Városi jelképpé is emelkedhet az Alba Aréna

Az arénák tervezése minden esetben tervezői kihívást jelent, nem volt ez másként az Alba Aréna esetében sem. Erről szóló írásunkat a 191-es, 2024/3-as lapszámból közöljük.

• Szöveg: Somogyi Krisztina
• Fotó: Batár Zsolt
• Olvasási idő: …

A nagyság kérdése megkerülhetetlen a csarnokok kapcsán — az Alba Aréna esetében ez elsődlegesen szellemi értelemeben vett kiemelkedést jelent, semmint fizikait. Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás Attila építészek formálásában a multifunkcionális csarnok lendületes gesztussal megalkotott izgalmas forma, tiszta képlet, ami városi jelképpé emelkedhet. Erre szükség is van nemcsak az építészek belső igénye miatt, hanem mert Székesfehérvárnak a jéghoki identitáseleme. A nyitómérkőzést a magyar jégkorong-válogatott a norvégok ellen játszotta. Nyertek. A város több mint egy évtizede várt erre az alkalomra.

A csarnokok léptéke

Bármennyire banális állításnak tűnhet, hogy a stadionok, arénák és multifunkcionális csarnokok hatalmas méretű épületek, de ezt fontos kijelenteni, mert a legtöbb döntés ennek a következménye. A tervezésnek ez a kihívása, a használatnak ez a célja. Egy csarnok elsődlegesen mérnöki kihívás. A küzdőtér felett hatalmas fesztávokat kell áthidalni: az Alba Aréna esetében a 100x100 méteres alaptestbe bekerülő, téglalap formájú küzdőtér felett 60 méter fesztávolságú, 5 méter magas, speciális acél rácsostartó található, aminek megtervezése, legyártása, beemelése önmagában is komplex feladat volt.

Az esemény-centrikus használatból adódik, hogy a látogatók egyszerre nagy tömegben érkeznek és távoznak az eseményekről: ehhez jól működő közlekedési infrastruktúra, nagy méretű kapuk, széles közlekedők szükségesek. A működés feltétele az összetett gépészet is, ami egy ekkora légtérben sokféle használati mód mellett szintén kihívás. Egy eseményt ma számtalan elektronikai és informatikai hálózat tesz lehetővé: tűzvédelmi és biztonsági rendszerek mellett kijelzők, reklámok, információs táblák és a televíziós közvetítés beltéri és kültéri egységei épülnek ki.

Az Alba Aréna funkciója igen összetett: jég alapú, tehát az év 50 hetében állandó a jégfelület, ugyanakkor akár egy nap alatt is át kell tudni alakítani a használatot. A tervezők 20 különböző sporteseményre készítették fel a csarnokot, kulturális program, koncert, vásár is a fő funkció része. A flexibilitás elvárás: a lelátók alsó 1500 férőhelyes mobil elemeinek elmozdításával a küzdőtér alapterülete jelentősen megnövelhető, miközben 6000 férőhelyesről 8500-ra duzzad fel a befogadóképesség. Az installációk bontásához-építéséhez, a VIP vendégek, sportolók vagy a catering megérkezéséhez a járműveknek be kell állniuk a csarnok alá, a pinceszintet erre kellett optimalizálni, miközben az öltözők is ott vannak, sőt koncert vagy vásár esetén a küzdőtérre beözönlenek a látogatók, akik büfébe és mosdóba is mennének.

A különböző elvárásokat azért sorolom, hogy érzékeltessem, a csarnok tervezése komplex mérnöki és folyamattervezési feladat, a siker feltétele a rendezettség és okos szerkesztettség. A kiváló csarnokok elsődlegesen jól működő struktúrák, de ahogyan azt már annyian megfogalmazták, a jó és a szép szoros, szerves összefüggésben állnak egymással. Az Alba Aréna sikerét is a szerkesztés képletszerű tisztasága adja. Szerethető jelképpé azonban azért válhat, mert a látható egyszerűség mögött összetett gondolatok, ősi elvek, izgalmas analógiák rejtőznek gazdagon.

