Tér és Tanulás – Fifty-fifty

Interjú a CAN Architects alapítóival

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Feltörekvők sorozatunkban ezúttal Cseh András, Élő József, Köninger Szilárd, Németh Dávid és Tátrai Ádám, azaz a CAN Architects alapítói beszélnek irodájuk hivatásáról, szerteágazó tevékenységeikről, amik azonban mind a Tér és a Tanulás metszéspontjában sűrűsödnek.

Mi a kiindulópontotok a közös munkához, miért vagytok együtt?

A közös szál a győri építészképzés. Mind itt végeztünk, ismertük egymást, András kivételével, aki a BME Építészmérnöki Karára járt, ő oktatóként került Győrbe. A győri képzés közösségformáló ereje minden szempontból meghatározó számunkra: a kis lépték, a családias légkör. Győrben anno maximum 30 ember alkotott egy évfolyamot, nagyon aktív volt a közösségi élet az új Építész Műteremházban, ami 24 órában iskolaként, műhelyként, közösségi térként működött. Gyakoriak voltak az építészethez vagy tágabb kontextushoz kapcsolódó programok, amikhez a végén buli csatlakozott. Az egészet a diákok szervezték, több évig Szilárd volt a lelke.

Voltak mestereitek? Fontos ez egyáltalán? 

Czigány Tamásra mesterként tekintünk, akin keresztül építészként megismertük egymást, ezután pedig egymástól tanultunk, maga a műteremházi élet volt a mesterképzés. Teljes évfolyamok dolgoztak együtt a pályázatokon, terveken, barátságok szövődtek, innen indult útjára a faluÉPÍTÉS is, a győri egyetem nyári építőtábor sorozata.

Az egyetem után megmaradt a kapcsolatotok a műteremházzal?

Mindannyian hamar visszakerültünk az oktatásba. A győri képzés vonzó volt, fiatal oktató társaság, jó hallgatók, közös munkák. Már hallgatóként is dolgoztunk együtt pályázatokon, bedolgozóként projekt alapú munkákon. András, Józsi és Ádám főállású oktató volt, a többiek külsősként vettek részt az oktatásban. Jelenleg állandóként csak Ádám tanít a győri képzésben, de minden velünk dolgozó munkatársunk itt végzett, fontos, hogy a generációváltás ellenére van egy közös tudásunk, ugyanabból a közösségből, háttérrel jönnek, mint mi.

Hogy jött létre a saját irodátok?

Ez is egy tanulási térhez köthető: a MOME Campus pályázatra összefogtunk és inspirálóan, hatékonyan ment a közös munka (nem nyertünk semmit) – így lett a műteremházban „megtanult” közösségnek egyértelmű folytatása CAN. Identitásunk éppen ez a közösség, miközben mindannyiunknak van erős saját karaktere. Az első öt évünkben fel kellett építenünk, meg kellett tanulnunk a közös szabályrendszert, ez az öt év a kapcsolat kialakulásáról szólt. Ez sokszor nem egyszerű, az alapító csapatból is eggyel kevesebben lettünk, a munkatársainkkal is folyamatosan dolgozunk ennek a kapcsolatrendszernek a működtetésén. Munkamódszerünk is fejlődik: az első két évben szinte mindent együtt csináltunk, mára egy-egy nagy feladatnál sem vagyunk már jelen mindig mind az öten, általában közülünk ketten-hárman, plusz három tervező építész munkatárs alkot egy projektcsapatot.

A gyakorlatban, hogy dolgoztok együtt?

Öt év után változott a munkamódszerünk. Addig fiatal irodáról beszéltünk, onnantól mondjuk már inkább dinamikusról. Nagy lépés, hogy már nem mi viszünk mindent, teret és felelősséget adunk a velünk dolgozóknak, igyekszünk a tudást szabadabban, bőkezűbben átadni. A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy mind a tervezési feladatok, mind a közösségi tervezési projektek egyes részeit a munkatársaink végzik, velünk egyeztetve, de önállóan. Az a célunk, hogy az irodában mindenki megtapasztalja, hogy az aktív cselekvésre kell koncentrálni és így együtt legyünk jelen a közoktatásban, az építész- és pedagógusképzésekben, a kamarában, szakmai szervezetekben. 10-15 között mozog a létszám, és bár idéntől megnyílt a budapesti irodánk, ezzel együtt is kb. ezt a léptéket szeretnénk tartani.

