Akadémiai székfoglaló a Vigadóban, 2021. június 21-én
Az MMA székházában, a Pesti Vigadóban június 21-én 10.00 órától Vadász Bence építész, az MMA levelező tagja „Építészeti kóborlások" Családi inspirációk biztonságából a határmezsgyék felfedezéséig címmel tart székfoglaló előadást.
Vadász Bence laudátora Ferencz István építész. A program levezető elnöke Turi Attila építész. Az elnökség képviselője Marosi Miklós építész.
"...talán ez a jelenlegi pillanat-, ez a komponálási szakasz az, amely esszenciálisan összegzi azt a „személyes építészettörténetet", amelyet a szívemben, a zsigereimben és a tudatomban őrzök, használok, és amely azt is megengedi, hogy eltávolodjak tőle, - hogy különleges-, eddig számomra ismeretlen és csodálatos építészeti vidékekre merészkedjek."
Ezt az örökséget, szívében, elméjében és kezében tartva készítette Vadász Bence a már szabadabban komponált épületeit.
Vadász Bence építészcsaládban született Budapesten, 1964. 10. 22-én született Pöhl Veronika főiskolai tanár és Vadász György Kossuth díjas építész, egyetemi tanár, a Nemzet Művésze gyermekeként. Szakmai tanulmányait a BME Építészmérnöki Karán kezdte, majd Mesteriskolát végzett a Magyar Építőművészek szövetségénél, később a Breuer Marcel Doktori Iskolát PJTK-án, ahol summa um laude DLA címet szerzett . A diploma megszerzése után az ARTUNION – Széchenyi Építész Stúdióban tervezőként helyezkedett el. Majd a Pécsiterv budapesti irodájának vezető tervezője, 1991-ben a Vadász és Társai Építőművész Kft. vezető tervezője volt. 1999-ben a Vadász és Társai Építőművész Kft. irodavezető helyettese, majd egy évvel később irodavezetője lett. Több mint 25 éve vesz részt az egyetemi és főiskolai oktatásban, - a BME Építészmérnöki Kar Középülettervezési, Lakóépülettervezési, valamint Rajzi és Formaismereti Tanszékein, - és az Ybl Miklós Főiskolán – külső óraadóként, rendszeres előadóként, tervezési konzulensként, ill. diplomaterv opponensként, vagy a diploma bizottságban. Előadásokat tartott a Soproni Egyetemen, opponensként a Pécsi építészképzést is segíti. Stabil családi építészeti látásmódot édesapjától, a Kossuth-díjas Vadász Györgytől, aki már szintén építészcsaládba született, és nagyapjától, Vadász Mihálytól másrészt meg kellett találnia a családi inspirációk biztonságából kiindulva a saját alkotói útját.
"Az útkeresés számomra nem ér véget a házaknál, a stílusbeli korlátok átlépése után szinte már magától és önként megnyílnak a műfaji korlátok is. Ötven éves koromra már nemcsak tudtam, de meg is tapasztalhattam, hogy az építészet valóban esszenciája a művészeteknek. Rejtve, vagy direkt, csöndesen, vagy harsányan, de benne foglaltatik a képzőművészet szobrokkal, reliefekkel vagy éppen az épület szoborszerűségével, - a festészet a színkompozíciókban, - a zeneművészet kottafüzetként akár a homlokzati lyuk-architectúrában, - vagy épp a költészet a ritmussal, a hangsúlyokkal és a rímekkel"…
Régi vágyam, hogy a „szerves építészet" és a modernista vonulat formavilága találkozhasson és „kezet foghasson" egy munkámon. Nehéz feladat, ha finoman és üzenet-értékűen, szeretettel és tisztelettel – nem pedig direkt módon és erős gesztusokkal - próbálod megfogalmazni.
Díjak: Diplomadíj (1989); Év Szép Háza (1995); Pest Megyei Építészeti Nívódíj (1998, 1999; 2002, 2006, 2007, 2008, 2011); FIABCI Ingatlanfejlesztési Nívódíj (2001, 2008); Pro Architectura díj (2001); Wienerberger – Családi ház kategória (2002); Ybl-díj (2004)
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
