Salgótarján modern építészete 1945-1990.
Kedves László Könyvműhelye újabb kötettel jelentkezett. A Salgótarján modern építészetét bemutató kötet hiánypótló kuriózum, Hartmann Gergely írásai és Gulyás Attila fotói méltó mementót állítanak a különleges huszadik századi építészeti skanzennek, amely többé-kevésbé máig funkcionál. Hogy mennyire, arról a sétakönyvvel a zsebében bárki meggyőződhet, és érdemes is útra kelni.
New York? Chicago? Nem, Salgótarján! Az erre fogékony szemlélő olyan dinamikus építészeti részleteket találhat a hajdani iparvárosban, amelyek tőlünk nyugatabbra is bőven megállnák a helyüket. Erről saját szememmel győződhettem meg néhány éve, az Art Magazin építészeti túráján, amikor döbbenten szembesültem azzal, amit a nyolcvanas évek kötelező osztálykirándulása alkalmával észre sem vettem, egyedül a bányamúzeum előtti hosszas ácsorgás hagyott bennem nyomot.
Nem csoda, akkor ez és az ehhez hasonló városi táj volt az életünk mindennapi kerete, és valljuk be, nagyon keveseket érdekelt. Azt aztán végképp nem vettük észre, hogy történetesen Salgótarján éppen kivételes a szocialista iparvárosok sorában. Az eltelt idő azonban felértékelte e város építészeti hagyatékát, az utóbbi évek ellenséges narratívája a szocialistának bélyegzett építészettel szemben pedig kifejezetten dacos rajongásra készteti azokat, akik valamilyen perverz oknál fogva épp e korszak építészetéért lelkesednek.
Persze azt sem árt, ha a lelkesedést szakavatott kommentátorok terelik mederbe. Kedves László már jónéhány kifejezetten igényes kötettel lepte meg az építészet iránt érdeklődőket, melyek nem korlátozódnak ugyan a huszadik századra, de az kiemelkedő helyet foglal el benne. Hírt adtunk idén a Brutalizmust bemutató kötetről (szerzője Branczik Márta, fotók Batár Zsolt), amely a 10+1 Budapest sorozat indító kötete, és a szerkesztő számára kedves (bocs!) korszakkal, illetve irányzattal kezdett.
Hasonló formátummal jelentek meg Zubreczki Dávid Templomséta-könyvei, vagy Kovács Dániel szecessziós, illetve art-deco Budapest munkái, más és más válogatottan kitűnő fotósok képeivel. A könyvek közös jellemzője az igényes kivitel mind a szöveg, mind a fotóanyag, mind a grafika, illetve tördelés tekintetében. Ebbe a sorba illeszkedik Hartmann Gergely és Gulyás Attila munkája, és az ismertetést itt akár be is lehetne fejezni, hisz az alkotók személye eleve garancia volt arra, hogy a megszokott színvonal ezúttal sem fog csorbulni.
  |
Hartmann Gergely Győr modernizmusát feldolgozó kiállításaival és egyéb publikációival a korszak szakértőjének számít. Ezúttal hat sétaútvonalra fűzi fel a város említett korszakbeli, említésre érdemes épületeit, melyek együttesen valóban lefedik a teljes időszakot a szocreáltól a rendszerváltásig. Ugyanakkor míg Dunaújváros elsősorban a szocreál, addig Salgótarján inkább a Kádár-kor építészeti mementója, azzal együtt, hogy mint azt a könyv számos ponton hangsúlyozza, ez a fajta építészet a nyugati világban is hódított, általánosan jellemző volt, egyszerűen a kor terméke. Salgótarjánban ráadásul igényes darabjai épültek meg, egységes várostervezési koncepció nyomán és kiváló tervezők közreműködésével.
A válogatás arra is jó példa, hogy ahogy egyetlen építészeti korszakot sem ítélhetünk meg zusammen kiemelkedőnek vagy sivárnak, úgy a huszadik század második fele is kiérlelt időtálló főműveket az átlagos minőség mellett. Salgótarjánba több jutott az átlagnál, sok esetben az építészeti nívón túl minőségi anyaghasználat, ugyanakkor az idő múlásából eredő dilemmák, a romlás, a hasznosítás problémái is szembeötlők.
Apropó, szem… az effajta könyveket többnyire úgy szokás forgatni, hogy pörgetjük a lapokat, és ahol a szem megakad valamin, ott beleolvasunk. Ehhez Gulyás Attila fotói, melyet a könyv egyik méltatója egyenesen „műtárgyfotóknak” titulált, kiváló sorvezetőt nyújtanak. Mivel a műfajnál fogva minden épületről csak egy kép kerülhet az oldalakra, annak az egynek kell sűrítenie a lényeget. A fotó így egyenrangúvá válik a szöveggel, olyan fotós szemre van szükség, aki „építészül” jól beszél. A kötet arról vall, hogy Gulyás Attila ilyen fotós. Érdekes módon nem a szakmában viszonylag közismert, nagy házak képei a leglátványosabbak, hanem kevésbé ismert, kisebb léptékű, ám annál izgalmasabb házaké.
Amit az építészet műfajánál fogva sem a fotók, sem a nagyon alapos bevezető tanulmánnyal és közérthető, élményalapú leírásokkal megajándékozó szöveg nem tud igazán átélhetővé tenni, az maga a városi tér, amely Salgótarjánban nagyon is fókuszban van. Itt nem pusztán jó, kevésbé jó és kiváló házak épültek, hanem terek és térfalak, melyeket csak élőben lehet igazán értékükön kezelni.
Tanulság ez arra nézve, hogyan gondolkodott a huszadik század, miért disszonáns sokszor a modern épületek illeszkedése a történeti környezetbe, és hogy nézett ki mindez, ha nem pusztán panelos lakótelepet, hanem egységes városszövetet alkottak a tervezők. Ennek megtapasztalásához azonban már oda kell utazni, ami a mai benzinárak mellett már nem olcsó mulatság, de még mindig egyszerűbb, mint az óceán túlpartjára eljutni. Salgótarján egyes részei igazi filmdíszletbe illő miliővel várnak, érdemes útra kelni, feltétlenül a könyvvel a zsebben.
Szöveg: Hartmann Gergely
Fotók: Gulyás Attila
Kiadta: Kedves László Könyvműhelye, Budapest 2022.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
