A BUDAPEST100 alkalmából megnyílik a Dunapark-ház
Van Budapesten néhány lépcsőház, amelyet szinte minden, a város és az építészet iránt fogékony budapesti ismer, amelyek rendszeres megállói a modernizmus és Bauhaus témájú városi sétáknak. Ezek közül is kiemelkedik népszerűségét és minőségét tekintve a Pozsonyi út 40. szám alatti kéken kanyargó, nyitott orsóterű csigalépcső. Azonban azt kevesen tudják, hogy a Hofstätter Béla és Domány Ferenc által tervezett együttes szomszédos, sarki tagja, a Pozsonyi út 38. szám alatt, földszintjén a híres Dunapark Kávéházzal, egy legalább olyan magas színvonalú bérházat takar.
Fotó: Horváth Máté
Az 1930-as évek második felében már javában zajlott Budapest egyik legnagyobb presztízsű lakónegyedének építése. Ekkor nőttek ki a földből az adókedvezményre vonatkozó szabályok miatt szinte egyik napról a másikra, azok a modern stílusú, Bauhaus jegyeket mutató vasbeton luxusbérházak, amelyek Újlipótvárost építészeti és pénzügyi tekintetben is Budapest egyik legértékesebb negyedévé tetszik. 1935-36 között épült fel a Szent István park északi oldalán a kávéháza után Dunapark háznak keresztelt, valójában három épületből álló együttes. A nagyrészt az Alföldi Cukorgyár Rt. Nyugdíjintézete megrendelésére készült bérházcsoport már ekkor a korszak legmodernebb és legelegánsabb épületei közé tartozott, renoméját a mai napig megőrizte. Ezt bizonyítja, hogy minden korszakban a legnagyobb művészek, politikusok béreltek itt és a szomszédos, 40-es számú házban lakást, napjainkban állítólag Fenyő Miklós vagy Dévényi Tibor nevét lehet felfedezni a kapucsengőn. Az átadástól itt élt a legfelső szint kétszáz négyzetméteres saroklakásában Hofstätter Béla, akinek tragikus halála is innen indult, hiszen a nyilasok 1944-ben otthonából hurcolták el és lőtték a Dunába.
Többek között az újlipótvárosi zsidóságnak is köszönhető az egységes modernista beépítés, az akkor kanonizált neobarokk helyett különbözőségüknek, kirekesztettségüknek a modern építészet alkalmazásával is igyekeztek megfelelni. A zsidó származású mágnás, a „Cukorkirályként” emlegetett Hatvany Lajos báró tulajdonában álló Alföldi Cukorgyár Rt. a korban elterjedt módon, részben az összetartás, részben az erősödő elnyomás miatt zsidó származású építészeket bízott meg. Ennek és a lenyűgözően sikerült Pozsonyi úti példák fényében nem meglepő, hogy a Hofstätter-Domány építészpáros tervezhette a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának Margit körúti, Dugattyús-házként is ismert, nagyszerű modernista bérházát. Úgy látszik, jól ráéreztek a gazdag polgári elit igényeire és a későbbi néplélek rezdüléseire, mert modern, Bauhaus vonásokat hordozó, art deco elemekkel színesített épületeik a mai napig képesek az építészetet kedvelők rajongását kiváltani.
Fotó: Horváth Máté
A Pozsonyi út 38. már a belépés előtt megragadja a látogatót: a kőlapokkal burkolt homlokzaton nyíló, fém ívekkel és üvegbetétekkel tagolt kapuja iparművészeti alkotásként is megállná a helyét, pedig az igazi látnivalók csak ez után következnek. A gyönyörű mintázatáról híres ruskicai márvánnyal borított előcsarnok számos izgalmas, kortörténeti érdekességet tartogat. A házfelügyelői lakás, vagy a zárható gyermekkocsi tároló még ma is kívánatos elemei lennének egy társasháznak. Igazán látványos a márvány álkandalló fölött elhelyezett korabeli házitelefon rendszer, amely a ma megszokottól eltérően nem a bejáraton kívül található. Az épületbe ugyanis nem a bérlők, hanem a házfelügyelő engedte be a látogatót, aki a telefonon keresztül már csak jelezte a vendéglátónak, hogy megérkezett. Ezt követően a két, eltérő sebességű lift valamelyikén, vagy a ma is lenyűgöző, íves, ovális orsótér köré szerkesztett lépcsőn közelíthette meg a hat emelet valamelyikét, esetleg az egykori, zuhanyzókkal is ellátott tetőkertet, amely mára sajnos nem maradt meg. A sokat fényképezett lépcsőház ipartörténeti érdekessége az ég kékjét idéző ’Emergé’ padlóburkolata. A textilszövetre vulkanizált gumi egy korabeli magyar találmány, amely elég időtállónak bizonyult, jobb-rosszabb állapotban, de a tervezők más épületeinél is a mai napig találkozhatunk vele.
Az épület másik különlegessége, amelyről köznapi nevét kapta, a Dunapark Kávéház. Bár a korábbi tervváltozatokon mozi szerepelt az alsó szinteken, ez végül az építészek egy másik házában, a közeli Hollán Ernő utcai Odeon-Lloyd Moziként valósult meg, állítólag a Duna túl magas szintje miatt. Ennek köszönhetően végül a földszint nagy részét elfoglalja a nyitás óta szinte megszakítás nélkül itt működő kávézó. A ház számtalan korszerű műszaki megoldása – mint például a Duna friss levegőjét a lakásokba és a földszinti helyiségekbe juttató légcserélő rendszer – közül az egyik legötletesebb a kávéház egykori teljesen leereszthető ablaksora. Így az üzlet terasz nélkül is teljesen megnyílik a parkra, nem véletlen tehát a név.
Fotó: Horváth Máté
A Bauhaus 100. évfordulóját ünneplő idei Budapest100 programsorozat nem véletlenül vette fel helyszínei közé a Pozsonyi út 38-40-et. Bár valódi Bauhausnak nem nevezhetjük, sem építészeti részletei, sem az alkotók dessaui érintettsége – illetve annak hiánya – nem indokolja ezt, ugyanakkor a Walter Gropius nevével fémjelzett iskola sok jegye visszaköszön rajta. A hosszú szalagablakok, a sarkokra helyezett ablaknyílások, a vasbeton pillérvázas szerkezet, a nagy erkélyek – bár eredetileg a teljes homlokzaton végigfutó balkonokat terveztek – és a lapostetőn kialakított kert mind-mind köthetők a korszak legismertebb szakmai irányzatához.
Forrás: Budapest100 kutatási anyag; Tér és Forma, 1937. évf. 5. szám. és Béres-Deák Krisztina, a BUDAPEST100 kutatója.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
