Véget ért a Hello Wood Építész Mustra ‘18

Az építészhallgatók másodszor pezsdítették fel a Tokaji borvidéket.

• Olvasási idő: …

Immár a második évet zárták a Hello Wood Építész Mustra alkotói a Tokaji borvidéken. Bár sokaknak még mindig csak a bor jut eszébe Tokaj-Hegyaljáról, az egy hétig itt táborozó fiatalok különleges látásmóddal, új szemszögből közelítették meg a borvidéket és fedezték fel a régió rejtett értékeit. Idén 14-re bővült azoknak a településeknek a száma, amelyek hagyománya, kulturális öröksége és természeti kincse megérintett 150 diákot. Abból hogy a régió még színesebb és élettel telibb legyen, az összes építész képzést folytató és a Magyar Képzőművészeti egyetem is kivette a részét, a hallgatók pedig egy hét alatt építették fel fél éven át szemináriumokon dédelgetett terveiket.

Hogyan olvadhat egybe a környezet, a kultúra, az örökség és a 21. századi kreativitás? Többek között erre adott ismét válaszokat a Hello Wood Építész Mustra a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával. Ismét, hiszen július 22 és 29 között már másodszor érkeztek meg Tokajba azok az építészhallgatók, akik vállalták, hogy egy féléves szemináriumot szánnak különleges, fából készült installációk megtervezésére. Az alkotásokat a Hello Wood táborának köszönhetően az előre kiválasztott helyszíneken fel is építették.

A diákok és tanáraik képviseltek minden olyan magyar egyetemet, amely építész képzést folytat, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel kiegészülve. Tavaly 11 projektet építettek fel a tábornak köszönhetően a régió 7 településén, idén pedig 10 projektet a régió 8 településén: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon.

A Hello Wood Architizer A+ Award-nyertes programját a résztvevő egyetemek többsége már korábban beépítette a tantervébe. Az oktatási program célja, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre – az egyedülálló adottságokra, természeti-, kulturális- és épített örökségre, az évszázados hagyományok ápolása mellett a megújulásra való törekvésére, a bor és az építészet kapcsolatára –, valamint az Y-generáció friss ötleteivel bővítsék a régió megújulásának gondolatvilágát.

„Az első év tapasztalatait felhasználva idén még részletesebb terveket tudtunk elkészíteni, és a fennmaradó két évben szeretnénk eljutni a Tokaji borvidék összes településére. Továbbra is hírét visszük a vidéknek, az egyetemisták pedig, akik részt vettek a táborban, már láthatóan visszajárnak ide, és rajtuk keresztül is sokan értesülnek a hely csodáiról. Számunkra természetesen az a legfontosabb, hogy az ő alkotásaik harmóniában legyenek a környezetükkel, és újabb potenciális látogatók érdeklődését keltsék fel. Ezenkívül egyedül itt találkozik egymással minden olyan magyar egyetem, amely építész képzést folytat, így megfigyelhetik egymás oktatási módszereit, és elkerülhetetlenül tanulnak egymástól. A kurzusokat vezető építészek pedig óriási pluszmunkát végeznek, csupán hivatástudatból, nekik külön szeretnénk megköszönni ezt az áldozatos munkát” – mondták a Hello Wood vezetői.

A Hello Wood egyetemek mustrájának és kollaborációjának szánt táborával a régióban négyéves programot visz véghez, amelynek az idei tábor vége jelentette a félidejét. Az elkészült alkotásokat később sem hagyja magára a csapat, évről-évre visszatérnek a helyszínre, figyelemmel kísérik korábbi alkotásaik sorsát, amennyiben egy projekt javításra szorul, azt helyreállítják. A helyiek is szívükön viselik az installációk életét; az önkormányzatok karbantartják azokat, mert magukénak érzik ezeket az alkotásokat.

A különleges, uszadékfából készült tűzrakóhelytől kezdve a focipálya lelátójának befedésén át a vonatállomás vécéjének felújításáig terjed az idei projektek sora. Az idei évnek szomorú, mégis különösen megható alaphangot adott Fülöp gólya, Bodrogkeresztúr kabalaállatának tragédiája, akire külön installáció emlékezik a Bodrog partján. Fülöp csőrét a kilátón két pirosra festett, égfelé mutató faléc szimbolizálja, s ahogy a két faléc egy pontban találkozik, úgy igyekszik a Hello Wood is egyesíteni a múltat a jövővel, a természetit az építettel és az egyént a közösséggel.