Mi az oka, hogy Győr mellett Budapesten is nyitottatok egy műhelyt?

Eddig főleg Észak-Nyugat Dunántúlon voltak a munkáink, szeretnénk a kapcsolati hálót kiterjeszteni. Győr viszont fontos, a tértörténet tovább íródik, megalakuláskor fel se merült, hogy elhagyjuk a várost. Eleve úgy választottuk az iroda helyét, hogy jól „látszódjunk”: a belvárosban, a földszinten, utcai ablakokkal. Az első évek fontos eleme volt a jelenlét, a hajnalig világító lámpa fontos marketing jelzés. Mivel vannak győri házaink, a járókelő összekapcsolja azokat a jelenlétünkkel. Akik velünk dolgoznak, mind a győri egyetemen végeztek. Számunkra természetes a lokálpatriotizmus, több győri irodával is együttműködünk. De ahhoz, hogy a magunk választotta területeken, a tanulási terek reformjában hatékony előrelépést tudjunk elérni, a fővárosban kell jelen lennünk. A budapesti csapat feladata jelenleg a tanulási terekről szóló anyag megalkotása, amihez már számos projekten keresztül szereztünk és folyamatosan szerzünk tapasztalatot. Ezt szeretnénk összefoglalni, mert hiányzik az alapszókincs – nemzetközi viszonylatban is – ahhoz, hogy beszélgetni tudjunk a tanulási terekről, pedig ez az oktatás korszerűsítésének alapja.

Hogy jellemeznétek a CAN munkáinak karakterét?

Számunkra a legfontosabb a tervezési módszertan, vagyis nem az esztétikumban jelenik meg az irodára jellemző közös vonás. A munkát minden lehetséges alkalommal közösségi tervezéssé tágítjuk. A mosonmagyaróvári piarista iskola terve (ami sajnos nem valósult meg), vagy a szentpéterfai iskola hasonló módszertannal készült, és ezt alkalmazzuk a Bazalt Iskola programunkban is. Jelenleg húsz közösségi tervezési projektünk van folyamatban, elsősorban iskolákkal. A módszertan az idők során rengeteget csiszolódott, optimalizálódott ahhoz, hogy valós válaszokat kapjunk. A produktumon egyértelműen mindig látszódik, hogy magunktól nem raktunk volna össze ilyen házakat. A nagy szűrőn átengedve, amit a közösségi tervezés jelent, más minőség jön létre. Ez nem a klasszikus építészeti attitűd, mi ebben látjuk a magunk specialitását.  

Miért fontos ennyire számotokra a közösségi tervezés? Mi motivál titeket ebben építészként?

Az építésznek az a feladata, hogy megtanulja megérteni és megtervezni a tereket.

Jellemzően megbízónak készítjük, akivel beszélgetni kell, hogy rá tudjuk szabni tereit – megbízói közösségek esetén e kommunikáció módszere a közösségi tervezés. Ez nemcsak a használattervezés, a tervezési program létrehozása során fontos, de építészetileg is visszahat: amit a felhasználóktól tanulunk közben, az erősen formálja a házainkat és építészeti viselkedésünket is.

A másik, amiben hiszünk és gyakoroljuk, a közös építés. Azért kell, hogy mindig építsünk valamit a valóságban is, mert az építés túl nagy dolog ahhoz, hogy egy ember csinálja, itt a csapatmunka természetes. Minden évben építettünk gyakorlatban valamit, ott mi emeljük a gerendákat is. Ez is folyamatos öntréningezés, egyébként a közös építést még a multik is használják, mert rájöttek a nevelő hatására: miközben mások számára hasznot teremtenek, összekovácsolódik a közösség.

A gyakorlatban milyen közösségi projekteket visztek?

Három szálon futnak a munkáink: a Bazalt Iskolának nevezett kültéri tanulási terek, amit a Balaton-felvidéken folytatunk, a győri könyvtár partnereként 11 iskolával dolgozunk, a KTT – Közösség Tér Település – programban pedig építész mentorként veszünk részt. Jelenleg kb. heti két nap közösségi tervezés Győrben, két nap a Balaton-felvidéken, de Budapesten is túl vagyunk az első alkalmainkon.

