Már a második kötet telt meg a szolnoki történetekkel.
Miért utálta Kádár János Szolnokot? Valóban eltűnt-e a városháza? Miként kötődhetett egy apa és hat fia ugyanahhoz a nőhöz a Pozsonyi úton? Kiderül Bajnai Zsolt Az eltűnt városháza című, a Parnasszus Könyvek sorozatban idén tavasszal megjelent novelláskötetéből.
A Szolnoki mesék sorozat 2014 augusztusában indult el a blogSzolnok nevű honlapon, és azóta is rendszeresen frissül. Mire pedig 2016-ban megjelent a blogSzolnoki mesék (1.) alcímű kötet, már újabb történetek jelentek meg az egyébként éppen tíz évvel ezelőtt indult blogSzolnokon, így nem is lehetett kérdés a folytatás. „Az önmeghatározása szerint szubjektív élményportál továbbra is legszubjektívebb rovata a Szolnoki mesék, ahol ez a harminc novella is megjelent az elmúlt négy évben. És mint az előző kötetnél, most is azt éreztem, talán itt az ideje nyomtatott formában is közreadni ezeket a történeteket. Remélve, hogy lesznek, akiknek az újraolvasásuk, másoknak pedig az újdonságuk fog örömet okozni” – mondja a szerző, Bajnai Zsolt.
A blogSzolnoki mesék (1.) köteteit annyira elkapkodták a szolnokiak, hogy az a szerzőt is meglepte: már neki is csak egyetlen, a felolvasásokhoz összefirkált példánya van belőle. Volt olyan egykori szolnoki, akinek Pestre küldött a könyvből, meg olyan is, aki a családja minden tagjának ezt vette 2016 karácsonyára.
„A legjobb az volt, hogy néhány abban megírt történet külön életre kelt. A víztorony szellemét például hallottam a torony tövében idegenektől mesélni.”
„Harminc kitalált szolnoki történet, mégis mindegyiknek van némi valóságalapja. A békás szökőkút például tényleg ott van a Verseghy parkban, ahol egykor akár farkasszemet is nézhetett egymással két rivális fiúcsapat. A Nerfeld-palota is létezett anno, miként Fodor Dániel szállodája és a Hungária kávéház is, amelyekben miért ne bukkanhattak volna fel ezeknek a történeteknek a szereplői. A valamikori lengyel piac, a Komarov-terem, sőt a szandai zug pálinkafőző is igaz, csak éppen szolnoki történeteket szőttem köréjük” – mondta el a szerző a blogSzolnoki mesék (2.) alcímű kötetről.
Minden történetnek van valóságalapja, és az összes történet kötődik valahogy Szolnokhoz, egy házhoz, egy megtörtént eseményhez, egy egykor valóban létező személyhez, vagy éppen, ahogy az az utolsó fejezetben, Bajnai Zsolthoz.
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