Projektek:

ÉGLÉK, Szerencs
Alkotó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Csapatvezetők: Lassu Péter, Pálóczi Tibor
Csapat: Bális Marcell Gergely, Balog Ákos, Boronkay Gábor, Dénes-Árvai Angéla, Kas Tünde, Kasza Mária Ilona, Murányi Zita, Szilvási Réka, Veres Ilona, Zacher Bendegúz, Zöllner Zita

Szerencstől északra van egy 1936-ban telepített feketefenyő-lugas, ami magaslati pont a pincesorok és a régi zsidó temető fölött. A dombtetőre rendszeresen feljárnak a helyi fiatalok, és ugyan eltávolodnak saját lakóterüktől, mégsem tudnak elszakadni tőle teljesen, hiszen a lugasban még hallani Szerencs hangjait, látni a települést. Ezért a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatói olyan kilátót építettek a helyszínre, ami felfelé, a feketefenyő-koronákra nézve erősíti az erdőérzetet. A 4x4 méteres alapterületű, 7 méteres magasságot is elérő installációból csak a fenyők felső harmada és az égbolt látszik, fedett része menedékként is szolgál, terasza zárt-nyitott, így az általa körülhatárolt tér egyszerre meditatív és kitekintő, nyugalmat és otthonosságot áraszt.

FÜSTÖLŐ, Szerencs
Alkotó: Debreceni Egyetem
Csapatvezetők: Keller Ferenc, Zombor Gábor
Csapat: Bajusz Boglárka, Balogh Tamás, Fodor Zsófia, Kovács Nikolett, Megyesi Miklós, Pásztor Anna, Soltész Angéla, Szekeres Zsanett, Szuszik Dóra, Tóth Barbara, Zsupos Zoltán

A Debreceni Egyetem hallgatói számára a valaha volt szerencsi cukorgyár területén álló két kéménytorzó az elmúlás egyszerre megható és megkapó látványát jelenti. Valóban, Szerencs életében jelen van a hiány, a gyárterület pusztulása ma is zajlik, és az óriási kémények hiába szépek, üres metaforákká váltak. Ezért a diákok optikai illúziót hoztak létre az átmenő-forgalom számára a gyárkerítés mentén. A palánksor előkészíti az aha-élményt, egyúttal ki is takarja a zavaró hátteret, hogy jobban érvényesüljön az illúzió, vagyis hogy ismét füstölnek a kémények. Ezzel a gesztussal egyetlen pillanat alatt állítják helyre a múltat, ami az installáció melletti elhaladásnak köszönhetően még ugyanebben a pillanatban ismét a múltba vész.

FEDÉLSZÉP, Tarcal
Alkotó: Budapesti Metropolitan Egyetem
Csapatvezetők: Molnár Beáta, Pintér Márton
Csapat: Borik Anna, Csepi Dániel, Graf András, Hornyák Szabolcs, Lízer Dorottya, Nagy Fanni, Novák Niki, Pintér András, Szeredi Sára, Szurduk Dóra

Tarcalon imádják a focit, a falu csapata a megye II-ben vitézkedik, a bajnokság ideje alatt pedig minden második vasárnap 150-200 törzsszurkoló áll a pálya szélén. Pedig mögöttük, az oldalvonal mentén kétsornyi magasan húzódik egy beton és föld keverékéből készült emelvény: a stadion fedetlen lelátója. A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói azt találták ki, hogy ennek a lelátónak készítenek fedelet, és mivel a  füves nagypálya a település legnagyobb szabad tere, ezért egyfajta megalománia lebegett a szemük előtt: 24 méteres fesztávolsága alá minden helyi szurkoló befér. Az installáció klasszikus fedélszék csapolás nélkül, menetes szárral átfűzve, hátulján lécborítással, oldalán szélfedezékkel, hullámpala fedéssel. Alakja hármas sziluettet formáz, úgy, mint a tarcali tó fölé magasodó hegyek, színei pedig csakis a csapat színei lehettek: a lécborítás fekete és fehér festése mellett a pirosat két Hello Wood-zászló adta. A fedelet a Tarcal FC és a Hello Wood válogatottjának 2x20 perces meccsével avatták fel.

