett a tervezőcsapat egy valóban hasznos, lakótelepeink számára tanulságos középülettel is gazdagították a várost. Jó volna hinni, hogy az itt tanuló diákok számára az új környezet új, optimista korszakot is jelenthet.    

MIXA stúdió | Web | Facebook 

További képek a galériában!