Martinelli barokk remekének kortárs kiegészítése.
Barokk és kortárs építészet békésen él együtt České Budějovice Városházájának a Jiran Kohout Architects által tervezett együttesében, amelynek 18. századi részét történetesen ugyanaz az Anton Erhardt Martinelli jegyzi, akinek a budapesti Városházát is köszönhetjük. Csak épp a csehek szerencsésebbek voltak, mert nekik nem kaszárnyát, hanem eleve városházát tervezett – a különbség pedig látványos!
České Budějovice Dél-Csehország legnagyobb városa. A Moldva és a Maltsch folyó találkozása melletti területet választotta II. Přemysl Ottokar 1265-ben egy királyi város megalapítására, mellyel hatalmát kívánta megerősíteni. 1890-ig az egyre erősödő és gyarapodó város németajkú volt, német szigetként maradt meg az egyébként cseh anyanyelvű területen. Német neve Budweis, és innen már nem nehéz azonosítani: igen a Budweiser sör hazájáról van szó. Építészek és egyéb, a kézi rajzzal jó barátságban álló művészlelkek prózaibb okokból is járhatják a város kereskedelmi egységeit: itt van a Koh-i-Noor Hardtmuth cég gyára, amelynek kedvenc versatil töltőceruzáinkat és feledhetetlen elefántos radírjainkat köszönhetjük.
A II. Ottokárról elnevezett négyzetes, 133x133 méteres főterét összesen 48 darab alul árkádos polgárház veszi körül, közülük több tucat a 16. században épült, reneszánsz stílusban. A régióban kisebb-nagyobb méretben gyakori ez a típusú szabályos, városias téralakítás. E tér egyik éke az Anton Erhardt Martinelli által 1727 és 1730 között barokk stílusban átépített városháza, amely Csehország egyik legrégebbi városháza épülete. Martinelli ebben az időben Magyarországon is dolgozott, Pesten az ő tervei alapján készült az Invalidus-ház, amely azonban a császári támogatás és a monumentális elképzelések dacára befejezetlen maradt. A félig megépült, később kaszárnyává alakított épület végül szintén városházává avanzsált, máig itt működik a Budapesti Városháza, küszködve az eredetileg más funkcióra, más léptékben épült ház adottságaival.
A České Budějovice-i Városháza azonban eredetileg is közigazgatási célra épült, annak megfelelő térstruktúrával és szimbolikával. A térre néző homlokzatát szimmetrikusan három torony díszíti, a középső nagyobb, benne 1995 óta harangjáték működik. A timpanonos, volutás oromzat két oldalán az attikáról a négy polgári erény – a Bölcsesség, a Szorgalom, a Bátorság és az Igazságosság – szobra tekint le az alant nyüzsgő gyarló népségre. A finom barokk plasztikával díszítetett, kék-fehér homlokzat további ékességei a város és a megyék címerei, illetve a bronzból készült, sárkány alakú vízköpők. A díszterem barokk freskója is a polgári értékrend jegyében készült, Salamon bölcs ítéletét ábrázolja.
  |
  |
A két főbejárattal kialakított épület bármennyire is megfelelt eredeti funkciójának, a 21. század közigazgatása számára már szűknek bizonyult. 1997-2000 között a Jiran Kohout Architects pályázat-nyertes terve alapján a barokk műemléket új szárnnyal bővítették. A város a bővítésre határozott elképzeléssel írt ki pályázatot, amely az eredményről beszámoló cikk tanulsága szerint Csehországban is ritkaságnak számított akkoriban. A pályázat egyrészt határozott kortárs állásfoglalás igényével született, a versenyre karakteres portfolióval rendelkező cseh irodákat hívtak meg. A programban pedig elvárás volt, hogy az új demokrácia szellemiségét a bővítés, illetve a barokk városháza funkcionális átszervezése egyértelműen tükrözze.
Az 1997-ben lebonyolított verseny valóban újraértelmezte a demokratikus döntéshozatalt, és rendhagyó módon a határidő után érkezett, versenyen kívül elbírált, ám a bírálók szerint legjobb megoldást nyújtó tervet ítélték megvalósítandónak, szemben az első helyezett, díjazott munkával. (Összevetésül: a 2008-as budapesti városháza pályázaton mintegy tíz pályázót – javaslatuk minőségétől függetlenül – azért zártak ki a versenyből, mert egy digitális hibát vétettek, ami miatt elvben azonosítható volt a CD-n leadott munkájuk). A bírálat a meglévő struktúrába való minimális beavatkozással megvalósított maximális hatékonyságot értékelte.
A megvalósított terv hangsúlyozottan az újszerű, nyitott hivatali kommunikációt helyezte fókuszba. Az új városháza központja egy több szint magas központi csarnok, amely a régi és új szárnyat összeköti, és segíti a tájékozódást az épületben. Az irodákat aszerint helyezték el, hogy mekkora a közönségforgalmuk, a legalsó szintre kerültek a leglátogatottabb osztályok, illetve a nyitott ügyintéző pultok. Így a felső szinteken is lehetővé vált a nyugodt munkavégzés az új igényeknek megfelelő nyitott irodaterekben. A bővítést bemutató cseh építészeti portál szerint
„A csarnok közepén zajló vendégforgalom perifériáján a hivatalos munkahelyek elhelyezkedése is kifejezi a politikai hatalom hierarchiáját, amely egy demokratikus közösségben a polgártól származik, és a község igazgatása az ő szolgálataként működik.”
A bővítés másik lényeges eleme a városháza udvarának helyreállítása a 400 évvel azelőtt született, de soha meg nem valósult terv alapján. Az eltelt századokban ad hoc beépítések kerültek az udvarba, ezeket elbontva, és az udvart a közönség előtt megnyitva új közteret alakítottak ki, mely átjárást biztosít a szomszéd utca felé is. A műemléképület udvari tűzfalára új, kortárs torony került, amely az eredeti pályázati javaslatban magasabb volt a megvalósultnál, és új szimbólumot kívánt volna létrehozni a város nevezetes, történelmi tornyai – a reneszánsz Fekete-torony, és a barokk tornyok – mellett.
A homlokzatok a tervezők megfogalmazása szerint „udvariasan” viszonyulnak történelmi szomszédaikhoz. A síkban enyhén visszaugratott, vízszintes tagolás, az anyaghasználat – vakolt falak, fa ablakok – illetve a részletgazdag megoldások a történeti építészetet idézik, a nyújtott arányú, függőleges osztású ablakok monoton ritmusa viszont egyértelművé teszi az építés korát. A 2000-re elkészült, a város elvárásainak megfelelően egyértelműen a kétezres évek nyelvét beszélő bővítés a következő években számos hazai építészeti díjat nyert és külföldön is bemutatkozott, jó példaként a hivatal és a polgárság új, demokratikus viszonyára.
  |
  |
Projekt helyszíne: České Budějovice, Csehország
Pályázat: 1997
Építés éve: 1997-2000
Hasznos alapterület: 5800 m2m²
Fotók: Ester Havlová, Pavel Štecha
Forrás: CBArchitektura
Ha tetszett a cikk, és szeretnél előfizetni magazinunkra, itt teheted meg.
