TOP TRIÓ elnevezésű sorozatunkban mindig egy-egy általunk felkért építésziroda fejti ki a véleményét három kedvenc épületéről – építészek építészekről.
Építészek méltatják kortársaik munkáit, kiemelve a 2021-ben, illetve a közelmúltban megvalósult három kedvencüket – ez a TOP TRIÓ. Ezúttal Török Áron építészt (OPEN WORKS) kérdeztük.
Sokféle körülmény szerencsés együttállása folytán a mai, székelyföldi, építész szcéna a gazdasági súlyánál nagyobb jelentőségre tett szert Romániában. A Larix studio ajánlásában, a feltörekvő generáció munkáin keresztül láthattuk ennek az építészetnek a változatosságát. Az általam választott három alkotás közül csak egy székelyföldi, de reményeim szerint mégis jól szemléltetik azt a sajátosan erdélyi, kortárs, szellemi közeget, amelyben a székelyföldi építészek a munkájukat végzik.
1. CH9 kávézó, Brassó (Románia)
Építészet: JB Arhitectura – Johannes Bertleff, Ana Potoschi, Adrian Ianchiş, Dragoş Oprea, Raluca Grecea, Olsefszky Edmund
Fotó: Cosmin Dragomir
Szöveg: Török Áron
„Külföldi tapasztalattal rendelkező építésznek sokszor lehet az az érzése Romániában, hogy a műszaki társadalom, a nem tartószerkezeti épületszerkezetek tekintetében a lovak közé dobta a gyeplőt, és intézményi keretek között végleg lemondott a műszaki ismeretek napra készen tartásáról. Ez egyrészt tragikus következményekkel jár az általános építészeti minőségre, másrészt viszont jótékonyan hozzájárul a kézműves technikák tovább éléséhez és felszabadító erővel bír az elkötelezett építészek számára, akiknek így minden munkánál alkalmuk nyílik egyedi, építészeti víziót építeni, típusmegoldások zsarnoksága nélkül.
A brassói Fekete templom urbánus udvarterét övező, evangélikus egyházi tulajdonban lévő, történelmi ingatlanok közül többet is Johannes Bertleff és társai újítottak fel. Ezek közül a szenzációs műemlék felújítások közül én a 9. szám alatti, hajdani lakóépületet választottam, amely kávézóként épült újjá. A kézművesség és az alkotó invenció netovábbja ez a ház. A felvételek magukért beszélnek, én egy kevésbé nyilvánvaló részletre hívnám csak fel a figyelmet: a történelmi, vízcsendesítővel épített tetőszerkezet geometriája lehetővé tette, hogy a tetősíkok hőszigetelését egy új, külső héjazat építésével oldják meg, így belülről továbbra is látható maradt az eredeti cserépfedés, mintha csak a régi padláson üldögélnének a vendégek.”
  |
2. Serestej kúria, Sepsiszentgyörgy (Románia)
Építészet: Wegroszta László-Mihály
Fotó: Wegroszta László-Mihály, Török Áron
Szöveg: Török Áron
„A Serestéj kúria Sepsiszentgyörgy egyik legrégibb fennmaradt lakóépülete (1794). Az alsó-háromszéki, történelmi lakóházakhoz hasonlóan, eredeti formájában, ez az épület is ugyanazt a szász tipológiát követte, mint az előző, brassói példa. A felújítást tervező Wegroszta László viszont teljesen más elvek mentén végezte a munkáját. A Székelyföldre jellemző, szűkös anyagi körülmények között zajló tervezés és kivitelezés során egy pillanatig sem merült fel az épület publikálása, a tervező saját megelégedettségére dolgozott. És valóban, ezen a házon nincs semmi publikálásra érdemes szenzáció. Magától értetődő, laza természetessége, mértéktartó funkcionalitása és bensőséges szépsége annál inkább méltó a figyelmünkre. Noha – éppen nehezen publikálható karakterük miatt – ezt az egyetlen székelyföldi példát választottam, mégis azt gondolom, hogy éppen ez a csendes, kitartó elkötelezettség az építészeti minőség iránt, emeli országos jelentőségűvé a kortárs székelyföldi építészetet.”
  |
3. Nădăşan ház 2.0, Kolozsvár (Románia)
Építészet: Péterffy Miklós, munkatárs: Dőry Bálint
Fotó: Danyi Balázs
Szöveg: Török Áron
„Kedves tanárom, Major György, „közép” tankörében találkoztam először Péterffy Miklóssal, ahol külső konzulensként egyengette a tervezési gyakorlatomat. Az első konzultációnk után olyan magától értetődő fesztelenséggel és természetességgel vitt el magával Újlipótvárosba, megmutatni a Pozsonyi út premodern lépcsőházait, hogy az egy csapásra a személyes humánum és a megalkuvás nélküli, szabad gondolkodás bajnokává avatta őt a szememben, a kreditrendszer átkozottul bürokratikus közegében. Úgy mutogatta végig azokat a házakat az őszi szürkületben, mintha régi ismerőseit mutatná be nekem. Azóta sem tudok elfogódottság nélkül gondolni arra a személyes kapcsolatra, amelyet Miklós alakít ki a házaival. Mert Miklós számára a munkái nem személytelen épületeket jelentenek, hanem valódi, Péterffy-személyiséggel ruházza fel őket, mintha csak a saját személyiségéből hasítaná le azokat.
Ehhez hasonló, személyes történet a Nădăşan Timotei számára tervezett két családi háza Kolozsváron, amelyet fiatal, erdélyi építészek generációi figyeltek ámulattal az elmúlt negyed század során. Itt most én a második Nădăşan házat szeretném megmutatni. Az épület Kolozsvár belvárosa fölött elhelyezkedő Fellegvár dombjának egyik értékes, panorámás telkén épült. Az egyre sűrűbben beépülő hegygerincen a telepítési képlet (domboldalba süllyesztett lakótorony) nagyvonalúan megnyitja a kilátást a Kígyó utcán sétálók számára is. A tervező egészen bensőséges viszonya az épülettel az anyaghasználatban és a részletekben érhető tetten (pl. sosem látott, egyedi, beltéri ajtószerkezetek).”
  |
Török Áron ajánlására a sorozat következő részében Péterffy Miklós építészt (Péterffy és Dőry Kft.) kérdezzük kedvenceiről.
OPEN WORKS | Facebook
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
