Vadromantika vagy a legvadabb luxus?

Úszóházak, lakóhajók

• Szöveg: Zöldi Anna
• Olvasási idő: …

A vízen lakni nem mindennapi élmény – mintha egy fokkal közelebb kerülnénk az anyaméh ringatásához. Duna-tematikánk kapcsán a vízre épült otthonoknak eredünk a nyomába, legyen szó akár mozgó lakóhajókról, akár lehorgonyzott úszóházakról. 

A civilizált világban a városok földje lassan megtelik, egyfajta kényszer is a víz felé terjeszkedni, utópisztikus tervek sora foglalkozik vízre épült települések megkonstruálásával. Mégis, egyelőre kuriózumnak, úri luxusnak, vagy épp különcségnek számítanak az úszóházak. Állandó otthonul kevesen választják, ehhez vagy nagyon nomádnak, vagy nagyon gazdagnak kell lenni, a legjobb kombó persze az, ha mindkettő érvényes. Ilyen esetben valóságos vízi csodák születhetnek, a különleges lehetőség megihleti nem csak a lakók, de a designerek fantáziáját is.

A vízi lakok természetrajzának felderítéséhez először is el kell különíteni a típusokat. A lakóhajó (houseboat) valójában jármű, amiben mellesleg lakni is lehet; saját meghajtással rendelkezik, és ott ütünk vele tanyát, ahol csak akarunk, illetve ahol erre megfelelő körülmények állnak rendelkezésre. A designja is ennek megfelelő, inkább a hajók áramvonalas, vagy épp klasszikus formáit látjuk viszont. Némi túlzással egy luxus jacht is lakóhajó, ahogy a Titanic és társai is vízen mozgó társasházaknak tekinthetők, mint ahogy aszerint is tervezték őket, és úgy is működtek. 

Az úszóház (floating house) ezzel szemben ténylegesen ház, csak épp nem szilárd alapra, hanem a vízen úszó, lebegő deckre épült. Ennek megfelelően tervezése, szerkezetei speciális feltételeknek felelnek meg, figyelembe kell venni a folytonos billegést, a súlyt, az időjárásnak, környezeti hatásoknak fokozattan kitett használatot.

Legnehezebb feladat a megfelelő alap kialakítása, amely könnyű ugyan, de kellően stabil. Egy magyar fejlesztésű, a Ferrobeton által készített, betonkéreggel és polisztirolhab anyagú maggal kialakított szerkezet próbagyártásának és a prototípus kipróbálásának viszontagságai jól illusztrálják az ezzel járó nehézségeket – attól az egyszerű, de nagyon is valós problémától kezdve, hogy ha a mag a kérgen belül kicsit elmozdul, az úszó alap megdől, ami a bent lakók szempontjából meglehetősen kellemetlen élmény vacsora közben.

A vízen stabilan lebegő alap is mozog valamennyit, ezért például speciális feltétel az is, hogy minden berendezést rögzíteni kell. A korszerű technológia a gyártásban is felbukkan, Csehországban 48 óra alatt elkészülő 3D nyomtatású úszóházzal kísérleteznek.

A felépítmény a könnyűszerkezetes házaknak megfelelően épül, alakját tekintve pedig olyan változatos, mint szárazföldi társai: a koloniális vadnyugattól a cosy faházikókon át a nagyon kúl minimálig és a szobrászi igényű megformálásig terjed. Összességében a látványt feltáró nagy nyílások, a könnyed szerkezet, és egyfajta, akár a sufni-romantikáig terjedő egyszerűség a leggyakoribb, ami víz keltette asszociációkhoz – legyen az a természetes szabadság, a végtelenség, a mozgás, vagy épp az állandóság nyugalma – megfelelően passzol. A hajók jellegzetes formavilága nem minden esetben köszön vissza, de sokszor kedvelt motívumként jelenik meg. Az újonnan épülő úszóházak egyébként hatóságilag, engedélyezés tekintetében a vízügyhöz tartoznak, helyrajzi szám helyett úgynevezett lajstromszámot kapnak, amelyet szabályos időközönként meg kell újítani, igazolva a szerkezet megfelelő állapotát. 

Vannak a világnak olyan országai – értelemszerűen a vízben gazdag vidékek – ahol az úszóházak és lakóhajók elterjedtnek tekinthetők – ilyen Kanada az ezer tavával, vagy Hollandia a csatornáival, de a szigetvilágban, vagy mocsaras területen megtelepedett tradicionális kultúrákban sem volt szokatlan a vízre építkezni. A hagyománnyal rendelkező területeken a kortárs megoldások is a helyi, hagyományos formákból merítenek, illetve a kifejezetten a lakóhajókra szakosodott cégek is ezekben az országokban erősek.

Tervezés szempontjából mindkét esetben azonos kihívás, hogy kis alapterületen kell maximális komfortot nyújtani, ehhez a közlekedési eszközök (hajók, vasutak, lakókocsik) berendezésének tapasztalata nyújt segítséget, de a kabinházak tanulságai is kézenfekvőek, bár a terjeszkedés az utóbbiak esetében többnyire vertikális, míg a vízen úszó lakok többnyire lapos, teraszként kihasznált tetővel, illetve fedélzettel készülnek.