Mikor marad időtök építészirodaként pénzt keresni?

Az oktatásban valóban nincs pénz, az hosszú távú befektetés. Tervező építész iroda vagyunk, a legtöbb irodához hasonlóan mindenevők, így léptékben és funkcióban is sokféle munkán dolgozunk, illetve hál’ Istennek egyre több építkezésre járunk művezetni. Az iroda korából is fakad, hogy a nagyobb lélegzetű munkáink közül is megépültek már házak.

A műemlékek közül a Soproni Múzeumnegyed most kapta meg a BIG SEE Award legjobb kulturális épületnek járó nemzetközi díját. A Tűztorony tövében egy rendszerré kapcsolt három épületben egész európai történelmünk tetten érhető az ókori, középkori és barokk rétegektől a 20. századi Velencei Charta szellemében történő rekonstrukcióig. Irodánk első nagy munkája volt ez, amelyet a soproni archi.doc építészirodával, Józsa Dávid vezető tervezővel vittünk végig. Így mindjárt az elején tanulhattunk arról, hogy az együttműködés építészirodák között is lehetséges – ezért a tapasztalatért azóta is hálásak vagyunk. Az összetett történeti struktúrák felfejtését és korszerű életben tartását most Mosonmagyaróváron folytatjuk: elindult az ottani Piarista Gimnázium bővítés építése. Az iskola belvárosi műemléki épületegyüttesének tervezése során két szempontrendszer egyensúlyozása volt célunk: a meglévő épített örökség értékeinek megtartása és a 21. századi pedagógiákat szolgáló tanulási környezet biztosítása. Most pedig épp Győr egyik legfontosabb műemlékén, az egykori Vaskakas Taverna rehabilitációján dolgozunk.

A múlt és a jövő terei egyaránt foglalkoztatnak minket. Mérföldkő volt számunkra a győri Mobilis (építész: Görbicz Máté, Kund Iván Patrik, Nagy Iván, Szabó Dávid) új, robotikai és AR/VR oktatóközpontjának belsőépítészete, amellyel a tanulási táj lehetőségeit importáltuk Magyarországra. A tervezési programban folyosós-cellás rendszerként megfogalmazott tér helyett a fenntartóval és a leendő pedagógusokkal együtt egy jól felépített pedagógiai dramaturgiát képeztünk le kisebb-nagyobb, nyitottabb-zártabb térbővületek áramló terében.

Tér és tanulás komplex rendszerének számunkra legfontosabb példája jelenleg a Szentpéterfai Általános Iskola. A közösségi tervezésben megfogalmazott igényrendszerre olyan előremutató téri-pedagógiai válaszok épültek az alsós és felsős tanulóházban, mint a Sutos Tanterem, a Forgó Tanterem vagy az informális tanulást, közösségi létet szolgáló Tanulási Táj, amelyek nemzetközi szinten is sok újdonságot hoznak az iskolaépítészetbe.

Szentpéterfa már nem Győr környéke – merre dolgoztok még?

Észak-Nyugat Dunántúlon van a legtöbb munkánk. Pannonhalmán, ahol a fejlesztések hangsúlya az Apátságról mostanra a településre tolódik, az elmúlt években több projektünk is volt. Ezen a helyen, ahol az apátság és város erőtere találkozik, főleg nagyobb léptékű, többlakásos lakóépületen dolgozunk. Úgy gondoljuk, nem szabad eltolni magunktól a befektetői építészetet, ebben is elmegyünk a falig. Feladatunknak tekintjük, hogy érzékenyítsük a piaci alapon gondolkodó és döntő megbízói réteget is, és itt is emeljük az építészeti minőséget, amely elsősorban a térszervezésben tud megjelenni. Józsi főépítész Pannonhalmán, ez is tudatos vállalás, hiszünk abban, hogy vállalni kell a szakmai jelenlétet a kamarai munkában is részt veszünk.

Ugyanezen okokból Győrben is épülnek társasházaink is, ahol néha még városépítészeti léptékben is volt lehetőségünk nagyobb területek átfogó tervezésére. Szerencsénk van, hogy vidéki városban is létezik olyan réteg, aki hajlandó egy kevéssel többet áldozni a karakteres lakókörnyezetéért – mint például a Marcal Park vagy a Mátyás téri épületegyüttesünk.

