Új látószög

Lombház típusú szálláshelyek Noszvajon.

• Szöveg: Pleskovics Viola
• Fotó: Török Tamás
• Olvasási idő: …

Bizony a hazai turizmus, ha lassan is, de biztosan hódít meg új lépcsőfokokat. Kezdünk tanulni a külföldi ötletekből, de igazítjuk őket az itthoni viszonyokhoz. A noszvaji lombházak tulajdonosa is határozott elképzeléssel, konkrét külföldi példákkal állt a tervezők elé. Cikkünk az OCTOGON magazin 142-es (2018/2-es) lapszámából.

Kevésbé ismert magyar turisztikai célpontok számára egyre nehezebbé vált a helyzet a fapados járatok térnyerése óta. Meg kellett küzdeni a figyelemért és ez a népesebb Balaton, Velencei, vagy Tisza-tavakon kívüli vizeinknél mostanában eredményesnek is bizonyult. A Bükki Nemzeti Park déli részén, Eger szomszédságában fekszik Noszvaj község például, mely komplett idegenforgalmi programot dolgozott ki. Azon túl, hogy a mindössze 10 kilométerre fekvő Eger minden élménye elérhető pár percen belül, maga a falu is tartogat meglepetéseket. A De la Motte kastély, a barlanglakások és a kaptárkövek mellett vadlest, erdei túrákat és pincelátogatásokat is szerveznek a helyiek. A falu északi, erdős völgyét természetes és mesterségesen kialakított tavak is tagolják, ezt nevezik Síkfőkútnak. Pihenést szolgáló üdülőkörnyezet alakult a tavak körül még az 1930-as évektől Maliga Péter viszont a hagyományos szállókkal ellentétben valami különlegesebbet szeretett volna ideépíttetni.
 

Reflektálva az erdőre, a külföldön hódító lombház trend tűnt jó választásnak, mely az éghajlat miatt Európán kívüli kontinenseken tudott eddig elterjedni. Így született meg a Treehouses Noszvaj névre keresztelt projekt. Tervezőgárdára volt szükség, és erre egy helyi iroda választása tűnt a legideálisabbnak.

A Gál Tibor-pincészet egri borbárján, a Fúzió impulzív designvilágán akadt meg végül a befektető szeme, mely a 15. Velencei Biennálé magyar pavilonjának kiállítását is jegyző ARKT Építész Stúdió munkája. Rájuk esett a választás, de Fábián Gábor és Fajcsák Dénes építészek számára hamar kiderült, hogy a felhozott észak-amerikai és ázsiai példáknál komplexebb építményekre lesz szükség, ha egész évben üzemeltetni szeretnék a helyet. Az itthoni hőingadozás miatt egyszerű faházaknál több kell, úgyhogy a skandináv területeken alkalmazott típus mellett döntöttek. A lombkoronákon épült lakokkal ellentétben magas lábakon álló, luxus vendégházakat álmodtak meg, melyek 4 csillagos minőségű ellátással működhetnek minden évszakban.
 

Erdei környezetbe ilyen volumenű építményeket tervezni természetesen sok kérdést vet fel. A tulajdonossal együtt karöltve fel kellett térképezni: mennyi házkiadás volna, és milyen következményekkel jár bevezetni a közműveket az erdőbe? Milyen módon lehet a legkevesebb beavatkozást végrehajtani a természetben? Sorra kellett venni milyen funkciók, milyen felszereltség az, ami minimum igényként merül fel a vendégek részéről ilyen stílusú/
típusú szállás esetén?

Huszonhét négyzetméteresre tervezték a kubusokat, a bennük rejlő tartalom pedig jócskán túlmutat egy lombház enteriőrjén. Szállodai szobához méltóan fürdő, mellékhelyiség, szoba, beépített teakonyha, gardróbszekrény, plusz egy 12 négyzetméteres terasz is helyet kapott a szintén minimum igényként felmerült jacuzzival együtt. Az egyik ház földszintjén kialakítottak egy szaunát és a recepció is itt kapott helyet. Tehát inkább egy luxusszállodának eleget tévő komplexumról beszélhetünk a természetben, mintsem romantikus miliőről az erdőben. Utóbbira találhatunk már példákat itthon, a noszvaji típus viszont még egyedülálló Magyarországon. A vonatkozó jogszabályokból kifolyólag is csak könnyűszerkezetes konstrukciókról lehetett szó, amire alapvető esztétikai válasz volt a fa, a választást tekintve pedig a felületkezelt lucfenyő. Modernebb hangvételű, de a tagoltabb homlokzatokat megfigyelve nem feltétlenül minimalista alakzatok jöttek létre.
 

Az időjárás nem veszélyeztetheti a fafelületet jelentősen, a házak szigeteltek, a homlokzatok átszellőztetettek, a falécezés pedig védett az UV-sugaraktól a sűrű lomkoronák árnyékában. Mivel a terület elől és hátul is utcával határolt, a közmű bevezetése is viszonylag egyszerűbb lépés volt. A klímát és egyéb szükséges gépészetet sikerült a faszerkezeteken belül elrejteni, a közmű vezetékeit pedig a konstrukciók lábain vezették fel. persze mindezeket együtt véve kérdés, mennyire tud hosszú távon időtálló lenni majd ez a megjelenés, a konstrukciók. Nem esik csorba a kilátáson sem, mert a meredek vonalon mindig az elülső ház felett „halad” a látószög. Az itt lakók számára a privátszféra is biztosított, adott ugyanis egy ideális távolság, és nagyobb ablakfelületeket is csak a tó felé tájolva terveztek be. Minden bejárat a domboldal magasabb szintjéről közelíthető meg, ezzel is komfortosabbá téve a bejutást. A magasság amúgy is problematikus karaktere az architektúráknak.

Itthon egyre nehezebb igazán kivételes szakembert találni, egy külföldi minőségeket célzó munkához egyenesen lehetetlenségnek tűnik manapság. Valódi értelemben vett lombház helyett négy méter magas fastruktúrát kellett építeni, mely kihívást jelentett Juhász Patrik ács számára. Ráadásul a vékony lábakon álló, nagytömegű kabinok teherbírása is mérnöki profizmust kívánt meg. Messzi távlatokból úgy tűnik, a tornyok buzgó párbeszédet
folytatnak a környezettel. Ez a látványon túl a gyakorlatban is igaz. Az építkezés során a lehető legkevesebb fát igyekeztek kivágni, ezek közül a legvastagabb egyedek elpusztításáról szó sem lehetett. Az építmények alatt csak a lábak alá épült pontlapozás, így bár a teljes felszereltséggel, hűtéssel, fűtéssel, tévével ellátott erdei lakok nem mondhatók kifejezetten természetbarátnak, egyvalamit azért mégis fontos kiemelni. Ha egy nap nem lesz már szükség rájuk, oly módon lehet elbontani, hogy a természet szinte régi képét nyerheti vissza. Az újdonság úgy tűnik sikeres: a négy ház már teljesen foglalt nyár közepéig.