Egyszerű geometriai formák ritmusát adja vissza a budai ház, amelyről a 190-es, 2024/2-es lapszámunkban jelent meg kritikánk.
A Sas-hegy oldalára felfutó kis utcában hirtelen elcsendesül a Hegyalja út forgalma, és mint egy hatalmas vásznon, úgy tárul fel a budai hegyek-völgyek panorámája. Különböző időszakokból származó, az egyszerűség jegyében fogant épületek uralják az utcát, semmi látványos, semmi olyan, ami különösebben megragadná a tekintetet. Így volt egészen addig, amíg az utca egyik korábbi – eredetileg a harmincas években épült, majd 1958 körül jelentősen átalakított – háromszintes háza nem kapott új arcot.
Már maga a tény is meglepő: egy átlagos, semmi különleges értékkel nem bíró épületet az új tulajdonos nem bontásra ítélt, csupán – bízva a kiválasztott építészek invenciójában – átépíttetett, megtartva a ház kubatúráját, kizárólag a tető irányában bővítve a belső területeket.
Fazekas Katalin és Vilics Árpád, a Kettőpera stúdió építészei, valamint Lantos Olivér, a VLM tervezője úgy fogalmazták át a ház homlokzatait, hogy azok erős rokonságban állnak az utca többi épületével. Az egyszerű geometriai formák ritmusa, a zárt és megnyitott felületek aránya, a homlokzat síkjából hátrahúzott, szemöldök nélküli nyílások egy kiegyensúlyozott, mértéktartó esztétikát követnek – akárcsak a harmincas évek végén, vagy a hetvenes évek közepén készült szomszéd házakon. Semmi túlzás, semmi feltűnősködés, viszont időt álló, harmonikus kompozíciók.
A szellemi rokonság egyértelmű, mégis tagadhatatlanul kortárs épület született. Itt ugyanis a hófehér Baumit vakolat nem homogén, hanem egészen finoman hullámzó függőleges vonalak törik meg, ráadásul az ablakok, erkélyajtók alsó vagy felső vonalát itt-ott egy alig észlelhető vízszintes bemélyedés köti össze.
Ez a vonalakkal való játék messziről nem is tűnik fel, csupán az látjuk, hogy a ház élei mintha kissé elmosódnának. Közelebbről nézve már megjelennek a vakolatba mart vízszintes sávok, majd a függőleges fésűzés is, és ahogy a nap fénye éri, úgy mozdul meg, úgy kel életre, s kap leheletnyi fény-árnyék kontrasztot a monokróm felület. Különleges együttállása az egyszerű, letisztult formáknak és a kézművességnek, ugyanis ezt a felületet csak kézzel lehetett „rárajzolni” a házra…
A végletekig leegyszerűsödött, mégis érzéki hatású homlokzat kollázsszerű elrendezéssel, szabálytalan ablakkiosztásokkal lett még izgalmasabb. A három szint mindegyikén más és más a nyílások rendszere, a szemöldök- és párkányvonalak nem egymáshoz igazodnak, hanem a kompozíció egészéhez. A tető korábban körbefutó párkánya eltűnt, rögtön a homlokzat záróvonalából indul az új tetőszerkezet, csupán egy alig észlelhető perem fut végig a falsíkok tetején. Maga a tető nem csupán új, de talán ez a legerősebben újrafogalmazott része a háznak: az egyszerű sátortető alatt a harmadik szint lakásához kapcsolódó tetőtéri szint épült, ablakokkal és a lejtő felé a tetőbe vágott panorámaterasszal. A legfelső lakás így páratlan kilátással bíró duplex lett.
A két alsóbb szinten a 70 négyzetméter körüli lakások elrendezése egyszerű, szorosan követve a funkcionális észszerűséget: előszoba, fürdő, egybenyitott konyha-nappali, az egyik háló az utcától távoli oldalra tájolt, a másik délre, a hegy felé néz. Az alsó szint nappalija két irányban is közvetlenül a kertre nyílik. Minden lakás külön bejáratú, a kétszintes felsőhöz egy belső lépcső visz fel. A gépészet a pincébe került, az autók a terep lejtését követő kert legalsó részén kaptak helyet. A kaputól vezető bejárati út szürke mellvédje is megmaradt, de a pince fölött zöldtető egészíti ki.
Az egész házat valami megfoghatatlan harmónia hatja át, olyan, mintha ritka példája volna a tervezői szándékok maximális megvalósulásának. Holott itt is kompromisszumok sora húzódik a végeredmény mögött: egy határozott, jó ízlésű, ám proaktív megbízó, aki már a tervezési szakaszban eldöntötte, milyen lesz a fürdőszoba burkolata, vagy a nyílászárók színárnyalata, és a tervezők minden részletre kiterjedő, egységes kompozícióban gondolkozó felfogása. Mégis, ez a két vízió – az építészeké és a megrendelőé – végül egymáshoz tudott csiszolódni; talán mert az alapvetésben mindkét fél ugyanazt gondolta, és csak a részletek finomságában kellett itt-ott engedményeket tenniük.
Tervezés éve: 2020-2022
Kivitelezés/átadás éve: 2023
Bruttó alapterület: 439 m2
Nettó alapterület: 310 m2
Építészet: Kettőpera Stúdió Kft. és VLM Építésziroda Kft.
Építész vezető tervező: Fazekas Katalin DLA (Kettőpera Stúdió), Vilics Árpád (Kettőpera Stúdió), Lantos Olivér Dániel (VLM Építésziroda)
Kettőpera Stúdió munkatársak: Baranyi Ágnes, Gróf Fanni, Mokos Mariann, Szabó Árpád, Vereb-Dér Anna
VLM Építésziroda munkatársak: Lantos Istvánné, Mislenyác Adrienn, Diósi Dávid
Íme, kijött a legújabb OCTOGON, címlapján a lehengerlő Avasi kilátóval, melynek felújításáról Zöldi Anna írt kritikát! Izgalmas lapszám a mostani is, benne a PLANT-Atelier Peter Kis által tervezett Corvinus Campusról, a Kettőpera legújabb munkáiról, a Dmb műterem és a Debreceni Egyetem szárító...
Magazinunkra itt lehet online előfizetni.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