Hosszú és összetett kalandunk a Nagykovácsi Cserkészközpont, ahol a cserkészek által képviselt természeti nevelés mentén egy új világ nyílt meg számunkra tér és pedagógia összefüggéseiben – ez biztosan hozzátesz a Bazalt Iskola kültéri tanulási rendszeréhez is. A műemlék kastély és környéke, a természetvédelmi terület, a közparkként megnyitott kastélypark fenntartható gondozása hatalmas kihívás, amiben rengeteg egyensúlyoznivaló között született meg a Magyar Cserkésszövetség országos hálózatát szolgáló új oktatási- és szálláskomplexum terve.

Amit ti csináltok, az valóban egyedülálló a magyar építészeti palettán, akár az oktatási fókuszt, akár a közösségi tervezés volumenét tekintve. Sokfélének tűnik, amivel foglalkoztok, és talán távolinak az építészettől, mégis, mindez egy irányba mutat, egy történetté szövődik össze. Hogyan lehet mindezt időben, a gyakorlatban összeegyeztetni, és mik a távlati céljaitok?

Dúll Andrea, a magyar környezetpszichológia első számú szakembere, akivel szinte minden tanulási terünkön együtt gondolkozunk, mondta rólunk, hogy

„mi valójában már nem is építész iroda vagyunk”.

A téri fejlesztést célozzuk minden fronton. Abban hiszünk, hogy cselekedetre kell rábírni az embereket. Ki kell nyitni a közoktatás keretrendszerét, megtanítani a fiatalokat a döntés, felelősség képességére. Hiszünk abban, hogy ehhez építészként hozzá tudunk tenni az általunk tervezett, újfajta tanulási módszertanokra szabott innovatív téri rendszerekkel. Ehhez újszerű oktatásra van szükség, amiben alapvető a szerepe azoknak a tereknek, ahol ez az oktatás folyik.
 
A tanulási terek kutatása a munkánkban a közösségi tervezéssel azonos súlyú. Azt szeretnénk elérni, hogy a tanulási terek tudatosan használt felületek legyenek. Ha lassan is, de megismerhetővé kell tenni ezt a tudást és szemléletet, ehhez pedig megépült házak kellenek. Végtelen optimizmussal nagy innovációkban gondolkodunk, és most tartunk ott, hogy végre kezdenek megvalósulni az általunk tervezett tanulási terek.  A tanárokban nagy nyitottság van, jók a tapasztalataink. Magyarországon több ezer általános iskola van, irreális, hogy mind meg tudnak újulni térileg, de valahol el kell kezdeni.

A kültéri tanulási helyzetek kisebb térigényűek, de általuk egészen új világ nyílik meg, és ez átalakítja a szemléletet – erről szól a Bazalt Iskola, amelyet a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program által nagy lendületet kapott. Itt a közoktatásban működő, jellemzően falusi iskolák számára fejlesztünk kültéri tanulási tereket és hozzájuk kapcsolódó módszertanokat – természetesen közösségi tervezésben. Ezáltal sokkal kisebb befektetési költségből mégis meg tud valósulni, hogy ezeknek az iskolaközösségeknek is legyenek korszerű tanulási terei és tapasztalatai. Nem titkolt célunk, hogy tíz-tizenöt éven belül minden harmadik iskolában létrejöjjön külső tanulási tér – három már kész, hat továbbinak most gyártják az anyagait, hogy aztán a diákokkal együtt meg is építsük őket.

Az iskolaépítészeti közösségi tervezéseken túl szükség van a pedagógusok és döntéshozó politikusok edukációjára is. A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán az új óvópedagógus és általános iskolai tanító képzésekben dolgozunk a természeti és épített környezeti nevelés tanításában, konferenciákat szervezünk és jelenleg is dolgozunk egy olyan ismeretterjesztő anyag megalkotásán, amely a tanulási terek világába vezet be minden érdeklődőt, feltárja ezek lehetőségeit és a társadalmunk ebből fakadó felelősségét.

Reméljük, hogy a terek és tanulás összefüggésrendszerének megismertetésén keresztül előrébb tudunk lépni – és a sok felújítandó és új iskola közül egyre több izgalmas tanulási teret tervezhetünk.

CAN Architects | Web | Facebook | Instagram