Szocialista áruházak napjainkban.
Az 1980-as évek elején épült veszprémi Vár Áruház a szocialista városépítés tipikus produktuma. E korszak használható, ám a mai szemnek gyakran nem tetszetős külsejű építészeti hagyatékának kezelése az egész régióban megoldásra vár. A veszprémi Vár Áruház homlokzat-felújítását 2018-ban a Veszprémi Építész Műhely Kft. tervezte. A projekt kapcsán az egyik tervező, Kovács Dávid elemzi a szocialista áruházak felújításának nemzetközi példáit.
A szocializmus évtizedeiben létrejött áruházak ma is belvárosaink meghatározó épületei. Továbbra is jelentős a szerepük a településközpontok képének és karakterének alakításában. Az átadásukat követően nagy népszerűségnek örvendő épületek esetében – köszönhetően településeink gyors átalakulásának és vásárlási szokásaink megváltozásának – a kétezres évekre számos funkcionális probléma került felszínre. Szintén erre az időszakra tehető, hogy a korábban reprezentációs célt is szolgáló áruházak homlokzatainak öregedése látványossá vált. A megépülésükkor mind formálásuk, mind anyaghasználatuk tekintetében friss külsők az idő múlásával elhasználódtak és a kor elvárásainak sem feleltek már meg. A megújításuk, korszerűsítésük elkerülhetetlenné vált. A fentiek miatt az elmúlt két évtizedben a legtöbb ilyen épület homlokzata megújult vagy átalakult. Akad példa arra is, hogy az adott áruház elbontásra került és a helyén új kereskedelmi épület jött létre, az eredeti homlokzat mégsem tűnt el nyomtalanul.
A szocializmus idején létesült modern áruházak kapcsán megfigyelhető, hogy az eredeti épület telepítésének, valamint formálásának érzékenysége és az utóbbi években megvalósult átalakításának mértéke között szoros összefüggés van. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezen a területen is jelentős szerep jutott a volt szocialista országokat jellemző, a megújulás, frissülés iránti általános vágynak.
A következőkben három, a régiónkban megvalósult példa bemutatásán keresztül kísérlem meg összegezni a szocialista áruházak fejlesztésének részeként megvalósult homlokzatmegújítások tapasztalatait. A három eset három egymástól eltérő jellegű és mértékű megújítást reprezentál.
A drezdai Centrum Warenhaus
(Bontás és új építés az eredeti karakter továbbörökítésével)
A Centrum Warenhaus (Centrum Áruház) Drezda Prager nevű bevásárlóutcájában épült, 1978-ban. A főpályaudvartól induló utca egyenes tengelyére fűződtek fel a szállodák, irodaházak, és a különböző kereskedelmi egységek, köztük a megjelenésével és méretével kitűnő Centrum Áruház is. Hatalmas tömege jelölte az utca akkori végét. Az épületet szabadon álló módon telepítették.
A magyar (!) tervezők: Simon Ferenc és Kun Attila (ÁÉTV) karakteres és plasztikus homlokzati kialakítással tették az épületet nem csak egyedivé, de a funkciójának megfelelően kellően figyelemfelkeltővé is.
Drezda bevásárlóutca-menti épületei egységes képet mutattak, érezni lehetett a rendező elvet, a szerkesztettséget. Az utóbbi évtizedekben azonban az épületek többsége jelentős mértékben átépült vagy újak kerültek a helyükre. A Centrum Warenhaus épületét is elbontották 2007-ben, helyén Peter Kulka tervei alapján épült új bevásárlóközpont, amit 2009-ben nyitottak meg. Az új épület egyik erénye, hogy mivel a korábbi épület markáns megjelenését, homlokzati plaszticitását az új épület tervezője is értéknek tekintette, homlokzatait az eredeti burkolóelemek másolataival fedték le. (Az eredeti tervezői szándék szerint az épen maradt burkolati elemeket építették volna be, de egyszerűbb és olcsóbb volt újragyártani ezeket.)
Az eredeti Centrum Áruház városi kapcsolatait nagy mértékben erősítette a földszint teljes átláthatósága, amit a tervezők az épület két végén elhelyezett betekintő kirakatokkal és a közlekedő magok merőleges, hosszanti falakhoz rendelésével értek el. Ez olyan pozitív vonás volt, amit kissé átértelmezve, az új Zentrum Galerie épületénél is megtartottak.
