A Paradigma Ariadné a tőle megszokott bátorsággal nyúlt a feladathoz.
Egészen az antik színházakig nyúlt vissza a Paradigma Ariadné csapata, amikor a Városmajori Szabadtéri Színpad és környezetének megújítására kiírt ötletpályázatra adták be tervüket 2019-ben. Olyannyira, hogy az általuk tervezett épület nemcsak színházként funkcionálna, hanem az előadások idején kívül bárki által szabadon bejárható, használható lenne. De hogyan kapcsolódik mindehhez Árkay Aladár és miért terveztek az épülethez egy külön betűtípust is?
 |
A Paradigma Ariadné csapata komplex tervben gondolkozott, amikor a Városmajori Szabadtéri Színpad lehetséges megjelenését gondolták el, így egy színházterv, köztérterv és ezt a kettőt összekapcsoló betűtípus terve is elkészült. A tervezési folyamatot és a koncepciót három dolog alakította: a vitruviusi színház, az Árkay Bertalan és Árkay Aladár által tervezett templomegyüttes közelsége, valamint a Városmajori Szabadtéri Színpad neve. Utóbbi az egyetlen kézzelfogható elem, amely identitást ad ennek a szabadtéri színháznak, és viszonyba helyezi a többi budapesti szabadtéri színházhoz képest.
A színház építészet történetében az első színházak nyitottak voltak. Az antik színház, de még Shakespeare Globe Színháza is szabadtéri volt, abban az értelemben, hogy nem volt állandó fedése. Éppen ezen tulajdonságuk miatt egy másik funkcióval is bírtak: az előadások idején kívül köztérként működtek.
 |
A koncepció
Az alaprajzi szerkesztés antik logikáján túl az antik színházak közterekkel kapcsolatos egyneműségét tekintette fontosnak a Paradigma Ariadné. Olyan épületet akartak tervezni, amely az előadások idején kívül szabadon bejárható, bárki által használható. Ehhez a legalkalmasabb eszköz az árkádsor határoló felületként való értelmezése volt a legalkalmasabb. Ezáltal a park területén egy másik kapcsolat is létrejön: az Árkay Bertalan által tervezett templomépülettel és azzal az árkádsorral, amely Árkay Aladár régi templomához kapcsolja.
Az árkádsor alapvetően archaizáló elem. Ám, ahogyan Árkay Bertalan használja, kétségtelenül modern ízt kap. Különösen akkor, ha nem csak a városmajori Jézus Szíve templomot vesszük figyelembe, de Árkay Bertalan többi megépült templomát és templomtervét is. Az ifjabb Árkay kifejezett innovátora volt az árkádnak és az íves nyílások sorozatának, mint építészeti elemnek. Árkaynak ezt a szellemiségét akarták a Városmajori Szabadtéri Színpad új épületének identitásává tenni.
A Paradigma Ariadné Árkay modernizáló árkádsorát vette alapul az alapvetően antik szabadtéri színpadi tervezése során, és ezt kortárs megközelítéssel vegyítették. Ez az épület márkásítása, szöveggel való feliratozása lett. A 2000-es évek nemzetközi, és így a magyar, építészetet is áthatotta az épületek felületén megjelenő épületléptékű feliratok alkalmazása. Ezek szorosan összekapcsolódtak a digitális tervező eszközök elterjedésével és ezen eszközök betűkezeléssel kapcsolatos szabadságával. Bárki könnyedén létrehozhatott betű és szó formájú pilléreket, falszakaszokat. Köszönhetően annak azonban, hogy a kortárs építész képzésekben sem grafikai, sem tipográfiai alapozó oktatás nem kap helyet, így a kor építészei örömmel terveztek feliratot Arial, rosszabb esetben Comic Sans betűtípussal, gyakran ügyet sem vetve az adott betűtípus eredeti szóközeire, arányaira.
Ennek ellenére a tervezők azt gondolták, hogy nem a felvetéssel volt baj. Az épületen megjelenhet felirat és ez működhet építészeti elemként is. Ekkor azonban a betűtípus alkalmazásának nem pusztán egy ad-hoc, a tervezők számára tetsző betűtípus kiválasztásából kell állnia. A feliratként megjelenő betűnek tervezési kérdéssé kell válnia.
Ebből az okból kifolyólag tervezték meg a pályázati anyagukhoz a Városmajori Szabadtéri Színpad saját, alapvetően moduláris, display, egyedi betűtípusát, az Árkay1933 betűtípust.