ÉLJ A MÁV-NAK!, Golop
Alkotó: Magyar Képzőművészeti Egyetem
Csapatvezetők: Gálhidy Péter, Sallai Géza
Csapat: Csukás Csenge, Farkas Lucián, Gheorhita Borbála, Görbe Adrienn, Kozma Anita, Krausz Dániel Csaba, Mikus Áron, Sipos Ábel Mihály, Sipos Lilla Judit, Veres Márton Vitéz

Amikor a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói meglátták Golop vasútállomását, azonnal a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmklasszikus jutott eszükbe, amit inspiráció gyanánt meg is néztek, és Charles Bronson profilja mellett észrevettek egy farakást. Innen eredt az ötletük, hogy az erősen leharcolt állapotú vasúti épület kapjon egy hordólerakatot, amit a hordódonga-szárítók struktúrája absztrahált. Másik tervüket, miszerint felújítják az állomás illemhelyiségét is, a fesztivál ideje alatt titokban tartották. S ahogy a hordólerakat megidézte a Vadnyugatot, úgy idézték meg az otthonosságot is az illemhelyiségben: olyan tárgyakat kértek a díszítéséhez a golopiaktól, amikre már nem volt szükségük, mégis valamikor használták, szerették azokat. Így most már a boroshordó-lerakatok képi világának és a tárgyak szellemiségének köszönhetően a falu kétszeresen is eléri a saját határain túlra épült vasútállomást. Az MKE hallgatói a lehető legkevesebb hulladék keletkezésére törekedtek munkájuk során.

TŰZVÍZNÉZŐ, Bodrogkisfalud

Alkotó: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem
Csapatvezetők: Bene Tamás,  Vass-Eysen Áron
Csapat: Dobos Bence, Háló Veronika Róza, Hegyi Fanni, Heim Lehel, Krusinszky Kitti, Murczin Evelin, Szabolcs Kíra Eszter, Székely Dávid, Szűcs Imre

Bodrogkisfalud egykori lakói és a környékbeliek közül sokan hivatásszerűen gyűjtötték az uszadékfát. Azonban ma gát választja el Kisfaludot a Bodrogtól, és a gáton belüli csapadékgyűjtő tavacska is elhagyatottá vált. Ezért a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói erre a tóra építettek pihenő- és tűzrakó helyet: uszadékfából tankcsapda-szerű szerkezeteket helyeztek a csapadékgyűjtő iszapjába, amik egy ellipszoid dekket tartanak, rajta samott téglából készült tűzrakóval. Az installáció konceptuális enklávé, ami látványának rétegzettségével újra a falu szövetéhez kapcsolja a folyót, részévé teszi a kistavat, és az annak alakját idéző dekket, amit a hely egyik szimbóluma, az uszadékfa tart a felszínen. Az építési munkálatok előtt a hallgatók készítettek egy katamaránt, aminek segítségével maguk gyűjtötték össze az installációhoz szükséges 3-4 köbméter uszadékfát, és ezzel folytatták a MoME tavaly megkezdett módszerét, vagyis azt, hogy az építéshez használt anyagok között kiemelt szerepet kapjanak a hagyományos helyi anyagok.

BODROGÓLYA, Bodrogkeresztúr
Alkotó: Pécsi Tudományegyetem
Csapatvezetők: Borbély Fruzsina, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter
Csapat: Bagó Júlia, Bocsi Kevin, Gyüre Lilla, Jurdik Sarolta, Mészáros Sándor, Molnár Kitti Emília, Nagy Dániel, Somogyfoki Berta, Szarka Áron, Zsednai Csaba

A gólyák nagyon kedvelik Bodrogkeresztúrt, de igazi, egészéves otthonul egyetlen gólyának szolgált a falu, ami világszerte ritkaság. Fülöp 2 éves korában érkezett ide Spanyolországból, hogy aztán 13 éven át megszakítás, vagyis téli elköltözés nélkül éljen a településen. Ez alatt az idő alatt a helyiek kabalaállatává vált, mindenki rendkívüli módon megszerette, futóversenyt neveztek el róla, és mivel sosem költözött el, szépen lassan a falu és a régió határain túl is közismert lett a neve. Fülöp azonban idén az örök békavadász-mezőkre költözött, ezért a Pécsi Tudományegyetem hallgatói a kecses szárnyaival oltalmat adó, fentről mindent látó gólyának állítottak mementót a Bodrog partjára épített kilátóponttal, aminek az ég felé tartó, piros gólyacsőrt idéző kecses csúcsa most már mindig Fülöpre emlékezteti a látogatót.

