10 éve adták át a jellegzetes felülvilágító rendszerrel ellátott budai sportlétesítményt, ennek kapcsán felidézzük a Tüskecsarnokról szóló írásunkat. Erről szóló cikkünk a 116-os, 2014/8-as lapszámunkból közöljük.
Új életre kelt, ami korábban már elveszni látszott. A Tüskecsarnok kivitelezése 2014. november 27-én befejeződött, átadták az épületet. A lágymányosi terület a rendszerváltás után mint az Expo számára kijelölt terület került reflektorfénybe. 1993-ban írtak ki pályázatot a csarnokra, amelyen Lázár Antal és dr. Magyar Péter (A&D Stúdió) terve nyert. Az épületek kiállítótérként funkcionáltak volna a világkiállítás alatt, hogy aztán sportközpontként és uszodaként használják őket tovább. Az Expót azonban először 1995-ről 1996-ra módosították, majd lemondták. (Egyetlen ország fejezte csak be kiállítási pavilonját a területen. A Vatikán expóépülete ma a Magyar Szentek Plébániája.)
Az uszoda építése 1995-ben állt le, egy jókora gödör kiásásán túl nem jutottak a kivitelezők. Az egyetemi épületekhez közelebb álló részen kulturális központ épült volna. A Cságoly Ferenc tervei szerint megépítendő központba szánták a Szkéné Színházat is. Az alapozás megkezdődött, de ennél tovább nem jutottak - az alapok ma is ott vannak a földben a Tüskecsarnok előtti tér alatt. A szabadtéri pályákat egy ezer négyzetméteres, kisebb csarnokot fejeztek be, ezeket a BEAC-sporttelep részeként ma is használják az egyetemisták. A Tüskecsarnok szerkezete 1996-ra elkészült, amikor a következő években megakadt a munka, először csak ideiglenes leállásról volt szó. Ám hamarosan jött a kormányzati döntés, miszerint a kevés pénz miatt az egyetemi épületek befejezése kap prioritást, a csarnok továbbépítését szüneteltetik.
A munka folytatása kétszer is közelinek látszott már: a 2002-es tornász vb-t, majd a 2006-os úszó EB-t tervezték ide. Végül mindkettő más helyszínt kapott. A BEAC sportpályáit nem számítva egyetlen létesítmény készült csak el teljesen: a földbe süllyesztett, kör alaprajzú, sárgára festett trafóház. Ez is csak azért, mert a négy blokk egy része szolgálja ki az Infoparkban megépült új irodaházak némelyikét.
A nagyjából 50-60 százalékos készültségnél, több mint 6 milliárd forint elköltése után megtorpanó, szerkezetkész épület állagmegóvására évi közel 50 millió forintot költöttek. 2007-2008 során az is felmerült, hogy a sportfunkciót elvetve, konferencia-központként fejezzék be az épületet. Erre pályázatot is kiírtak, ám végül az egyetlen talpon maradt jelentkező sem kapta meg a bankok támogatását az építkezéshez, így a csarnok továbbra is félkészen várta sorsának jobbra fordulását.
A Tüskecsarnok újjáépítése 2012-ben kapott új lendületet. A kormány döntése alapján indult el másfél évtized szünet után az épületek befejezése, egyetemi sportközpont céljára. Ennek kiviteli terveit is az A&D Stúdió készítette el.
Az épület építészeti minősége alapján jobb sorsra volt érdemes. Lázár Antal és dr. Magyar Péter természetbe simuló épületeket álmodtak a helyszínre. Már a kilencvenes évekbeli látványterveken, tervrajzokon is jól látszik, hogy földborítással, a felszín alá süllyesztve tették befogadható arányúvá a hatalmas tereket magukba foglaló csarnoképületeket. Az első tervek szerint szinte teljesen földborítású lett volna a csarnok, ám költségcsökkentés céljából ez módosult, a csarnok fém tetőt kapott, tetején jellegzetes felülvilágító rendszerrel. A küzdőteret 4 méterrel a felszín alá süllyesztették. A cél egy „hullámzó” építészeti táj létrehozása volt a területen, ahol az épületek nem hivalkodóak, nem konkurálnak egymással.
Főbejárat két oldalról is készült: az egyik az egyetemi épületek, a másik a szemközti oldalon, az edzőtermek tetőkertje felől. Ezek mellett oldalról is létesült egy kisebb és egy nagyobb, az előcsarnokot is magába foglaló bejárat. Mindezek együtt elegendő menekülési útvonalat is biztosítanak.
Az épület legszembetűnőbb ismertetőjegye a 97x65 méteres, ellipszis alakú tető. Különleges tervezést és precíz kivitelezést igénylő szerkezete két irányban hajlított tartók összemetsződéséből alakult ki. Erre korcolt fémlemezfedés került. Az ívtartók egymásra merőlegesek, rácsos szerkezetet adnak ki. Körben kettős oszlopsor támasztja alá a szerkezetet, ennek a tetejére került a 42x18 méter méretű felülvilágító rendszer, amely körülbelül 6 méter magas üvegfalú gúlákból építkezik. A csarnok nevét is adó 84 felülvilágító elem enged természetes fényt a csarnokba. Ezek alulról árnyékolóval szabályozhatók, éjszaka pedig színes LED-fényekkel megvilágíthatók. A tetőszerkezet tervezői dr. Kollár Lajos és Andreánszky Imre voltak.