A betűtípus tervezésének legfontosabb szempontja volt, hogy egyszerre működjön egy felirat betűjeként, érvényesüljenek rajta a tipográfia alapelvei, valamint ha falszakaszban tűnik fel, akkor egyenletesen kiosztva, az árkádsor nyílásaként építészeti elemként is értelmezhető legyen. Ezeknek a tervezési folyamatoknak köszönhetően létrejött egy, a Városmajor történetéhez és építészeti elemeihez igazodó, a színház történetiségét is megidéző szabadtéri színpad, amely kortárs módon hordozza magán saját nevét, és így brand, valamint marketing-kommunikációs értékekkel is bír.
Az épület telepítése és funkcionális működése
A tervezők szerint a színház jelenlegi helyszíne megfelelő az új színház elhelyezésére. Felesleges költségnek tűnik a meglévő színház elbontása, a terület rekultiválása, valamint ezzel párhuzamosan egy ma még gyakorlatilag zöldmezős másik terület beépítése a parkon belül. Ez a meglévő park terheltsége és működése miatt sem tűnik logikusnak. Ehhez hasonló meglátások vezették a tervezőket arra is, hogy a meglévő épületállományból a jelenlegi modern kiszolgálóépületet meghagyták, mivel kielégítő állapotban van. Csak azokat az épületeket bontották el, amelyek egyértelműen a színház jelenlegi kényszerű működése miatt jöttek létre vagy maradtak meg a területen, és ezek helyére tervezték az új színház épületét. Ennek eredményeként a színház egy saját, nagy méretű térrel is gazdagodott, amely az irodaépület és a szabadtéri színház új épülete között jött létre. Ez a tér előadások között köztérként, ám előadások alatt a színpad nagyméretű szabadtéri backstage-eként működik.
A meglévő épületben kapott helyet a színház teljes üzemeltetéséhez szükséges helyiségek jelentős része, az irodák, az öltözők, a próbatermek. Az új szabadtéri színház épületének tervezését egyfelől a fentebb is kifejtett koncepció alakította, másfelől a szükséges funkciók működésének biztosítása. A színpad tér egy 10x20 méteres színpadot képes magába foglalni abban az eseteben, ha ott színi előadás van, míg a lelátó 600 férőhellyel rendelkezik. A lelátó karéja alatti épületrészben kaptak helyet a közönségforgalmi mosdók, a jegyárusítás, valamint a kávézó.
Ez alatt a szint alatt a pinceszinti díszlet raktár, amely a nézőtér karéja által körülölelt félkör alakú területen található hidraulikus liften keresztül tárható fel. Ezt a területet egy antik színház esetében orkhésztrának nevezzük, nem véletlenül, hiszen ott kapott helyet az énekkar. Tekintve, hogy a Paradigma Ariadné tervein ezen a területen található a hidraulikus félkaréjú emelő, így szükség esetén a liftet félig leengedve zenekari gödör is kialakítható az előadásokhoz. Az épület teteje pedig a lelátón keresztül folyamatosan megközelíthető, így felül egy egybefüggő terasz kapott helyet. Ezen felosztások alapján az épület működése a következőképpen alakul:
- Ha nincs előadás az árkádsor nyitott.
- A színpadtér, a lelátó és a tetőterasz szabadon bejárható és átközlekedhető.
- Az emberek találkozhatnak, beszélgethetnek benne.
- A karéj alatt a kávézó működik, kávénkat elfogyaszthatjuk a zárt térben vagy az árkádsor alá kihelyezett asztalok egyikén, esetleg kérhetjük elvitelre és elkölthetjük a tetőteraszon.
Ha előadás van, vagy elkezdődött az előadásra az előkészület, esetleg a próbálják a darabot a kávézó továbbra is zavartalanul üzemel, a kávézó előtti árkádsor továbbra is bejárható. A színpad körüli tér a lelátó, a színház épület és a modern épület közötti köztér, valamit a tetőterasz azonban nem megközelíthető. Ekkor a raktár felől a hidraulikus emelőn keresztül a színpad szabadon rendezhető a díszletraktárból. Az árkádsor tervezett nyílásmérete pedig lehetőséget teremt arra, hogy akár egy 12 tonnás kamion is beálljon a színpad térre és onnan is rendezhető legyen a színpad. Előadás alkalmával a hidraulikus emelő lehet teljesen a felszínen, ekkor felülete a színpad részévé válik, és lehet félig leengedett állapotban, ekkor zenekari árokként működik. Hogy a vegyes használatú terek minél ellenállóbbak legyenek, a köztérhasználat viszontagságainak a teljes épület szerkezetei és felületei látszóbetonból készülnek, a lelátó székei pedig egyszerűen slaggal moshatók.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