BLUES, Szegi
Alkotó: Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet
Csapatvezetők: Hadas László, Herczeg Tamás, Nagy György
Csapat: Bán Boróka, Csík Ányos, Deák Maja, Gáspár Petra, Jakabos Juli, Mangliár László, Veres Csaba, 

A Soproni Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének hallgatói Szegi község központi parkjába készítették el installációjukat, ami építészek számára patakparti ülőhelyként funkcionáló térszövet, szelíd és óvatos gyerekek számára pedig játszótér. A közösségi ház mellé, a fiatalok szokásos találkozási pontjához közel, a falusi bulik helyszínén épült fel, amit így könnyen és gyorsan birtokba vehet a közösség. Két kék elemet kivéve a térszövet fehér, a lugasok hangulatát idézi, 48 oszlopon elhelyezett keret ad benne árnyékot, az oszloperdőben pedig különböző magasságokban összesen hét ülőalkalmatosság ad lehetőséget a pihenésre, beszélgetésre és nézelődésre. S hogy mindenki számára egyértelmű legyen a lugasélmény, az installációt szőlő futja majd be.

RÁTKAKAS, Rátka
Alkotó: Széchenyi Egyetem
Csapatvezetők: Élő József, Nagy András
Csapat: Bálint Eszter, Csikár Ottó, Farkas Fanni, Fátrai Júlia, Gáspár Renáta, Geyer Dorottya, Kornéli Ferenc, Kovács Attila, Kovács Martin, Lazúr Eszter, Pati Barbara, Truhlig Noémi, Vadász Vanessza

Különleges, bátor dologba vágták a fejszéjüket a Széchenyi István Egyetem hallgatói: megírták a többségében svábok lakta település, Rátka létrejöttének, eredetének, keletkezésének mondáját. A történet egy ismeretlen helyről származó tyúktojással kezdődik, amiből egy túlméretes csibe bújik elő, aki óriási kakassá cseperedik. Ez a kakas, becsületes nevén Rátkakas tárja ki egy egész falu népére óvó szárnyait, amíg azok leégett régi falujuk helyett megtalálják maguknak Rátkát. A győri hallgatók a falu szélén fekvő rekultivált, szeméttel betemetett bánya tetejére álmodták meg a falu kakas-installációját, amivel újra birtokba vették a helyiek számára a területet, így Rátka egy pihenőhellyel és egy szuperkakas totemállattal is gyarapodott.

É 48°09’30” K21°10’22”, Bekecs
Alkotó: Szent István Egyetem - Ybl Miklós Építéstudományi Kar
Csapatvezető: Rohoska Csaba
Csapat: Cserveni Viktória, Hőgye Norbert, Kósa Roland, Pozsgai Evelin, Sápi Tamás, Tóth Anita, Tóth Bence, Vadász Róza

Bekecs községnek három temploma is van, egy katolikus, egy görögkatolikus és egy református, ami azt a szakralitást is erősíti, amit Tokaj-Hegyalja a természet látványvilága és a bor számára jelent. A Nagy-hegyre vezető tanösvény alappontjának kilátóteraszáról csodálatos körpanoráma nyílik a régió nyugati kapujára, s hogy a kint egy kicsit beljebb is kerüljön, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának csapata a bekecsi tanösvényre tervezett egy pavilont, amit a táltosok sátrai ihlettek. Az installáció azon felül, hogy árnyékot ad a túrázóknak, felhívja a figyelmet a túraútvonalra, jelként funkcionál.

TARCZALI PLATZ, Tarcal
Alkotó: Szent István Egyetem - Tájépítészeti és Településtervezési kar
Csapatvezetők: Valkai Csaba, Zelenák Fruzsina
Csapat: Bancsi Réka, Bindl Balázs, Erdelics Ágnes, Gimes Kinga, Gyimesi Levente, Juhász Rozália, Kassay Emese, Katona Zsombor, Lakatos Luca, Livják Ábel

A Tarcali Platz a település és a bányató között elhelyezkedő mandulási álpincesor fölött, egy talált bevágásban fekszik, itt találták meg számára a helyet a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar hallgatói. Az installáció helykijelölés az Alföld és a Tokaji-hegy találkozásának helyén, pozíciójával beszélgetések és a szemlélődés számára teremt helyet. Megfogalmazásában finoman illeszkedik mikrokörnyezetéhez: a támfalakhoz, a több száz éves sírkövekhez és a domborzati adottságokhoz. A tárgyat egyrészről a két és fél méterre kinyúló konzolja és annak alulról meghatározó képe, másrészről finom felületi megmunkáltsága teszi egyedivé. Az álpincesor vakajtóiba elhelyezett festések az alkotócsoport tagjainak személyes gondolatait jelenítik meg egy, a vakajtók boltívébe illesztett vonalháló felületelemeinek kitöltésével.

forrás: sajtóközlemény