Teljesen zárt az utca felé ennek a budai villának a homlokzata

Ez az épület látszólag zárt, mégis hívogat ez a zártság: kerüld meg, fejtsd meg, éld át! Erről szóló írásunk a 116-os, 2014/8-as lapszámunkból közöljük.

• Szöveg: Martinkó József
• Fotó: Bujnovszky Tamás
• Olvasási idő: …

Nincs jó építészet feszültség nélkül. A nyári lapszámunk előkészítése során egyszerre két befejezett projekt érkezett ugyanattól a tervezőirodától. Úgy hatott a két ház egymás mellett, mintha párhuzamos világokra nyílna szédítő rálátás.

A bányató mellett felépített, szinte bútorméretű, apró, faborítású nyaraló (OCTOGON 2014/6) és az erőteljes betonsíkokból szerkesztett villa felkeresése között talán bő két hét telt el. Még formálódtak a mondatok, amik a szinte bukolikus élményt írták volna körül, amikor a Tóth Project Építésziroda budapesti házához vezető meredeken emelkedő szűk, lejtős utcába érkeztünk. Rendkívüli látvány fogad, ugyanis az utca felé az épület homlokzata teljesen zárt.

Nem eseménytelen, nem tagolatlan, de határozottan zárt. Szinte kíváncsivá teszi a látogatót, hogyan is ellensúlyozza az építész ezt a barátságosnak, hívogatónak egyáltalán nem nevezhető gesztust. A megfejtés természetesen a város irányába nyíló panoráma felől, illetve a négy szintet „elrejtő” telek tagoltságából, meredekségéből adódik, vagyis ez a ház az utcáról szinte olvashatatlan, körül kell járni, vagy a belső terekben kell a szintek között lépcsőzni ahhoz, hogy a szerkesztés valódi összefüggései feltáruljanak.

Mindezek mellett irigylésre méltó ez az erős, zárt síkokat kezelni képes, autonóm építészeti gondolat. Lépték ide vagy oda, egy családi ház esetében ennek a feszességnek a kezelése embert próbáló feladat, nagy kihívás. Az egymást átfedő szürke, fekete, fehér síkok kompozíciós szempontból már-már egy monokróm térplasztika képét sejtetik, mintsem egy lakóházét. Még éppen nem öncélú, ugyanakkor a határokat feszegető megoldás ez, ami rendkívüli élményhez és elmejátékhoz juttatja a szemlélőt. Zárt, mégis hívogat ez a zártság: kerüld meg, fejtsd meg, éld át!

Ha az erősen formált kertkapun át a házba jutunk, hirtelen a monolit pengefal, a záródó síkok élményét felülírja a belső tér tágassága, az emeletek közti kapcsolatok megfejtése, illetve a kertre, panorámára nyíló belső traktus. A pinceszinten a kiszolgáló helyiségek mellett  egy vendégszoba kapott helyet, a földszinten a nappali-étkező-konyhát és egy gyerekszobát, míg az emeleten a gyerek és szülői hálórészeket helyezték el a tervezők. A legfelső panorámás szint a pihenést, a kikapcsolódást szolgálja. Minden emelet teraszokkal, konzolokkal nyúlik ki a kubatúrából, ami mozgalmas, dinamikus ellenpontjaként hat az utca felüli zártságnak.

A privát pályáztatás után elnyert megbízás tervezési szakasza 1,5 évig tartott, ám ez a viszonylag hosszú előkészítő időszak és a rendkívül felkészült kivitelező tette lehetővé azt, hogy a valamivel több mint háromszáz négyzetméteres villaépület mindössze nyolc hónap alatt felépüljön. Mindez még imponálóbb annak tudatában, hogy a kivitelezés minősége minden kritika felett áll úgy a részletek, mint a felszínképzés tekintetében. Ez utóbbi kiváltképp fontos, hiszen a nagy egyöntetű síkokból szerkesztett terek összképét a közepes munka látványosan rontotta volna le.

Nagy házról van szó, tág terekkel, ami akár egyhangú részleteket is eredményezhetett volna. Biztos sokan ismerik a mondást, miszerint minden kövér emberben lakik egy sovány ember. Láttam azt a kis házat ott a tóparton, amitől képtelen vagyok túlzásnak érezni a háromszáz négyzetmétert. Tóthék valamit képesek voltak abból a kicsiből, annak a kicsinek a szellemiségéből belecsempészni ebbe a nagyba. Ez az építészeti karakter, egyfajta sajátos értékrend szilárdságáról árulkodik. Nem hagyták magukat a síkok méretének mámorától, az anyag és tér tágasságától megzavarni. Határokat és arányokat, kereteket állítottak fel önmaguk számára, ami végül sikerre vezetett.

További képek a cikk végén található galériában!