A nézőtér alatt körbefutó folyosóról nyílnak a kiszolgáló helyiségek, raktárak. A hátsó főbejáraton keresztül az edzőtermek feletti tetőre juthatunk ki – ide mára eredetileg is zöldtetőt álmodtak, ami szerencsére meg is valósult. A tető síkjából három építmény magasodik ki. Az első egy olyan torony, amely lépcsőházat, liftet és füstelszívó szellőzőt rejt. Ezen keresztül a mozgássérült vendégek vagy a paralimpiai sportolók juthatnak le az öltözők és edzőtermek felé. A másik kettő pedig lépcsőháznak, illetve liftaknának épült.
A körülbelül 73x117 méteres, téglalap alaprajzú edzőtermi szekció is részben föld alá süllyesztett. Területére jellemző, hogy ekkora helyen akár két hipermarket is nyílhatna. A közlekedő folyosók a tér felosztását, az egyes termek megközelíthetőségét is szolgálják, de falai tartószerkezetként is funkcionálnak. A termek így közbenső alátámasztások nélkül épülhettek meg. E zóna funkciója a kilencvenes évekbeli tervekhez képest módosult.
Az eredeti változat szerint a hat edzőtermet összekötő nyílásokat egy szellemes ötlettel úgy alakították ki, hogy körben, a termeken át egy 200 méteres futópálya keletkezett – télen itt lehetett volna a futóedzéseket megtartani. A 2013-as újrainduláskor viszont előtérbe került az épület gazdasági fenntarthatósága, így a hat edzőterem négyre módosult, a két felszabadult terem pedig közbenső födém beszúrásával új funkciót kapott. squashpálya, wellnessközpont, különtermek szolgálják itt a bérletet és napijegyet váltókat.
Ezen terek belsőépítészetét a fehér mészkőtégla alkalmazása határozza meg. A tájékozódást szellemes megoldás segíti: a „piszkos”, azaz utcai cipőben bejárható részeket piros ajtók, míg a „tiszta”, azaz edzőcipőben használható részeket világoskék ajtók jelzik. A főbejáratok, nagykapuk élénk citromsárga festést kaptak.
Az eredeti tervek még kiállítási csarnokról, majd egyetemi sport- és kulturális központról szóltak. A 2010-es évekre azonban megváltoztak az igények. Előtérbe került a minél nagyobb arányú önálló bevétel biztosítása, a többfunkciós használat lehetősége. Az eredeti terveket így több ponton is módosították. A közel 6000 négyzetméteres csarnok nézőtere az eredeti tervekhez képest jelentősen bővült: 2400 fő helyett akár 4000 fő befogadására is alkalmas. Ennek érdekében a nézőteret felfelé bővítették. További fontos változás, hogy a 2012-es újrainduláskor már jégpályát is építettek, az európai szabványok szerinti méretezéssel.
Emiatt a pálya négy sarkánál az ellipszis alakú nézőtér alsó három sorát vissza kellett bontani, ide mobil nézőtér került. Ezzel tovább bővült az itt megtartható rendezvények lehetősége. A nagyobb nézőtér nagyobb parkolási igényt is jelent. Szerencsére már a '90-es évekbeli építkezés során úgy épültek meg az edzőterem alatti mélygarázs résfalai, hogy később még egy szint beépíthető legyen. Így az eredetileg megépült (bár be nem fejezett) első mélygarázs-szint alá utólag is elhelyezhető volt még egy parkolószint. A férőhelyek száma ezzel 400 fölé nőtt.
További eltérés az eredeti tervekhez képest, hogy a megváltozott funkcionális igények miatt egy sajtópáholyt is építettek, ahol a média asztalai, közvetítői helyiségei kapnak helyet. Mindezen változtatások mellett egyértelműen a tervezői munkát dicséri, hogy az eredeti építészeti koncepció ma is példásan megállja a helyét.
A Tüskecsarnok a másfél évtizedes kényszerszünet dacára, két évtizeddel a tervezett, majd elmaradt Expo után sem mutatja az avulás jeleit.
Megrendelő: Nemzeti Sportközpontok
Generáltervező: A&D Stúdió Kft.
Felelős tervező: Lázár Antal DLA, dr. Magyar Péter
Építész munkatársak: Bánsági Szilvia, Horváth Ágnes, Kulcsár Zoltán, Molnár Attila, Ruppenthal Judit, Stocker György, Sükösd Zoltán, Szécsi Zoltán, B. Tóth János, Álmos Csaba, Batta Miklós, Della Donna Alíz, Lázár Veronika, Nógrádi Ádám, Sill László, Sükösd Zoltán, Vavrik Ferenc
Tájépítészet: Kecskés Tibor, Karádi Gábor
Kivitelező:
1994 építés: Swietelsky Magyarország Kft., Magyar építő Zrt., Alba Régia Építőipari Vállalat, Kipszer Zrt., ZÁÉV Építőipar Zrt.
2012-es felújítás, bővítés:
SWP Konzorcium
Swietelsky Magyarország Kft., Főépítésvezető: Nagy Balázs
Pannon Nívó Kft., Főépítésvezető: Kiss László Norbert
West Hungária Bau Kft., Főépítésvezető: Kanász István
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.