Májusban az OCTOGON online témája a kerámia.
Anyák napjával induló hónapunk témája egy több szempontból is női minőséget képviselő anyag: a kerámia. A téglák rakosgatása persze férfi mesterség, de ezzel az anyaggal a nők is szívesen dolgoznak, puha és könnyen formálható, ráadásul az ő mindennapi tevékenységeiket kiszolgáló tárgyak készülnek belőle, elsősorban tároló edények. Az öblös-hasas, értékes tartalmakat befogadó edény pedig abszolút női formákat és női szimbolikát idéz. Az építészet és a design is bővelkedik illusztris példákban, a május tehát a kerámia jegyében fog telni.
Az égetett kerámia falazóanyag és az égetett kerámia használati tárgyak ősidőktől fogva az emberi kultúra alapvető kellékei. A három kismalac meséje egyértelműen magyarázza a téglaház előnyeit, és bár ma már a farkasnál rafináltabb ellenségek elől kell magunkat megvédeni, egy stabil otthon azért ma is kulcskérdés. Egészen a 19. század fordulójáig a tégla volt az alapvető falazóanyag, követ csak ott használtak, ahol az örökkévalóságnak építettek. Néha még ott sem: az egyiptomival egyidős mezopotámiai kultúra például azért olyan szegény tárgyi emlékekben, mert kő helyett téglából építkeztek, még írni is agyagtáblára írtak. Az örökléttel tényleg nem sokat törődtek, a Gilgames eposz kezdő sorai: ami fent, az lent – arra utalnak, hogy nem sokra becsülték a túlvilágot, valójában pont olyan nyomorúságos helynek képzelték, mint a földi életet.
Téglából volt az idők folyamán ezerféle; méretben, formában, még anyagában is változatos készletet állítottak elő az elmúlt évszázadok. Nagy előnye, hogy kicsi, és ezért variábilis: könnyen készíthető belőle tetszetős megjelenésű felület, vagy forma. Az anyag – a napon vagy tűzben égetett agyag – mindenütt előállítható, persze az igazán kiváló lelőhelyeken a modern időkben patinás téglagyárak működtek, világhírű termékekkel. A tűzben fogant építőanyag szimbolikája sem utolsó, tűz és föld egyesül a kerámiában, és ha történetesen kancsó készül belőle, víz is kerülhet bele. Ha meg üres, ott a levegő, ahogy a tégla nyílásaiban is.
Színe is egészen változatos, a szinte feketétől a vörösön és sárgán át a szinte fehérig. Látszó homlokzatként azóta kedvelt, amióta az időjárásnak kellően ellenálló, kemény minőségben tudják előállítani. Manapság már utánozzák is, vékony falburkoló lapként kedvelt homlokzatburkoló elem kívül és belül. Az igazi persze a valódi téglahomlokzat, a huszadik és huszonegyedik század fordulóján a magyar építészetben nagy felfutása volt a téglahomlokzatoknak, szakrális és hétköznapi funkciójú épületeken egyaránt, bizonyítva az anyag sokoldalúságát. A kerámia cserépfedés már nem ennyire szerencsés, bár egy hódfarkú cseréppel fedett tetőnél nincs szebb, a betoncserepek és egyéb fedések jócskán kiszorították a kerámiacserepet.
A kerámia építészeti felhasználása az előző századfordulón, a szecesszió idején különösen kedvelt volt, a házak falát és tetejét színpompás mázas kerámia díszítmények és cserepek borították. A Zsolnay gyár termékei egyedülállóak világviszonylatban is. Zsolnay neve átvezethet a kerámiaedények, kerámiaművészet világához, amely szintén kiapadhatatlan forrás – lesz tehát miből válogatnunk a design világában is. Paradox módon a háború utáni építészet is nagy kedvvel alkalmazta a kerámia falburkolatokat, a kétszázalékos törvénynek köszönhetően – mely szerint a beruházás költségének két százalékát művészeti alkotásra kellett költeni – számtalan izgalmas, főképp geometrikus kerámiaplasztika került a középületek falára. Kár lenne kihagyni a mozaikokat, amelyek szintén az anyag speciális felhasználási területét jelentették az ókortól napjainkig falon és padlón egyaránt. Ha már padló, ne feledkezzünk meg a padlóburkolatokról sem, közöttük is érdemes kutakodni.
  |
A málló anyag nyomába eredünk tehát, amelyben a tűz és a föld egyesül. Tégla, cserép, burkolat és fali dísz, használati tárgyak, edények az absztrakttól a retrón át a hagyományosig – következik a kerámia hónapja az OCTOGON online-on.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