Mai szemmel az eredeti épület hátránya volt, hogy az emeleti részeken – bár a burkolatban kialakítottak rejtett bevilágító elemeket – nem voltak, olyan látható homlokzati megnyitások, amelyek a vizuális kapcsolatok megteremtésében szerepet tudtak volna játszani. A városi kapcsolatok terén az új épület hozománya, hogy nagyobb (több szint magas) üvegfelületekkel nyit az utca, a fő megközelítési irányok felé.
Az új ház homlokzatai nyitottságot és dinamikát közvetítenek, egy új korszak hírnökei. Az eredeti burkolati elemek újbóli megjelenítésével a tervezők ugyanakkor tovább is örökítették a korábbi épület karakterét és így a szellemi folytonosság fenntartását is biztosították.
Az olmützi Prior Áruház homlokzatfelújítása
(Az eredeti karaktert átíró felújítás)
Olmütz nagy múltú város, Csehország keleti felében, a Morva folyó partján található. A Városháza épülete és a Szentháromság szobor körül kialakított főtértől egy háztömbnyire helyezték el az 1970-es évek cseh brutalista építészetének egyik fontos példáját jelentő Prior-áruházat. A Jana Melichara brünni építész által tervezett épületet monolitikus és plasztikus homlokzatai tették különlegessé. Történelmi városszövetben épült fel, a Szent Mór templom közvetlen szomszédságában.
Az épület 2012-ben, Miroslav Propísil tervei alapján esett át jelentős mértékű átalakításon. A ház fontos eleme volt és maradt a visszahúzott legfelső szint, a homlokzatok burkolatát viszont lecserélték.
Sok modern áruház felújítása során megfigyelhető, hogy az eredeti homlokzatburkolatot lecserélik, de ennél az épületnél a beavatkozás jelentősebb, hiszen a zárt, monolitikus homlokzatburkolat helyére transzparens, könnyebb hatású új került.
Ennek mélyebb oka az lehetett, hogy a sűrű városi szövetben felépült, korábbi épület nagy tömegével, sziklaszerű homlokzatburkolatával „szétfeszítette” a környezetét. Annak ellenére is így volt ez, hogy a földszinten kirakatsáv húzódott, és hogy az utca felőli az egyik emeleti sarok kikönnyített módon, függönyfalas szerkezettel jelent meg. A felújítás tervezésekor a beruházó és a tervező feltételezhetően tudatában volt a fentieknek és ezért, valamint az intenzívebb vizuális kapcsolatok létesítése érdekében dolgozhattak azon, hogy az épülethomlokzatokat minél transzparensebbé és nyitottabbá tegyék.
Az előbbiekre erősít rá a sétáló utca felé kissé ívesen kialakított új homlokzati szakasz is. A felújítás meghatározó részét jelentette az épület és a környező közterületek csatlakozásainak építészeti megfogalmazása. Az átépítés során az áruház és a templom közötti parkolót megszűntették, és a templom előtti közteret kiterjesztették az áruház homlokzatáig. Ennek köszönhető, hogy intenzívebb kapcsolat jött létre a belső és külső terek között. A gazdasági feltöltést a tér felől előtetőként is funkcionáló, szoborszerű nyersbeton-acél kompozícióval takarták.
A veszprémi Vár Áruház
(Az eredeti karaktert tovább író megújulás)
A veszprémi Vár Áruház az 1980-as évek elején az akkor új belváros központi részén, a posta előtti tér északi térfalaként épült fel Kovách István Ybl-díjas építész tervei szerint. Az épület tervezése során fontos szempont volt, hogy illeszkedjen a belváros új rendszeréhez és téri világához. Ezt az igényt elégítik ki az áruház lépcsőző homlokzatai és a terepviszonyokat kihasználó telepítés. Az áruház fehér színű alumíniumkazettás burkolattal készült homlokzatai, síkban lépcsőző ablakai és a szabadon álló oszlopok hangsúlyosan megjelenő felső záródásai miatt viszont némileg túlformáltnak hatott az 1960-as, 1970-es években felépült házak szomszédságában.
Megnyitása után funkcionális szempontból jól vizsgázott az épület: vásárlók tömegeit vonzotta. A rendszerváltást követő időszak azonban ezt az áruházat is próbára tette. Részben ebből következett, hogy 2000-ben felújították és bővítették, az ekkor már a KHK építésziroda Kft. vezető tervezőjeként dolgozó Kovách István és Kovách-Horváth Katalin tervei szerint.
