Az iskolai tereket régóta tanulmányozó CAN Architects csapata most a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium belső tereit újította meg. Erről szóló cikkünk a 197-es, 2025/1-es lapszámunkból közöljük.
Pietas et litterae: Kegyesség és tudomány – „sajátos életeszményének rendező elve, amelyet magyarra csak jobb szó híján fordíthatunk kegyeletes lelkülettel. Valami okos és mégis gyöngéd érzelmekkel átszőtt alapmagatartást jelent ez a szó, tiszteletet a teremtés minden értéke iránt, családias közvetlenséget, amellyel az ember megtalálja helyét a teremtő és megváltó Isten terveiben, és tevékenyen, de szerényen igyekszik előmozdítani a közösség javát.” (Jelenits István)
A mosonmagyaróvári piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda közel 300 éves múltra tekint vissza. Az egykori Habsburg hercegi kastély és városháza épületei közé költözött az 1739-ben alapított óvári kisgimnázium, ahová az alapítók piarista szerzeteseket hívtak tanítani. A folyamatosan fejlődő, idővel a városi tömböt szövevényesen belakó iskola az 1948-as államosításig működött. Ezután az Ipari Tanulóintézet és Levéltár költözött a helyére, majd a rendszerváltozás után – visszatérve a gyökerekhez, a több száz éves lelki-szellemi örökségre építve – ismét piarista iskolaként indul újra, folytatva oktatási és nevelési munkáját.
A piarista tanító szerzetesrend magyarországi tartományfőnöksége – az országban a nyolc helyszínen jelen lévő iskola működési feltételeinek biztosítását követően – a rendalapító, Kalazanci Szent József 400 év távlatából is radikálisnak és időszerűnek tekinthető alapelvei mentén, az utóbbi évtizedekben zajló pedagógiai paradigmaváltással párhuzamosan döntött a megújulás mellett. A Piarista Rend Magyar Tartománya egy külön munkacsoportot is megbízott a komplex szemlélet összegzésére, melyhez el is készítették a Piarista tér 2.0. című dokumentumot. Ez mintegy sorvezetőként szolgálta mind a piarista közösséget, mind a tervezői csoportokat.
„A piarista tér a személyes találkozások helye: találkozások egymással, önmagammal, Istennel, melyek fejlesztenek (újabb és újabb tereket nyitnak) és tanulásra adnak lehetőséget.” Ebben a szellemben a pedagógiai megújulás szinte minden magyarországi piarista helyszínen térbeli változásokkal együtt történik: új iskolák, épületrészek és felújított tanulási terek biztosítják, hogy az oktatási modellek változása minél teljesebben valósulhasson meg. A CAN Architects csapata irodalapításuk óta az iskolaépítészet, tanulási és fejlesztő terek elmélyült kutatásának, innovációjának hazai úttörői. A projektjeikben a kutatási eredményeik érzékeny alkalmazásával teszik munkásságukat hitelessé és referenciaértékűvé akár a Szentpéterfai Általános Iskola épületére, akár a sutos- és forgó-tanterem fogalmaira, akár a PPKE Campus vagy a biai Református Általános Iskola tervpályázatának jövőbe mutató megoldásaira és természetesen a Bazalt Iskolára gondolva.
A gimnázium központi eleme az épületszárnyakkal közbezárt, üvegtetővel lefedett belső udvar
A Piarista Tér gondolatisága és az iroda tanulási terek iránti szenvedélye szerencsésen találkozott a Scholae Piae – Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont 2018-ban induló tervezésével. A hazai tervezési gyakorlatban egyedülállóan, kétéves közösségi tervezés, egymásra figyelés és együtt gondolkodás folyamatában fogalmazódtak meg a pedagógiai-téri összefüggések, a piarista szellemiségben gyökerező, gyermekközpontú építészeti válaszok.
Ennek eredménye a 21. századi iskola modellje lett, amely „visszanyúl a piarista rendalapító, Kalazanci Szent József által megfogalmazott pedagógiai alapokhoz: a gyermekközpontúság, a személyesség pedagógiája, a közösségi tanulás, a formális és nonformális nevelés integrációja, a szakértői gondolkodás és a használható tudás összecsengenek a kortárs 21 CLD (21st Century Learning Design) és SCL (Student-Centered Learning) módszerekkel. Az együttműködés, a tudásépítés, az önszabályozó tanulás, az innováció és a valós problémák megoldása mind olyan nyitott kérdéseket tesznek fel, amelyek kutatáson és csoportmunkán keresztül megközelíthetők. „Az ilyen munkához másféle iskolai tér szükséges” – fogalmaznak a tervezők.
Sajnos a Scholae Piae nagyszabású tervei és új helyre való elköltözése nem tudott megvalósulni, de az iskolában tanuló és tanító közösség gyarapodása szükségessé tette a bővülést, téri megújulást és egyben talán előrevetíti a meglévő teljes iskolai tömb ütemezett megújítását is. A folyamat kezdő lépéseként a frissen átadott gimnáziumi épületrész valósult meg, melybe a közösségi tervezés folyamatában felhalmozott tudás mélyen beépült. A levéltár helyi védelem alatt álló egyemeletes sarokházának lényegi átalakulásáról kívülről szinte csak az égszínkék kapu és ablakok árulkodnak.
