A Lissoni & Partners iroda felhőkarcolója egy szinte önellátó kertváros, amiben még jól felszerelt kórház is található.
A Skyhive 2020-on shortlistre került magyar ANTItecture projektet, a Budapest szívébe állított felhőkarcolót már megírtuk, ezúttal viszont nézzünk meg közelebbről egy, szintén azon a versenyen szerepelt olasz tervet, a Lissoni Casal Ribeiro toronyházat, amit az alkotói szándék szerint inkább egy „vertikális ökoszisztéma”, függőleges kertekkel.
Az idén harmadszor kiírt Skyscraper Challenge a magasépítési struktúrák legfrissebb, egyedi szemléletű tervezését díjazza. A résztvevőknek a sablonoktól eltérő, lehető legkorszerűbb épületeket kell tervezniük, különleges technológiákkal, anyagokkal, térszervezéssel, esztétikával. Kiemelten figyelmet kap a fenntartható rendszerek innovatív tervezése, valamint a gazdasági, társadalmi és kulturális problémákra való érzékenység.
Az olasz Lissoni & Partners iroda terve sem egy egyszerű felhőkarcoló, sokkal inkább „egy valóságos ökoszisztéma, építészet és természet integrálása, egy új realitás, amiben a környezet és fenntarthatóság eggyé válik az ősi élőhely újrafelfedezésében”, hangzik az iroda hipotézise.
A projekt egy fát idéz, és nem csupán szimbolikusan. Megjelenik a törzs és az ágak, mi több, ebből épül fel a struktúra, ezekből fejlődik ki maga az épület: elnyeli az esővizet, akár egy fa, energiát gyűjt a napból és a szélből, hogy elektromos árammá alakítsa a maga számára.
A pályázati kiírás értelmében az épületet városi környezetbe, egy 130x80 méteres telekre tervezték. A felhőkarcoló az elsődleges funkcióknak otthont adó központi magból fejlődik ki, amelyet hatalmas függőkert vesz körül, kívülről acélkábel függönnyel támogatva. Ez utóbbi egyaránt bír szerkezeti és esztétikai funkciókkal.
A külső és belső terek egyensúlya egy lényegében önellátó kertvárost alkot.
Az épületen belüli funkciókat vertikálisan osztották el: az alsóbb szintekre kerültek a közösségi és kulturális terek, míg közvetlenül felettük találhatóak a talaj nélküli művelési rendszert használó zöldségeskertek, ezzel is csökkentve a megtermelt növények nehézfém-szennyezettségét. A felsőbb szinteken sportolási lehetőségeket alakítottak ki, no meg egy jól felszerelt kórházat, amit szintén csupa zöld vesz körül, és a tervezői szándék szerint bármilyen egészségügyi vészhelyzet kezelhető benne.
Nincs még vége: még feljebb oktatási tereket – iskolát, sőt egyetemet – találunk, míg a 20. emeletre kerültek az irodák és co-working helyiségek. Végül a legmagasabb szinteken helyezték el a lakásokat, figyelembe véve a „fenséges kilátást”.
A szabad levegővel való óriási érintkezési felület, a kórház és az önellátó funkciók egyértelműen reagálnak a jelenkori történelemre, amennyiben a Lissoni Casal Ribeiro tervezőcsapata szerint 2020 és az új világjárvány leleplezte a struktúráink gyengeségeit, hiányosságait, és ami miatt most újragondolhatjuk a városainkat és az infrastruktúránkat.
Ezért alkottak egy, az energiát előállító, optimalizáló és újrafelhasználó rendszert, egy tökéletes mikroklímát, amely szűri a levegőt, elnyeli a szén-dioxidot, szabályozza a páratartalmat, újrahasznosítja az esővizet, hogy újból felhasználja a növényzet öntözésére, továbbá védelmet nyújt az erős napsütéssel és a város zajával szemben.
A Lissoni Casal Ribeiro toronyház kortárs módon reflektál a városi terek fejlődésére; igényeit, törekvéseit tekintve sokkal emberibb, jobban tiszteli a természetet és az időt. E tekintetben még az ökoszisztémánál is több: egy társadalmi és gazdasági folyamatokat magában foglaló, az életminőség javításának igényével fellépő kulturális vízió. Nem pusztán fenntartható építészet, sokkal inkább modus vivendi.
Projekt: Lissoni Casal Ribeiro
Csapat: Piero Lissoni, Joao Silva, Fulvio Capsoni
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
