Üdítő kivétel, amikor nem aránytalanul bővítenek ki egy régi kis nyaralót

Balatonakarattyán áll ez a ház, amelybe az építész belefogalmazta a tó aurájának újrateremtését. Erről szóló írásunk a 195-ös, 2024/7-es lapszámból közöljük.

• Szöveg: Uhl Gabriella
• Fotó: Gulyás Attila
• Olvasási idő: …

A nyaraló mint épület kérdéskörét, s különösen a jelenleg felkapott balatoni üdülőövezet építészeti és környezeti problematikáját számos tanulmány, cikk, előadás tárgyalta. Az építészeti formanyelvében körülbelül száz év távlatában vizsgálható balatoni épületek változatos mintákat követnek, a svájci típusú magashegyi kastélyok, az udvarházak, az északi parton különösen a parasztház-pince típusok keveredtek a modernista épületekkel, majd az 1960-70-es évek tipikus kockaháza is megjelent a kínálatban.

Az 1990-es évek „fejlesztései”, posztmodern megoldásai után a jelenlegi nagy balatoni ingatlan „éhség / biznisz” jegyében sorra nőnek ki a földből a kétes minőségű lakóparkok, teljesen átalakítva és „globalizálva” az egykori kis léptékben gondolkodó nyaralóövezetet. A jelenség csak begyűrűzött a Balaton partjára, a kedvelt európai és Európán kívüli üdülőövezetek mind ilyen karakter nélküli, jellegtelen helyekké váltak az utóbbi évtizedekben. A probléma azonban nem, és elsősorban nem esztétikai, hanem a környezetet, a természetet felemésztő rövidtávú gondolkodás illusztrációja.

Miközben rengeteg a használaton kívüli, rogyadozó, egykor szebb napokat látott üdülőépület a Balaton partján, ezek felújítására, (újra)hasznosítására kevesen gondolnak, inkább a frissen megépült apartmanházak a kelendőek az ingatlanpiacon. Pedig ez az épített örökség fontos része, értéket képvisel helyi, regionális szinten is, valamint történeti szempontból is releváns tipológiával, anyag- és technológia tárral szolgál. Erre a feladatra érzett rá, és adott friss, környezet- és klímatudatos megoldást Kiss-Gál Zsuzsanna építész egy balatonakarattyai nyaraló megújítása kapcsán. Az építészeti lépték újrahasznosítása és a tó aurájának újrateremtése fogalmazódik bele a nyaralóba.

A kiindulás egy, az 1960-as évek parcellázásaikor épített 50 m²-es ház, alacsony hajlásszögű tetővel, tipikus beosztással, tájolással, terasszal, épített kerti sütővel, anyaghasználatában is feltűnik a Balatonnál gyakori vörös terméskő. A megbízó egy elsősorban nyáron használt, de télen is működő, kényelmes, kellemes házat kért. Ezekből az adottságokból és kívánságból született meg a kiváló, minden részletében tudatosan átgondolt, környezetével és az új éghajlati kihívásokkal is számoló nyaraló.

Az építész tiszteletben tartotta az eredeti házat, a vöröskő falakat megtartotta, úgy, hogy atipikus felületként belső válaszfalak lettek az egykori ház falaiból. A bővítés szobák, konyha hozzáadásával történt, amely léptékében illeszkedett az egykori arányokhoz. Az egész bővítés egybefogására egyszerű, de remek megoldásként egy hatalmas új tető alá lettek behúzva a bővítések, ezzel teljesen egységes látvánnyá formálva az épületet. A tető nemcsak egységbe foglalja a házat, hanem fehér színével a korszerű hőtechnikai előírásoknak és környezeti hatásokból eredő kihívásoknak is megfelel, és szimbolikusan egy, a balatoni tájba illeszkedő hatalmas vitorlavásznat is vizualizál.

Az újragondolás jelentős és okos megoldása a teraszok újratájolása volt. Korábban, ahogy ez a Balaton körül szokás, a tó felé nézett a terasz, még akkor is, ha közben elé épült ingatlanoktól már nem is látszik semmi a vízből. Ezt klímatudatosságból fordította meg az építész, azzal indokolva, hogy az egyre forróbb nyári napokon az átszellőztetés (szél), valamint a kertkapcsolat kellemesebb és elviselhetőbb atmoszférát teremt. S még egyet csavart az új tájolással a ház bővítésén azzal, hogy a 3,5 méterrel kinyúló tető alatt egy plusz nappali – az egyik oldalon, a hálók bővítéseként - és egy étkező – a konyha kiterjesztéseként – a hasznos alapterületet növeli, védett, békés atmoszférájú, a természettel közvetlen kapcsolatba kerülő helyiségekkel ajándékozta meg a használókat. A kert- és természetélményt erősíti még meg a parapet nélküli nyílászárók használata is.

A szezonális térhasználat rugalmas megoldásai tudatos reflexiók a megrendelői igényekre és a természeti környezet változására is. A variálhatóság, az alakíthatóság megteremtett térérzete a lakókat is kreativitásra, odafigyelésre inspirálja. Ház és lakója soha nem elválasztható egymástól, állandó kölcsönhatásban, párbeszédben élnek, ennek a „kommunikációs folyamatnak” a mediátora az építész.

Az újragondolt belső térhasználat ötletes megoldása a tetőtérben kialakított „játszótér”, ahol a gyermekek rossz idő esetén is biztonságosan elfoglalhatják magukat, s amely térrésznek egy „lyukon” keresztül közvetlen kapcsolata van a gyerekszobával. A tetőtér másik sarka a felnőttek kuckójául szolgál. A belsőépítészeti megoldások egyszerűek, figyelemreméltó, hogy a burkolathasználatban visszaköszönnek a '60-as évek anyagainak mai variánsai, mintázatai.

Az otthonosság elérésében segítette Kiss-Gál Zsuzsanna építészt az általa kidolgozott és a praxisában használt módszer, amely egy gondosan összeállított, strukturált kérdőív / interjú mentén méri fel a megrendelő attitűdjét, az építészethez, a házhoz való általános viszonyát, s ebbe illeszkedik a konkrét épülettel támasztott igényeinek, vagy inkább vágyainak, ideáljainak a felmérése. E hosszú, fáradtságos feladatot minden tervezésekor végigjárja az alkotó, ennek eredményei azok a kiváló, alaposan átgondolt, tudatos és felelősségteljes épületek, amelyek valós válaszokat és megoldásokat, mintákat adnak a 21. század kihívásaira.

További képek a cikk végén található galériában!