Bő egy évtizeddel később az üzemeltető cég vezetőiben felmerült a fenntartás gazdaságosabbá tételének szándéka. Ugyanakkor problémát jelentett számukra az épület megjelenése is; a homlokzatokat szerették volna hívogatóvá, színessé tenni. A fentiek több ütemben és időben elhúzódva valósultak meg. A tervezést irodánk, a Veszprémi Építész Műhely Kft. végezte. Az építész tervezők Kovács Zsolt György, Beránková Jana és jómagam (Kovács Dávid) voltunk.
Az épület elhelyezkedése és mérete miatt a városközpont hangsúlyos és jelentős eleme. Törekedtünk arra, hogy konzekvens módon: az eredeti tömegformálásához, viszonyrendszeréhez illeszkedően, azt erősítve fejlesszük az épületet. Ugyanakkor megjelenésével, színvilágával, gondolatiságával minél inkább rokonítani szerettük volna a többi városközponti épülethez.
A főhomlokzatként funkcionáló déli homlokzaton és a keleti homlokzat jelentős részén az eredeti, fehér színű, kazettás, alumínium homlokzatburkolat helyett festett üvegburkolatot terveztünk, függönyfalas kialakítással. A vízszintes függönyfal bordák markánsabb kiállásával az épület alaprajzi kontúrjának lépcsőzését szerettük volna még érzékelhetőbbé tenni. Megszűntettük a homlokzaton eredetileg meglévő, de már használaton kívüli, síkban lépcsőző ablakokat. Az áruház homlokzatai a fehér színű, festett üvegburkolati mezők mellett a belváros modern épületeinél megfigyelhető meleg, pasztellszínekhez igazodva, sárga- és narancssárga színű üvegburkolattal készültek. A gazdasági részek és a tetőfelépítmények homlokzatai tört fehér és sárga színű, táblás szálcement burkolatot kaptak. A szabályos rendben kiosztott, eltérő színű homlokzatburkoló táblák szőnyegszerű felületként jelennek meg és hajlanak át egyik síkról a másikra.
  |
Az utólag beépült átmeneti terekhez, a földszinti, tér felőli butikokhoz és a gyorsbüféhez – a szedett-vedett árnyékolók helyére – új előtetőket terveztünk az egységesebb megjelenés érdekében. Igyekeztünk rendezett formába önteni az üzletek homlokzatain elhelyezett reklámfeliratokat is.
Célunk volt, hogy az eredeti épület meglévő értékeit, előnyös adottságait feltárjuk és azokat kibontsuk, felszínre hozzuk.
Meglátásunk szerint az épülettömeg lépcsőzése volt az egyik ilyen, ezt a homlokzatképzéssel kívántuk hangsúlyozni. A másik – a korszak áruházaira jellemző – az épületnek könnyedséget kölcsönző, nagyvonalú földszinti betekintő kirakat, mely a 2000-es évekre szinte teljesen átalakult. Részben hátfalas kirakatként, részben befóliázott zárt felületként jelent meg. A felújítás legutóbbi ütemének hozadéka az volt, hogy ezek a korábban betekintő kirakatok, melyek évtizedeken keresztül nem tölthették be eredeti szerepüket, jelentős felületen visszanyerték átláthatóságukat. Így erőteljesebb vizuális kapcsolat jöhetett létre az áruház belső terei és az épület előtti köztér között.
Szerencsésnek gondolom, hogy az azonnali megtérülés elvárásának történő megfelelés helyett lehetőségünk nyílt a magasabb szintű és átfogóbb módon megvalósuló végeredmény elérésének érdekében tevékenykedni.
A fenti példák rávilágítanak arra, hogy a szocializmus idején épült áruházak homlokzati megújítása, mind központi elhelyezkedésük, mind karakteres mivoltuk miatt csak nagy körültekintéssel megvalósítható. Az ilyen jellegű átalakítások fokozott odafigyelést és érzékenységet követelnek mind a tervezőjüktől, mind a beruházó részéről. Ugyanakkor komoly lehetőséget is jelentenek a településkép fejlesztése és frissítése terén. A helyénvaló építészeti válaszok és időtálló megoldások megtalálásában a városi kapcsolatok és a tágabb környezet elemzése, az épület eredeti értékeinek, előnyös adottságainak feltárása nagy segítséget jelenthet.
KOVÁCS Dávid: Múlt, jelen, jövő, Szocialista áruházak változó városainkban. Építészet és idő, a BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete, Szerk.: Kerékgyártó Béla, Szabó Levente, 2017. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskola
Még több fotóért katt a képgalériára!
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