Mértéktartó, gondos műemlék-felújítási elveket követő és a történeti városképbe illeszkedő homlokzatán csak apró részletekben érhetők tetten a beavatkozás megfontolt nyomai. Az épület igazi értéke – a minden szegletében a legtágabban értelmezett tanulást szolgáló téri gazdagság – a kapun belépve mutatkozik meg. Ez a kifelé fegyelmezett, visszafogott külső és a belső, nem konvencionális térbeli gazdagság egyben akár a rend hagyományának és haladó pedagógiai elveinek, de akár egy művelt gimnazista ifjú eszménykép metaforájának is tekinthető.
A gimnázium központi eleme az épületszárnyakkal közbezárt, üvegtetővel lefedett belső udvar, és ebben a teret szervező és figyelemfelkeltő, kékre festett lépcsős tanulási táj szoborszerű alakja. Az egykori kapualjon keresztül lépünk az udvarhoz, ahonnan mind a földszinti árkádsor, mind az emeleti áttöréseken keresztül érzékelhető a terek rendszere, és a lépcsős struktúra könnyen értelmezhető közlekedési útvonala átláthatóságot és ezzel együtt a biztonság és otthonosság érzetét is nyújtja.
Bejárva a felfedezésre inspiráló, oktatási és közösségi térként is működő lépcsős tanulási tájat és az ehhez szervesen csatlakozó térsorokat, rendkívül gazdag, összefüggő térbeli helyzetek tárulnak fel. Ezek a terek néhol determináltságukkal, máshol nyitottságukkal inspirálják és teszik lehetővé a gimnazista korosztály számára saját tanulási folyamataik alakítását. A szabálytalan alaprajzú udvar homlokzataitól eltartott, attól az érkezési oldalon kissé elforduló tárgy minden felületével, minden oldalával eltérő teret alakít maga körül – alatta alacsony, leülésnyivel süllyesztett kuckót, oldalt az árkádokkal kommunikáló surranót, szűkebb oldalán takart vizesblokk-bejáratokat, mögötte kis fedett teresedést.
A lépcsős tanulási táj alsó része előadó-szerűen van kialakítva, efölött a köztes szinten a tér fókuszpontjaként ható kiscsoportos terasz található. Innen az emeletre lépcső és akár karzatként is használható híd vezet. E híd köti össze és biztosítja a körbejárhatóságot az emeleten: a két oldalon az eredeti folyosón, a szomszéddal határos traktusban a nyitott „tanuló tájon” keresztül, ami nagyméretű nyílásokon át kapcsolódik a fedett udvarhoz. Mindez átlátásokat, vizuális kapcsolatokat teremt a térrészek között, erősítve az összetartozás érzését is.
Szintenként négy-négy osztályterem található, mindegyike közvetlenül a központi térsorból nyílik, az udvar köré szervezetten. A termek az épület szerkezeti rendszeréből, a kötöttségekből adódóan téglány alaprajzúak, és hagyományos tantermi arányokat követnek. A meglévőségek miatt a tantermeknél sajnos nem valósulhatott meg az innovatív pedagógiai elvekkel konform alaprajzi, pl. a „forgó tanteremi” elrendezés, de ezt ellensúlyozandó a tantermekben megfelelő infrastruktúra előkészítésével lehetőség van az átrendezésére.
A CAN Architects tervezési módszertanára jellemző a komplex építészeti kérdésekre konzekvens, mélyen átgondolt választ kereső alapállás. Az épület részleteinek építészeti megfogalmazásában egyszerre figyelhető meg a játékosság és a határozottan megrajzolt karakteres elemek együttese. Számomra különösen kedves pl. az eredeti történeti ablakok sokféleségének megtartása, emellett az új helyzetekben kortárs szerkezetek magától értetődő alkalmazása, és az eredeti részletek átértelmezése – például az erkéllyé alakított eredeti vörös márvány függőfolyosó részlete, amelyek mélyen kifejezik a folytonosság, a tökéletlenségben rejtőző szépség, a továbbépítés magától értetődő természetességét.
Biztos vagyok benne, hogy a gimnázium új otthonra lel az inspiráló, közösségformáló terekben, és bízom benne, hogy ugyanebben az előremutató szellemben lehetőség nyílik majd a teljes iskolaegyüttes átalakulására is.
Tervezés éve: 2021
Kivitelezés/átadás éve: 2025
Nettó/bruttó terület: 1395/1765 m2
Építész vezető tervező: CAN Architects (Cseh András DLA, Élő József, Köninger Szilárd, Németh Dávid, Tátrai Ádám)
Építész munkatársak: Horváth Márton, Vadász Vanessza
Tudományos dokumentáció: Erős Erika
További képek a cikk végén található galériában!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
