Tényleg érdemes tudni, ki volt Gio Ponti

A FUGA kiállítása még januárban is látható és erősen ajánlott.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Néhány hete a FUGÁban kiállítókkal együtt tettük fel a kérdést: Miért kell tudnunk, ki volt Gio Ponti. Nos, mi már tudjuk, és most megosztjuk olvasóinkkal is. Ettől függetlenül arra biztatunk mindenkit, járjon maga is utána. Január 10-ig még megtehető!
 

Gio, azaz Giovanni Ponti olasz építész (1891-1979) nem tartozik az építészet közismert világnagyságai közé, holott korának jelentős alkotó egyénisége. Reneszánsz művész volt a huszadik században, sokoldalúsága lenyűgöző: túl az építészen, Gio ipari formatervező, bútortervező, képző- és iparművészművész, díszlet és kosztümtervező, tanár, író és 1927 és 1941 között, majd 1947-től az általa alapított, máig hírneves „Domus” szerkesztője is. Mindent ugyanazzal a lankadatlan energiával és virtuozitással tervezett, legyen szó kiskanálról vagy felhőkarcolóról.

Tervezett villát (nem csak házat, evőeszközt is!), társasházat, felhőkarcolót és templomot, virtuóz kreativitása az építészetben a feladathoz illő stílus megtalálásában érhető tetten. Építészeti életműve változatos, és jól tükrözi a huszadik század szemléletének alakulását. Munkáin a nálunk római iskola néven ismert háború előtti olasz modern épp úgy nyomott hagyott, mint a nemzetközi modernizmus, az art deco, vagy akár a brutalizmus. Számos külföldi megbízása volt, állnak épületei Caracasban, Teheránban, Hong Kongban, Eindhovenben és Kolzsváron is. Ponti szerepe az olasz formakultúrában ugyanolyan meghatározó, mint mondjuk Le Corbusier-é a francia- vagy Kozma Lajosé a magyar építő- és iparművészetben. Élete utolsó évtizedeiben az egész olasz közélet „Papa Ponti” néven tisztelte.

Épületein mindig hangsúlyos szerepet kaptak a társművészetek. Saját tervezésű épületkerámiáit máig gyártják, művészi kerámiamunkái – tálak, szobrok, vázák – a keletkezési idejük jellemző stílusában készült brilliáns átiratai az európai civilizáció nagy korszakaiban élő motívumkincsnek. Hiába közhelyes: életművében van valami nagyon „olasz” – egyszerre klasszikus és modern, könnyed és monumentális. Bútorai, lámpái minimalizmusuk mellett is klasszikusan elegánsak, artisztikusak. Pontit a finom részletek, textúrák iránti fogékonysága rokonítja a mai ízléssel, klasszikusan dús dekorativitása pedig egzotikusan vonzóvá teszi. Tutto Ponti címmel Párizsban 2019-ben életműkiállítással emlékeztek halálának negyvenedik évfordulójára.

A Fuga Ponti-kiállítása annyiban „tutti”, hogy fókuszában nem pusztán Ponti életműve áll, hanem az arra adott kortárs reflexiók, melyeket különböző művészképzésekben résztvevő hallgatók készítettek. A kezdeti felvetés Ponti-épületek megmodellezése volt, menet közben azonban szerencsésen módosult a feladat, az került előtérbe,

hogyan gondolkodnak 2020-ban a hallgatók arról, amit Ponti alkotott

Az egyik kurzus két szemeszteren át négy témára szervezett egy-egy projektet Dévényi Tamás vezetésével az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karon. Az első téma Pontinak egy egyszerű, modern elvek szerint komponált villa-homlokzata volt, mely alapján a hallgatóknak tetszőleges anyagból és tematika mentén kellett a formából kiinduló kompozíciókat alkotniuk. Dévényi Tamás kedvence az a munka, amelyik – Ponti formatervezői munkásságára is utalva – egy működő lámpa képében álmodta újra a homlokzat kompozíciós rendjét. A feladat megoldása során a hallgatók nem csak az alkotó gondolkodási mechanizmusába tekinthettek bele, de a modern építészetnek azzal a vonásával is szembesültek, ahogy az a homlokzatok geometrikus kompozíciójának egyensúlyát megteremti.
 