Az épület, mint tájelem

A tervezés indításakor, 2013-ban az M7-es autópálya keleti lehajtójának környéke még természeti táj volt. Aztán kiesett pár év, úgy tűnt, nem épül meg a csarnok. 2021 novemberében indult el az építés, addigra a környék megváltozott. A 7-es útról Agárd felől érkezve vegyes a látkép: az előtérben ipari zóna, a háttérben egy domb, a Csúcsos-hegy látszik, tetején az Aranybulla-emlékművel, a távolban hegyek. Gyarapodó dobozrengetegből tűnik ki az Alba Aréna: nem magasságával, méretével, hanem különlegességével.

Mérete és formája miatt is egy mesterséges domb van előttünk, ami ufóként a levegőből ereszkedhetett alá, hogy visszaköveteljen valami méltóságos helyet a természeti formáknak a raktárcsarnokok zord kubusai között. Az épület éggel való vizuális kapcsolata erőteljes: a hullámzónak látszó, mattfehér, kissé fénylő kupola reagál a környezetére: szürkés időben szinte eltűnik, feloldódik a levegőben; tiszta kék égnél erőteljes kontúrt kap, kontrasztot alkot; a felhők izgalmas kompozíciós játékba vonják azt.

A drónképeken jól látszik, hogy az épület lekerekített sarkú, négyzetes alaprajzra rászerkesztett alapforma, erre borul rá az említett íves acél tetőszerkezet, ami a széleken lefordul és felnyílik. A kifelé döntött, dinamikusan komponált sávokból álló felület építészeti értelemben a tető lehajló része, de megélésében más, hiszen oldalról határolja az épületet. Hullámzó karakterével egyértelműen a „lehajló” tetőé a főszólam – súrolt, színes megvilágítása este messziről is mágnesként vonzza a tekintetet. Komplikált biomorf tervezés eredményének gondolhatnánk ezt a tetőt, pedig geometrikus szerkesztése egyszerűbb: egy 300 méter sugarú gömbszeletnek és a kifelé döntött homlokzati síknak a metsződéséből adódik. Az összhatás mozgalmas és légies, amit a lyukasztott fémlamellák közti átlátás fokoz. Ezek a lamellák olyanok, mintha valaki a sarkokon szalagokat fogna össze, amelyek a két fogási pont között szétnyílnak, kidagadnak, mint egy vitorla.

Képletesen fogalmazva

A lamellák sűrűsödése különös vizuális hangsúlyt ad a sarkoknak és ennek használati oka is van: a bejáratok onnan nyílnak, nem a homlokzatok közepéről. Szokatlan megoldás, a dinamika része. A sarkok négy különböző látogatócsoportot fogadnak, így a hazai sportklub és a vendégcsapat szurkolótábora átlósan szemben találhatók, az épület másik két ellentétes sarkán a VIP bejárat és a sportolói bejárat található.

A megérkezés élményének része, hogy a csarnok körül a konzolosan túllógó tetőnek köszönhetően kialakul egy fedett-nyitott tér, ahol az érkezők már a nap és az eső elől védetten várakozhatnak. Mintha tornáca lenne a csarnoknak. Az analógiát azért vetem fel, mert Balázs Mihály számára a paraszti építészet téri világa mindig is referenciapont, általa tudatosan vagy tudattalanul a vernakuláris építészet elemei átemelődnek a műépítészetbe. Ebből a perspektívából nézve a csarnok négyszintes ház, aminek pincéje, két „lakó” szintje és egy hatalmas padlása van – utóbbi nemcsak elrejti az említett sokféle gépészeti műtárgyat (tárolás), hanem jelentősen csökkenti az épület hőterhelését, izolál. A tető, ami burokként borul rá az épületre, a felső szint elé is behajlik, azt is árnyékolóként védi. A csarnok belső üvegfala és a lamellák által kijelölt burok közé az emeleten körbe ki lehet menni a vendéglőből, irodákból és különtermekből – ez az átmeneti tér is tornácként használható.

Jégveremből a magasba

A kapcsolat a belső és a külső világ között nemcsak fizikai síkon, de optikai értelemben is létrejön – a transzparencia létrehozásának igénye a csarnok építészetének legfontosabb szándéka. Zárt és sötét doboz helyett – ami a sportcsarnokok jellemzője – az Alba Arénában azt tapasztalni, hogy a folyosókon keresztül lehet nézni. Az üveghomlokzaton át észlelhető a külső világ a földszinten és az emeleten is, sőt az aréna felé, a lelátókra és a küzdőtér feletti kijelzőkre is mindenhonnan rálátni. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a csarnok belső terét is üvegfalak határolják. Szép és fontos részlet, hogy a lelátókat lehatároló belső üveg sarkain is íves az átfordulás úgy, mint az épület külső falán.