A műfaj szabadságába azonban az archetipikus, vízen úszó házikó is belefér. Mindenesetre tervezői szemszögből is hallatlanul izgalmas feladat egy kompakt, vízen úszó „svájci bicska” megalkotása. Ezeknek a természetközeli lakoknak az ökológiai lábnyomát magától értetődően igyekeznek mérsékelni: napelem, víztisztítás, hulladék mérséklése – minden hozzátartozik az üzemeléshez, amit a korszerű technológia nyújtani tud – a lapunkban korábban bemutatott, német megbízásra holland fejlesztésű cruiser jó példa erre. Különleges és maximálisan önfenntartó az az angol tervezésű lakóhajó, amelyhez még kiskertet is terveztek.

Ami a felhasználókat illeti, ahogy a címben jeleztük, hagyományosan két szélsőség között mozog a vízen lakozás rajongótábora. Az egyik póluson a társadalmon kívüliek azon csoportja található, akik a szabályok elől menekülve keresik a szabadságot, és találják meg a helyrajzi számmal nem rendelkező, vízi alkalmatosságokban, amelyekkel adott esetben bármikor odébb lehet állni. Ezeknek a vízi lakásoknak gyakran a környezete is vadromantikus, a kivonulást, rejtőzködést szolgáló ősvadon, még ha történetesen egy város közepén helyezkednek is el.

A legjobb magyar példa erre a hajdani Kopaszi-gát, amely a beépítése előtt igazi paradicsoma volt az alternatív figuráknak, sokan éltek ott különféle vízi alkalmatosságokon, akár évtizedekig. Az ökoszemlélet itt nagyon egyszerűen valósult meg, víz nem volt és csatorna sem, a szennyezés biológiai úton lebomlott – nem a korszerű technológiák korát éltük. A legismertebb lakó Mihók Barna volt, többek között számos Tarr Béla film kiváló operatőre, aki két szamarával, Baltazárral és Sárikával lakott a félsziget dzsungelében, de a szamarak alkalmanként kiballagtak a civilizációba, a környező lakótelepekre. Ennek az idillnek az ingatlabiznisz vetett véget, az azonban aligha véletlen, hogy a Kopaszi-gát későbi architektúrájában (terv: Turányi Gábor, Turányi Bence, Mórocz Tamás) ugyanaz a konténerdesign és vízparti formavilág köszön vissza, ami a lakóhajókat, úszóházakat is sokszor jellemzi. 

A másik véglet a mérhetetlen luxus, erre aztán a végtelenségig lehetne hozni a példákat. A társadalmat a másik irányból elhagyók csoportja számára vízi lakot tervezni igazi csemege egy művészi vénával megáldott alkotó számára, még ha a különleges közeg szabályai némi korlátot is jelentenek. Erre is van magyar példa, méghozzá igen korai.

A két háború közötti magyar színjátszás legendás alakjának, Fedák Sárinak Málnai Béla építész – abban az időben a Vígszínház díszlettervezője – tervezett lakóhajót, amely szerényen a Hollywood nevet viselte. Az 1927-es Színházi Élet részletesen beszámol nem csak a különleges járgány létrejöttének bulvárlapba illő körülményeiről, de a szerkezetéről is. Ami a bulvárt illeti, abból az egyértelműen kiderül, hogy a színésznő a példát Amerikából vette, azaz a lakóhajó, mint műfaj, abban az időben világszerte nagy népszerűségnek örvendett.

Nincs ez másképp ma sem, ismét reneszánsza van a vízre költözésnek, még ha csak átmeneti jelleggel is. A klímatudatosságnak és a világjárványnak is szerepe van abban, hogy egyre többen választanak természetközeli helyszínt, ha nem is állandó lakhatásra, de a szabadidejük eltöltésére. A turizmus hamar felfedezte az ebben rejlő lehetőségeket, lombházak és barlanglakások mellett kiadó úszóházakat is kínálnak, és a kerekeken gördülő tiny house mozgalom mellett vízen mozgó otthonokat is vehetünk, viszonylag szolid áron.

Magyarországon a Tisza-tó vált az úszóházak paradicsomává, telepített vizifaluval és bérelhető lakóhajóval egyaránt találkozhatunk. A Duna partja kevésbé alkalmas úszóház telepítésére, nem elsősorban a sodrás, hanem az infrastruktúra miatt, ami a természetes szakaszokon hiányzik, ahol viszont van, ott a part már beépült. Ennek ellenére van már cég, aki a Dunára épült házat kínál, egy kétéltű ökohajó prototípusa pedig szegedi tervezők jóvoltából már debütált a Tiszán.

A Tiszára terveződött a lapunkban is bemutatott Sneci lakóhajó (terv: Bene Tamás), ami tipikusan a minimál vonalat képviseli, szemben például a Gepetto design átalakított, feltuningolt úszóházával, amely eredeti állapotához képest maximális luxust kínál, vízi élőhelyét a nagy nyílások, teraszok és az egyetlen hajóablak jelzi.

Zárásul pedig vessünk egy pillantást a jövőbe, egy olyan utópisztikus tervre, amely nem a vízi romantikát helyezi a fókuszba, hanem a víz, mint fizikai közeg lehetőségeit használja ki maximálisan. Ennél tovább már csak akkor merészkedhetünk, ha kopoltyút növesztünk…

Galériánkban további különleges úszóházakat válogattunk a nagyvilágból. Érdemes kattintani!