A második feladat reflektál arra a gyakorlatra, ahogy Ponti a társművészeteket, képzőművészetet az építészeti alkotásba bevonta. A Páduai Egyetem két épületének, a Palazzo Bo lépcsőjének, illetve az egyetem Ponti által tervezett új épületének az építész által kezdeményezett freskó- és szobordíszei az építészeti teret egyedi műalkotássá változtatják. A hallgatók feladata az volt, hogy „visszaadják a saját egyetemükön található lépcsőház önbecsülését.” 

„Lehet-e tanulni Pontitól? Kell-e tanulni Pontitól? Választ várok, na nem ez utóbbi két kérdésre, hanem az elsőre: mit kéne tenni ahhoz, hogy hellyé váljon ez a szomorú vertikális közlekedő?”

A következő feladat kiindulópontját Ponti csempekollekciója adta, melyet a Salernoban épített Hotel Parco dei Principi szállodához tervezett. Az eredeti Blue Ponti sorozat elemei 20x20x1,3 cm-esek voltak, 33 különböző elemből állt, melynek egyes darabjait ma a Francesco de Maio kézműves kerámiaüzem gyártja, míg az eredeti kollekció aranyáron talál ma is gazdára. A hallgatók feladata maximum 33 elemből álló rendszert betartva Ponti kultikussá vált sorozatának mai értelmezése volt.
 

A záró feladatban az 1964-1970 között épült Tarantói Katedrális kupolát helyettesítő áttört vasbeton szerkezetének apropóján arra kereste a választ, hogy mit jelent ma az a szimbolika, amellyel Ponti a katedrális épületében a vallásos tartalmat a város tengeri hagyományaival egyesítette. Mit jelent számunkra ez a direkt megfeleltetése a szélnek, tengernek, hajóknak, vagy éppen a tengerfenéknek? – teszi fel a kérdést Dévényi a tudatosan vitorlát szimbolizáló épület kapcsán.
 

A BME Építészmérnöki Kar Lakóépülettervezési Tanszékén Falvai Balázst és Török Dávidot, a tanszéki tervezés 2-es tantárgy felelőseit kereste meg Karácsony Tamás, a Ponti-projekt ötletgazdája. A témavezetőknek és a konzulenseknek – Sugár Péter, Selényi György, Dankó Zsófia – a témához kapcsolódó vetítést tartott, a hallgatói csoportok pedig az épületekről összegyűjtött fényképeket kaptak. Ebből, vagy saját gyűjtés alapján kellett minden csapatnak egy témát választania, olyan jellegzetes részletet, nézetet, tárgyat, aminek alapján aztán makettet készítettek. A cél nem a hiteles modellezés volt, hanem a téma lényegének térbeli megragadása 60/45 cm befoglaló méretű térbeli papírmodellel, egy olyan relieffel, ami vágásokkal, hajtásokkal elkészíthető, könnyen mozgatható. Az épületek/bútorok értelmezését, értő bemutatását várták a hallgatóktól, a témák  „részletes, alapos és személyes megfejtését” kérve. Végül 14 csoport készített makettet, a legkülönfélébb anyagokból és felfogásban.
 

A kiállítás a hallgatói munkákat mutatja be Ponti épületeinek fotóival, illetve a hazai Ponti-rajongók levelezésével, kommentjeivel, valamint Pontinak egy monitoron futó iparművészeti munkáival kiegészítve. A sajátos tárlat szülőatyja Karácsony Tamás, a „Ponti-fanclub” elindítója, akinek a kiállított együttes saját személyes műalkotása. Maga tervezte a forgatható rácsos posztamenseket, melyek csúcsán foglalnak helyet a modellek, alattuk az ihletet adó Ponti-épület dokumentációjával. Az artisztikus árnyékokkal gazdagított kiállítótér újra értelmezi az építészeti kiállítás műfaját, egy magasabb szintre emelve azt. Egyúttal fizikai mivoltában illusztrálja a projekt kiinduló tételét: akkor érdekes a múlt, ha saját korunk szűrőjén át desztilláljuk, és állítjuk elő belőle a magunk hiteles eszenciáját. És persze az sem árt, ha eközben a szemet is gyönyörködtetjük...
 

További fotók a galériában!