Birodalmi modernitás

Kormányzati negyed Ungváron.

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

Maly Galagov, vagy Kis Galagov Ungvár különleges városnegyede, egyfajta építészeti rezervátum, meglepően jó állapotban megmaradt épületekkel. Változatosságukban is egységes stílusuk tejes katalógusa a 20. század húszas-harmincas évei építészetének. Bár némelyik ház már csaknem száz éves, anyaghasználatuk, részleteik olykor szokatlanul frissnek hatnak, miközben léptékük tagadhatatlanul a korszak birodalmi stílusát tükrözi. A városi igazgatás építészetét bemutató sorozatunk különleges fejezete következik.
 

Maly Galagov nevét hiába ütjük be a „gugliba”, mindössze egy oldal bukkan fel, az viszont szerencsére magyarul. Pedig egy különleges épületegyüttesről van szó, amelyet Ungvár lakossága feltehetően kevésbé tart becsben, mint az építésztörténeti kutatás. Ennek ellenére – talán építőanyaguknak, talán az építésükben megmutatkozó szemléletnek, és minden bizonnyal az ingatlanfejlesztésre fordítható pénz hiányának köszönhetően – az épületek többsége szinte érintetlenül megőrizte eredeti állapotát. 

Az ungvári kormányzati lakónegyedet Maly Galagov városrészben a csehszlovák állam építette, 1921 és 1938 között. Kárpátalja ekkor az első bécsi döntés értelmében Csehszlovákiához tartozott, a csehek pedig valamiféle önállóságot akartak adni a Trianonban megkapott országrésznek. Ungvár a régió fővárosa lett, ezért sürgősen ki kellett építeni az infrastruktúrát, amely megfelel ennek a státusznak. Ungváron 1930-ban telepítettek először központosított vízellátási és csatornázási rendszert. A város új ipari és infrastrukturális létesítményeket, üdülőhelyet, lakónegyedeket kapott. Egy új igazgatási negyed kiépítése kiemelten fontos feladatnak számított, amit a kor legkiválóbb cseh építészeire bíztak 

Adolf Liebscher (1887–1965) várostervező 1921–1923 között készített beépítési tervet az Ung folyó melletti Kis Galagovra, amely addig mocsár volt. Az építés egészen 1938-ig zajlott, amikor Kárpátalját Magyarországhoz csatolták. A mocsarat lecsapolták, az Ungot szabályozták, a területen pedig a közigazgatás és adminisztráció szükséges épületeit, illetve az ott dolgozók lakóhelyeit építették fel, tudatosan komponált beépítési terv alapján. Ugyanilyen alaposan bonyolították a kivitelezést is,  – erre a mocsaras terület miatt szükség is volt – így magas minőségű épületek születtek, amelyek állták az idők viharát.

Ebben nagy szerepe volt az alkalmazott anyagoknak és építéstechnológiának. Az épületek vasbeton vázzal készültek, melyet sok esetben acélkeretbe erősített öntött üveg betétekkel kombináltak. Így készültek a grandiózus előcsarnokok, aulák bevilágító mennyezetei, járható födémei, de homlokzaton is előszeretettel alkalmazták a üveg-beton kombinációt. A felületeket a sérülékeny helyeken, sarkokon speciális, apró kavics adalékos műkővel, másutt csillámadalékos vakolattal (brizolit), vagy a kiemelt épületszerkezeteken nemes kövekkel, márvánnyal, travertinnel burkolták. A padlón gyakran alkalmaztak önterülő terazzot, a cement, kőzúzalék és különféle színezékek keverékéből álló burkolatot csiszolást majd polírozták. A kőmozaik kültérben is megjelenik, a járdák burkolataként, a különféle épületek stílusához illeszkedően. 

Az egyes igazgatási épületek stílusa eltérő és együtt a korszak összes irányzatáról képet adnak. Az állam hatalmát és erejét képviselő főbb adminisztratív épületek – a Zemsky-kormány központi épülete (Frantisek Krupka, 1937), a rendőrség, a Nemzeti Bank (František Šramek, 1932-33) stílusát a negyed építészetét feldolgozó, említett tanulmány modernista klasszicizmusnak nevezi – ez az, ami a mi fogalmaink szerint  egyfajta birodalmi építészetre hajaz, melyet a monumentalitás, a vertikális tagolás, az egyszerűsített geometrikus rend fémjelez.

Az 1923-24 közt épült legkorábbi objektumok, az ideiglenes Kormányépület és a katonák lakóépülete és parancsnoksága (Alois Dryak) stílusa egészen egyedi, a helyi építészettörténészek „rondokubista” stílusnak nevezik az előszeretettel használt félkör alakú díszítményei miatt. A különleges színvilágú épületeket a mi fogalmaink szerint inkább az art deco irányzathoz sorolnánk, amely stílusnak számos más nyoma is felfedezhető az együttesben, főleg a belsőépítészet területén. Különösen dekoratívak a Nemzeti Bank , vagy a Kormányzati épület ólomüveg-, és fémötvözetekből készült részletei, (lámpák, korlátok), illetve terazzo burkolata. 

A Posta épülete viszont (Josef Gočar, 1930-32) leginkább a klasszikus modernizmus, a bauhaus stílusjegyeit mutatja, íves homlokzatával, szalagablakival. Az attikafalon található domborművek viszont megint csak az art deco formanyelvét idézik. Szintén a funkcionalizmus jellemzi ungvári börtön épületét (Adolf Liebscher), mely egykor az első Csehszlovák Köztársaság legkorszerűbb büntetés-végrehajtási intézete volt. Rendkívül tágas és világos komplexum volt, innovatív építési technológiák és új higiéniai előírások alkalmazásával. Átriumának üvegezett lefedése és a cellákat feltáró galériák járható födéme kuriózum, a két háború közti időszak igazi technológiai csodája.

Az együttes szíve a folyóra merőleges tengely végében uralkodó hat szintes ruszin parlament épülete (Zemsky-kormány központi épülete, Frantisek Krupka, 1937). Travertin portikusza, egyedülálló akusztikával megtervezett, háromszintes, üvegfödémű átriuma, monumentális lépcsőháza, márványburkolatú falai és oszlopai a birodalmi építészet tipikus példájává avatják, részletképzése az art deco legjobb hagyományaihoz igazodik. Díszítésénél bőségesen használták a travertint, az onyxot és a különféle márványokat. A Zemsky-kormány épületét két folyamatos üzemelésű lifttel – páternoszterrel – szerelték fel, amelyek közül az egyik ma is működik. 

Nemcsak az épületegyüttes különleges emléke a két háború közti építészetnek, de a környezetalakítás, az utcák burkolata, a tereptárgyak is kor stílusát őrzik. A műszaki létesítmények, kert- és parkberendezések térbeli kompozíciója holisztikus szemlélettel átgondolt organizmusként működik ma is. A negyed különlegességét jelentik az ide telepített díszcserenyefák (sakura) melyeknek külön fesztivált is szentelnek Ungváron. Különös értéke az együttesnek a kiváló műszaki állapot, amely a két háború között használt időtálló építőanyagoknak köszönhető, és lehetővé teszi, hogy ez a modernista skanzen ma is eredeti minőségében tanulmányozható.

Forrás és fotók: Közép-európai Stratégiai Intézet, Lina Degtyareva, Oleg Olashin.

További képek a galériában!