A teljes átláthatóságnak van egy téri előfeltétele is, ennek megértéséhez az építészeti elképzelés modelljéhez kell visszalépni: a csarnok szerkesztettségének alapképlete, ideája a jégverem volt. Ennek értelmében a küzdőtér a megérkezési ponthoz képest lefelé, a földbe beásva – hűvös pincében – helyezkedik el. A jégverem-analógia ismételten az építészek nélküli építészet világába vezet vissza. A térszervezésből és az üvegfalakból adódik, hogy a látogatók az eseményen ülve koncentráltan a küzdőtérre látnak rá, de ahogyan kilépnek a folyosókra, kapcsolatba kerülnek a külvilággal. A külső iránypont a tájékozódásban nagy előny, ha arra valamiért egyszer szükség lenne, a menekülés irányát pontosan kijelöli. A természetes fény előny a ház energiafogyasztása miatt is, és a folyamatos kapcsolat bent és kint, aréna és város között a helykötődésre is kihat.

Nyers őszinteség és elegáns kényeztetés

A csarnok olvasható képletszerűsége, megnyugtató rendje ugyanakkor nemcsak az építészeti szándéktól függ, hanem a gondos kivitelezés (Market Építő Zrt.), a tervezői művezetés (Tarnóczky Tamás Attila) és a belsőépítészeti szemlélet finomságának, empatikus és professzionális mivoltának együttesen köszönhető. Az Alba Aréna színvilágát uraló kék szín – a hokicsapat uralkodó arculati színe – konzekvensen, mégsem unalmasan vagy banálisan jelenik meg a lelátók székein, az öltözők és mosdók kialakításában vagy a lépcsők színezett betonfelületén. Ez a jeges világ friss és légies – de egyáltalán nem rideg, annak ellenére, hogy nagyon sok az üvegfelület.

Az MCXVI Építészműterem csapata Szokolyai Gábor vezetésével az építészekre jellemző szemlélettel és a belsőépítészek pontos anyag- és tárgyismeretével hangolta humánussá a csarnok eredendően nyers közegét. A koherens kék-szürke világban szépen differenciálódnak a terek. A nagy tömegek által látogatott, intenzíven használt helyek kopásálló anyagokkal, nyersebben kialakítottak, a multifunkcionális csarnok reprezentatív használatú, bérelhető részeiben viszont nemes anyagokat hoztak be: hullámzó, törtfehér függönyök, kék padlószőnyeg, a konyhatechnika rozsdamentes acélfelületei és a karakteres design bútorok áthangolják a helyet.

Erőteljes, karakteres elem az információs rendszer, amelyet Polgárdi Ákos és Rubik Ágnes terveztek. A tipográfiai rendszer elemei ívesen lekerekített sávokból állnak össze, a karakteres betűk és számok nagy méretben jelennek meg a betonon és az üvegen. Az információs pult mögötti betonplasztikájuk a szocmodern korszak Op-Art szellemiségét idézi meg, a vendéglő terében lévő absztrakt faldíszítés szellemessége, hogy a légtechnikai csövekből inspirálódó kompozíció hasonló funkciót takar.

A szigorú elvárásokhoz és technológiákhoz kapcsolódó, kötelezően kirakandó kijelzők, feliratok és gépek ellenére, a különböző működési és használati módokból adódó sokféleséggel dacolva tiszta és rendezett maradt az Alba Aréna világa. Ez kiváló összmunkát feltételez építészek, szakági tervezők, kivitelezők és a megbízó között. Ebben nagy szerep jutott Lantay Attila főépítésznek és a Székesfehérvári Városfejlesztési Kft.-nek is.
A harmonikus összhatás, az épület gazdag értelmezhetősége és a lágy forma szépsége miatt az Alba Aréna egyértelműen jelentős középületként – és nem infrastrukturális beruházásként vagy ipari létesítményként – értelmezhető a Déli Ipari Zóna kontextusában. Sok-sok év várakozás után Székesfehérvár határában, a prérin ikonikus erejű, kimagasló építészeti alkotás született.

További képek a cikk végén található galériában!